Nádasdy Ádám: Modern Talking (Az archaizmus)

  • Nádasdy Ádám
  • 2004. január 8.

Egotrip

Az archaizmus görög szó, eredeti jelentése "régiség, ősi dolog", töve az arkhé "kezdet, elő" (ez bújik az archetípus "előkép" szóban is). A nyelv vonatkozásában az archaizmus általában azt jelenti: "elavult vagy régies szó, kifejezés, alak, szerkezet", "nyelvi régieskedés" (így az Akadémiai Értelmező Kéziszótár). Ha azt mondom: Szelj egy kis parizert, akkor archaizáltam, mert a szel ige a mai magyarban elavult. Az archaizálásnak ez a leggyakoribb formája: a lexikális archaizmus, tehát elavult szó választása korszerű helyett. Ilyen a szel, villanyos, menyegző, prókátor, ó (= régi). Kiejtési archaizmus is létezik, ösmer, ád, nékem, plebános, mert természetes beszédben ezeket már alig mondják. Elavult a -ván végű igenévvel való szerkesztés: Látván a helyzetet, segíteni próbált.

Az archaizmus

Az archaizmus görög szó, eredeti jelentése "régiség, ősi dolog", töve az arkhé "kezdet, elő" (ez bújik az archetípus "előkép" szóban is). A nyelv vonatkozásában az archaizmus általában azt jelenti: "elavult vagy régies szó, kifejezés, alak, szerkezet", "nyelvi régieskedés" (így az Akadémiai Értelmező Kéziszótár). Ha azt mondom: Szelj egy kis parizert, akkor archaizáltam, mert a szel ige a mai magyarban elavult. Az archaizálásnak ez a leggyakoribb formája: a lexikális archaizmus, tehát elavult szó választása korszerű helyett. Ilyen a szel, villanyos, menyegző, prókátor, ó (= régi). Kiejtési archaizmus is létezik, ösmer, ád, nékem, plebános, mert természetes beszédben ezeket már alig mondják. Elavult a -ván végű igenévvel való szerkesztés: Látván a helyzetet, segíteni próbált.

Ezek a példák valamiképp mind a stílust érintik, hiszen a beszélő-író minden esetben választhatott volna olyan alakot, amit ma semlegesnek érzünk: vágj, villamos, esküvő, ügyvéd, régi. A látván esetében választhatná a maibb látva alakot; ezzel az alaktani archaizmust kiküszöbölné (Látva a helyzetet...), de maga a szerkezet így is enyhén archaikus maradna, hiszen ma természetesebb a Miután látta... megoldás.

Idézetként, nyelvi zárványként használunk olyan kifejezéseket, melyek archaikus elemet őriznek. Például: Ne vígy minket a kísértésbe; Engedtessék meg nekem; Ki mint veti ágyát; Se szeri (= szere, azaz `rendje, sora`), se száma.

Az archaizmusnak ez a közkeletű felfogása nem egyszerűen azt jelenti: "régi", hiszen számos nyelvi elem van, amely régi, mégsem archaizmus, mert használata ma is természetes, stílusértéke semleges, normális. A római jog régi, de nem nevezzük archaikusnak. A régi nem feltétlenül régies. A magyar szem szó például iszonyúan régi, még az uráli ősnyelvből örökölte a finnugor, aztán az ugor, aztán a magyar, vagyis a beszédközösség legalább négyezer éve megszakítatlanul használja. Ezt onnan lehet tudni, hogy a szem szó - illetve valamilyen szabályosan módosult formája - máig használatos minden uráli nyelvben. A mai finnben silmä, az észtben silm, a mordvinban úelme, a vogulban öem, az osztjákban sem, a szamojédban säime alakban él. Mégsem mondhatnánk, hogy a mai magyarban a szem szó használata archaizmus, hiszen nincs erre a testrészre másik, maibbnak érzett szó.

Az archaizmus nem abszolút, hanem relatív fogalom. Az archaikus dolog nem attól archaikus, hogy régi, hanem attól, hogy régibb a normálisnál, a semlegesnél, az adott korban várhatónál vagy megszokottnál. A fenti stiláris archaizmusoknál a beszélő-író döntött úgy, hogy régies megoldással él, így ezt az egész kérdést tulajdonképpen a stilisztikába, retorikába, irodalomkritikába utalhatnánk (és általában utaljuk is mi, száraz nyelvészek).

Van azonban az archaizmusnak egy szűken szakmai, nyelvrendszeri értelme is. Eszerint például archaizmus, hogy a fagy szót alaki változás nélkül, tehát igetőképző hiányában is lehet igeként használni: Beállt a fagy (főnév); Minden reggel fagy (ige). Ez a magyar nyelv őskorában még normális megoldás volt, mára azonban megszűnt, s az igéket igeképzővel kell ellátni (ugyebár nincs olyan, hogy *Megröntgenték a tüdejét). A nyelvész ezt a fagy/fagy azonosságot mondattani archaizmusnak nevezi, mert már csak néhány szót lehet ezen az ősi módon, kétféle mondattani szerepben (főnév/ige) használni. A beszélőnek azonban itt nincs választása, a Beállt a fagy; Minden reggel fagy mondatokban semmi stilárisan archaikus nincs, ezt nem lehet "modernebbül" mondani.

Igen érdekes archaizmus a nincsen igealak végén az -n, hiszen kijelentő módban már rég elavult az egyes szám harmadik személyben az -n végződés (ő vagyon, ő lészen, ő megyen, ő hiszen), az igék ma ilyen esetben vagy zérus, vagy -ik ragot kapnak (ő lesz-S, ő esz-ik). A nincsen-ben az a különös, hogy létezik végződés nélküli nincs alakja is, ám a kettő között nem találunk stiláris különbséget, nem nevezhetjük az egyiket archaikusabbnak a másiknál.

Hangtani archaizmusnak tekinthetjük az úgynevezett antiharmo-nikus szavakat, például híd, tilt, ahol a magánhangzó-harmónia "rosszul" működik, hiszen a várható *híd-en, *tilt-eni helyett híd-on, tilt-ani alakot találunk. Ezekben valamikor másféle i volt, mint a "rendes" i hangot tartalmazó - s máig rendesen működő - szív-en, int-eni alakokban.

A nyelvekben a rendhagyóságok többnyire archaizmusok, hiszen rendhagyóságok éppen azért léteznek, mert egy régebbi szabályrendszer összeomlása után használatban maradtak, s most mint elsüllyedt kontinens hegycsúcsai apró szigetekként látszanak ki a tengerből. Egy-egy ilyen archaikus sziget a fagy, a nincsen, a hídon, ilyen a német "erős" múlt idő (er sang "ő énekelt", nem pedig *er singte), ilyen a román -esc- betoldása az igeragozás bizonyos személyeiben (vorb-im "beszélünk", de vorb-esc "beszélek", nem egyszerűen *vorb). Ám vigyázni kell: vannak mindenütt olyan rendhagyóságok, melyek frissen jönnek létre, gondoljunk csak a magyar interjú-v-ol rendhagyó -v-jére vagy a luftballon szó rendhagyó tárgyesetére: luftballmot - ezek száz évnél nem régebbiek.

A nyelvrendszeri archaizmus nem vág egybe a fenti - irodalomban, retorikában használt - stiláris archaizmusfogalommal, főleg mert ez utóbbi elsősorban a szókincsre, a szóválasztás régiességére vonatkozik, az pedig a nyelvésznek mindig másodlagos a nyelvtanhoz képest. A kettő annyiban egyaránt archaizmus, hogy valami régi dolognak a szokatlan, esetleges tobvábbélését konstatálja; csak míg a stiláris archaizmusnál a beszélő dönt úgy, hogy a "normális" helyett egy régi eszközt választ, a nyelvrendszeri archaizmusnál azt mondhatnánk: maga Nyelvédesanyánk (ideértve a németek, románok Nyelvédesanyját) döntött úgy, hogy egy-egy ponton egy-egy régi eszközt tart életben.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.