Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Tévelygők kalauza

Egotrip

Elektronikus formában jelent meg néhány napja a már-már elveszettnek hitt Akadémiai Kiadó gondozásában Nádasdy Ádám Kalauz a nyelvészi gondolkodáshoz című munkája (mersz.hu), amelyet az alábbiakban ismertetek – méltatva a mű és a szerző múlhatatlan érdemeit.

És ez nem valamiféle viccelődés akar lenni, amiként ennek az írásnak a (Maimonidésztől lopott) címében sincs irónia. Az olvasók zöme Shakespeare és Dante fordítójaként, költőként és nyelvészként ismeri Nádasdy Ádámot (sőt talán nótaénekesként is). Nekem fontos tanárom volt az egyetemen úgy fél évszázada. Mi voltunk a tanítványainak az első nemzedéke, és utánunk jött még jó pár. Tényeket is tanított nekünk, de azt is, hogy miként kell elegánsan érvelni, keményen vitatkozni, lehetőleg mást gondolni, mint az elődeink, és érdekesen írni a nyelvészetről, ami a lehetetlennel határos dolog, ugye. Elöljáróban szögezzük le tehát, hogy sokunk kalauza Nádasdy tanár úr volt, a Kalauz pedig szórakoztató és szellemes munka, továbbá, hogy ez a könyv a nyelv szerkezetével foglalkozik, nem a társadalmi vonatkozásaival.

Noha a szerző az előszóban azt állítja, hogy a Kalauz nem „szorosan vett tankönyv”, nekem azért gyanús, hogy mégiscsak az. Azaz olyan, kezdőknek szóló szakkönyv, amely bármely nyelvészeti bevezető szeminárium tankönyveként is használható. Végigkalauzolja a nyájas olvasót a nyelvtudomány témáin és területein, érthető nyelven és szellemes példákkal bemutatja a legfontosabb fogalmakat. Közben mindig tudja, hogy hol kell megállni: nem megy bele részletkérdésekbe és olyan vitákba, amelyek nem vezetnek sehová.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.