Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Tévelygők kalauza

  • Cseresnyési László
  • 2021.01.06 21:00

Egotrip

Elektronikus formában jelent meg néhány napja a már-már elveszettnek hitt Akadémiai Kiadó gondozásában Nádasdy Ádám Kalauz a nyelvészi gondolkodáshoz című munkája (mersz.hu), amelyet az alábbiakban ismertetek – méltatva a mű és a szerző múlhatatlan érdemeit.

És ez nem valamiféle viccelődés akar lenni, amiként ennek az írásnak a (Maimonidésztől lopott) címében sincs irónia. Az olvasók zöme Shakespeare és Dante fordítójaként, költőként és nyelvészként ismeri Nádasdy Ádámot (sőt talán nótaénekesként is). Nekem fontos tanárom volt az egyetemen úgy fél évszázada. Mi voltunk a tanítványainak az első nemzedéke, és utánunk jött még jó pár. Tényeket is tanított nekünk, de azt is, hogy miként kell elegánsan érvelni, keményen vitatkozni, lehetőleg mást gondolni, mint az elődeink, és érdekesen írni a nyelvészetről, ami a lehetetlennel határos dolog, ugye. Elöljáróban szögezzük le tehát, hogy sokunk kalauza Nádasdy tanár úr volt, a Kalauz pedig szórakoztató és szellemes munka, továbbá, hogy ez a könyv a nyelv szerkezetével foglalkozik, nem a társadalmi vonatkozásaival.

Noha a szerző az előszóban azt állítja, hogy a Kalauz nem „szorosan vett tankönyv”, nekem azért gyanús, hogy mégiscsak az. Azaz olyan, kezdőknek szóló szakkönyv, amely bármely nyelvészeti bevezető szeminárium tankönyveként is használható. Végigkalauzolja a nyájas olvasót a nyelvtudomány témáin és területein, érthető nyelven és szellemes példákkal bemutatja a legfontosabb fogalmakat. Közben mindig tudja, hogy hol kell megállni: nem megy bele részletkérdésekbe és olyan vitákba, amelyek nem vezetnek sehová.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!

Neked ajánljuk

A gyöngy

  • Halasi Zoltán

A király elküldi fiát messze földre, hozza el a kígyótól a kincset. Mielőtt a fiú útnak indul, meg kell válnia ruhájától. Megérkezik, elvegyül az ottaniak között. Ételüktől azonban mintegy álomba merül, megfeledkezik királyfi voltáról, küldetéséről. Apja levele téríti magához. Megigézi a kígyót, megszerzi a kincset. Hazatér, megdicsőül.

Máshogy mutatja ki

  • SzSz

„Az utolsó túlélő halálával Auschwitzot beveszi a kirakatból a történelem. Lomtárba kerül, ott porosodik majd a sötétben a tatárjárás és a waterlooi csata közt” – nyilatkozta Röhrig Géza egy interjúban a Saul fia diadalmenetének egyik állomásán –, a Born in Auschwitz egyszerre igazolja és cáfolja e kijelentést azzal, hogy bemutatja, hogyan hatja át a tragédia háromgenerációnyi család életét.

„A vérfürdő nem vonz”

A Star Trek-filmek Spockja jelenleg az AMC horrorsorozatában, a NOS4A2 második évadában adja a Charlie Manx nevezetű gonoszt, de élőben nincs benne semmi fenyegető. A Rhode Island-i forgatáson értük el.

„Gátlástalanul húzogatjuk ki egymás sorait”

  • Láng Dávid

Több mint ezer induló közül ők nyerték tavaly az Öröm a Zene tehetségkutató országos döntőjét, nem sokkal később pedig Lovasi András is kiválasztotta őket a raktárkoncertes gázsiját szétosztó pályázaton. A duóval arról beszélgettünk, mivel győzhették meg a zsűrit, milyen köztük a dalszerzői dinamika, és terveznek-e teljes zenekarrá bővülni.

Ülő ováció

  • Nagy István

Nyolcvanegy éves korában elhunyt minden idők egyik legnagyobb hatású zenei producere, akinek a jelentősége egyedül talán George Martinéhoz fogható; mindketten a modern zenerögzítési technika úttörőinek, lényegében megteremtőinek számítanak.

A földön kívüli selyemszörny

  • Vida Virág

Amióta online térbe kényszerült a színház, új, alkalmazott műfaj jelent meg a művészetek palettáján, amelyet leginkább „előadás-közvetítésnek” lehetne nevezni, és abban különbözik a korábbi színházi közvetítésektől, hogy eddig soha nem látott nyomatékot kap benne az operatőri munka.

Megtalálva

  • Dékei Kriszta

A művészet történetében komoly hagyománya van a nagy elődök másolásának, a témák és a stílusok újradolgozásának.

Eladó, kiadó

Hérodotosz óta sokat változott a közmeg­egyezés azzal kapcsolatban, mik is lehetnek a történetírás elfogadott témái és alkalmatos forrásai.