A válságok többnyire tartós változásokat idéznek elő. Feltehetően a mostani, a II. világháború óta a legnagyobb gazdasági visszaesést előidéző Covid-járvány sem hagyja érintetlenül az eddigi rendet. A szintén súlyos megrázkódtatással járó 2008-as pénzügyi válság hívta életre az „új normalitás” fogalmát, utalva az élet sok területén, így a gazdaságban is megnyilvánuló gyökeres változásokra. A névadó M. A. El-Erian az akkori, „csontig hatoló” válságot úgy jellemezte, mint „szükségszerű következményét egy olyan többéves periódusnak, amely minden volt, csak nem normális”. Meghatározása sajnálatos módon a mai krízisre is illik, jóllehet, az előzővel szemben a mostani közvetlen kiváltója egy egészségügyi járvány volt.
A két, eltérő természetű válság gyökereiben a globalizáció kiteljesedése lehet a közös elem. Akkor a pénzügyek összefonódása tette világméretűvé a néhány bank machinációja okozta bajt, most az emberek nemzeteken átívelő „összefonódása” miatt terjedhetett el világszerte gyorsan a gyilkos kór. A következményekben is van azonosság: a pandémia okozta megbetegedések, illetve a járvány megfékezésére irányuló lezárások éppúgy világméretű gazdasági krízisbe torkollottak, mint anno a pénzügyi visszaélések. A most is várható tartós hatások egy része csak felgyorsítja az előző válság nyomán beindult változásokat, más része viszont átírhat megszokott gazdasági jelenségeket, összefüggéseket, amivel „új normalitást” hoz létre.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
