A válságok többnyire tartós változásokat idéznek elő. Feltehetően a mostani, a II. világháború óta a legnagyobb gazdasági visszaesést előidéző Covid-járvány sem hagyja érintetlenül az eddigi rendet. A szintén súlyos megrázkódtatással járó 2008-as pénzügyi válság hívta életre az „új normalitás” fogalmát, utalva az élet sok területén, így a gazdaságban is megnyilvánuló gyökeres változásokra. A névadó M. A. El-Erian az akkori, „csontig hatoló” válságot úgy jellemezte, mint „szükségszerű következményét egy olyan többéves periódusnak, amely minden volt, csak nem normális”. Meghatározása sajnálatos módon a mai krízisre is illik, jóllehet, az előzővel szemben a mostani közvetlen kiváltója egy egészségügyi járvány volt.
A két, eltérő természetű válság gyökereiben a globalizáció kiteljesedése lehet a közös elem. Akkor a pénzügyek összefonódása tette világméretűvé a néhány bank machinációja okozta bajt, most az emberek nemzeteken átívelő „összefonódása” miatt terjedhetett el világszerte gyorsan a gyilkos kór. A következményekben is van azonosság: a pandémia okozta megbetegedések, illetve a járvány megfékezésére irányuló lezárások éppúgy világméretű gazdasági krízisbe torkollottak, mint anno a pénzügyi visszaélések. A most is várható tartós hatások egy része csak felgyorsítja az előző válság nyomán beindult változásokat, más része viszont átírhat megszokott gazdasági jelenségeket, összefüggéseket, amivel „új normalitást” hoz létre.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
