Először a büfét zárták be, elkerülendő a sorban álló tömeget és csak minden harmadik ülőhely volt szabad, a többit áthúzták piros-fehér szalagos x-szel. K. Dezső sose ül le, de most előírás. Így szurkoltak, kellő távolságban és csak a csapat góljainál vetették magukat egymás karjaiba. Aztán bezártak, az utolsók között, a stadionok is.
Érzékenyen érintette ez K.(izárt) Dezsőt, csapata pályája két villamosmegállónyira, fiókjában porosodó éves bérlet; az Új Népstadion látszik ablakából, de csak a nemzetiszín fények, kívülről, a meccsek a Stadionnak háttal, tévén.
Régi szép idők, amikor szurkolói rendbontások miatt zárták be a pályákat! Boldog emlékezetű szotyolazacskók! Repül a könnyű szotyola, ki tudja, hol áll meg – Márton partjelzőt kínálják meg, integet kétségbeesetten Hartmann játékvezetőnek, aki kisétál és lefújja a meccset, a 84. percben. És a nyomdafestéket nem tűrő rigmusok, petárdák, balhék a lelátón. Most tél van és csend és hó és zárt kapu.
Ami rossz a szurkolóknak, nem feltétlenül a játékosoknak. Talán a nézők nélküli meccsek is segítenek nekünk, mert így szinte egyáltalán nincs stressz, nyilatkozta Ralph Hasenhüttl, a Southampton vezetőedzője tavaly novemberben, amikor csapata, meglepetésre, listavezető volt a Premier League-ben. És az elmúlt tíz évben zárt kapuk mögött rendezett válogatott meccseken Magyarország még sosem kapott ki! Amikor 2014-ben az Izrael elleni mérkőzésen tanúsított (K. Dezső kint volt, tanúsíthatja) antiszemita, rasszista szurkolói viselkedés miatt a Románia elleni következő vb-selejtezőt zárt kapuk mögött kellett lejátszani, akkor se kaptunk ki – igaz, vereséggel felérő döntetlen (2–2, egyenlítő román gól a 92. percben). K. Dezső ezt a meccset is háttal a Stadionnak, aztán dühösen, elkeseredve és részvettel nézte ablakából a szurkolókat, akik megtöltötték a környező utcákat, buzdították a csapatot. Egészen a 92. percig.
Mert a zárt kapu az igazi szurkolónak nem akadály. A Crvena zvezda–Zlatibor szerb kupameccs 55. percében néhány szurkoló, betartva a szabályt, hogy nem lehet a lelátón, besétált a pályára. Egy Diósgyőr-drukker (ők mindenre képesek a csapatért), még a járványmentes békeidőben Orosházára autózott, hogy zárt kapus meccsen legalább csapata közelében legyen. Ott találkozott még néhány igazi szurkolóval, egy italbolti látogatás után a pályához mentek; szerencséjük volt, beláthatták a fél játékteret. Megjöttek az ultrák is, együtt buzdították a csapatot, nyertek hétnullra, és a 2012–2013 szezonban sikerült egy kitűzött célt teljesítenem, mégpedig azt, hogy egyszer életemben egy szezonban az összes NB I-es, Magyar Kupa, Ligakupa találkozón ott legyek kivétel nélkül, amire nagyon büszke vagyok. Szép volt, Dani!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
