Sajó László: Öt és feles

Egyszer volt Budán

Egotrip

Nem Pesten történt, amit hallotok. / Ott ily regényes dolgok nem történnek. (Petőfi Sándor)

 

Hol volt, hol nem volt zárva kocsma, este 8 után is lehetett járni az utcán.

Talán igaz se volt.

Dezső albérletek után bekerült a Budaörsi úti kollégiumba, és a magányos (zenés) presszózásokat felváltották a társas kocsmázások. Volt elég a kollégium környékén s túl, induljunk el, ha már mostanában nem lehet. A hetvenes évek közepén-végén járunk, kocsmába.

A törzshely a(z egykori) Rétisas, Kelenföldön, a(z egykori) Wien mögött. K.(ollégista) Dezső ide járt társaival, szerencsére voltak köztük TTK-sok, matematikusok is; amikor a pincér jött a számlával, csak ránéztek (előbb a számlára, aztán a pincérre), s gyors fejszámolás után közölték, itt valami tévedés lesz (Kőbányai korsó 4,50). A pincér nem szólt, bement, kijött az új számlával, semmi balhé, béke honolt a gesztenyefák alatt. Ám amikor legközelebb is csóválta fejét néhány einstein, a jól megtermettnek bízvást mondható pincér a teli asztalról lerántotta az abroszt, majd így megnyugodva új számlát állított ki. Itt történt a matematika történetében „Fűrész-sejtés”-ként elhíresült eset: K.(ocsmás) Dezső és két matematikus barátja kérte a köröket s a számlát, melynek láttán mondott matematikus elcsodálkozott, a pincér most nem rántott abroszt, valami nem stimmel? Hát nem. Nem osztható hárommal. Egyszer pedig, amikor házmestert kért, nincs, hangzott az udvarias felelet. De a matematikus szomjas volt, foci után, bor van, víz van, akkor? – Nem kalkulálható. – Akkor mondom. Mondta, de házmestert nem kapott. Amikor zárt a Sas, átmentek a Wien szálloda bárjába (onnan a kurvák jártak át a kocsmába, vacsorázni), pohár sörökre, ennyire (se) tellett. Amikor itt is záróra, innen is volt tovább, Budaörsre. Persze gyalog, hol voltak még az éjszakai járatok? Tudták, 5-kor nyit ott egy kocsma (nomen est, Róka). Mentek, mendegéltek, és amikor odaértek, már zajlott az élet: pizsamában, fürdőköpenyben, papucsban, melegítőkben ültek bent az emberek. És mert megéheztek, ettek friss főtt tojást, zsíros kenyeret, ittak reá. Visszafelé busszal, a koleszban már kinyitott a kisklub, föl a szobába egy láda sörrel. A többiek lefeküdtek, K.(ötelességtudó) Dezső azonban bement az egyetemre, a menzára, ebédelni. Visszafelé a 40-es buszon elaludt, és újra ott volt a budaörsi kocsma előtt. Visszafelé pedig a Móricz Zsigmond körtéren ébredt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.