Sajó László: Öt és feles

Egyszer volt Budán

Egotrip

Nem Pesten történt, amit hallotok. / Ott ily regényes dolgok nem történnek. (Petőfi Sándor)

 

Hol volt, hol nem volt zárva kocsma, este 8 után is lehetett járni az utcán.

Talán igaz se volt.

Dezső albérletek után bekerült a Budaörsi úti kollégiumba, és a magányos (zenés) presszózásokat felváltották a társas kocsmázások. Volt elég a kollégium környékén s túl, induljunk el, ha már mostanában nem lehet. A hetvenes évek közepén-végén járunk, kocsmába.

A törzshely a(z egykori) Rétisas, Kelenföldön, a(z egykori) Wien mögött. K.(ollégista) Dezső ide járt társaival, szerencsére voltak köztük TTK-sok, matematikusok is; amikor a pincér jött a számlával, csak ránéztek (előbb a számlára, aztán a pincérre), s gyors fejszámolás után közölték, itt valami tévedés lesz (Kőbányai korsó 4,50). A pincér nem szólt, bement, kijött az új számlával, semmi balhé, béke honolt a gesztenyefák alatt. Ám amikor legközelebb is csóválta fejét néhány einstein, a jól megtermettnek bízvást mondható pincér a teli asztalról lerántotta az abroszt, majd így megnyugodva új számlát állított ki. Itt történt a matematika történetében „Fűrész-sejtés”-ként elhíresült eset: K.(ocsmás) Dezső és két matematikus barátja kérte a köröket s a számlát, melynek láttán mondott matematikus elcsodálkozott, a pincér most nem rántott abroszt, valami nem stimmel? Hát nem. Nem osztható hárommal. Egyszer pedig, amikor házmestert kért, nincs, hangzott az udvarias felelet. De a matematikus szomjas volt, foci után, bor van, víz van, akkor? – Nem kalkulálható. – Akkor mondom. Mondta, de házmestert nem kapott. Amikor zárt a Sas, átmentek a Wien szálloda bárjába (onnan a kurvák jártak át a kocsmába, vacsorázni), pohár sörökre, ennyire (se) tellett. Amikor itt is záróra, innen is volt tovább, Budaörsre. Persze gyalog, hol voltak még az éjszakai járatok? Tudták, 5-kor nyit ott egy kocsma (nomen est, Róka). Mentek, mendegéltek, és amikor odaértek, már zajlott az élet: pizsamában, fürdőköpenyben, papucsban, melegítőkben ültek bent az emberek. És mert megéheztek, ettek friss főtt tojást, zsíros kenyeret, ittak reá. Visszafelé busszal, a koleszban már kinyitott a kisklub, föl a szobába egy láda sörrel. A többiek lefeküdtek, K.(ötelességtudó) Dezső azonban bement az egyetemre, a menzára, ebédelni. Visszafelé a 40-es buszon elaludt, és újra ott volt a budaörsi kocsma előtt. Visszafelé pedig a Móricz Zsigmond körtéren ébredt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.