Mélyi József

Pálya a magasban

Kodályné rekordja

Egotrip

Elhamarkodott lenne rövid idő után átfogó módon, tudományosan megítélni a mindennapos testnevelés bevezetésének a magyar sport fejlődésére gyakorolt hatásait; nem tudhatjuk, milyen nagyszerű versenyzők nőnek majd ki megújított iskolarendszerünk egyelőre igencsak kokojszás morotvájából.

Nehéz elképzelni, de lehet, hogy évtizedek múlva leendő olimpiai bajnokaink egész sora hivatkozik majd a folyosókon vagy a tantermekben megtartott tornaórák inspiráló, megindító élményére, mint a későbbi sportolói döntések eredőjére. A bizonytalanság okán itt hagyjuk is függőben az emigráció kérdését, hiszen időközben iskoláink remilitarizálódási folyamatának újabb fejezetéhez érkeztünk: Balog Zoltán miniszter hívására összeállt a Mindennapos Éneklés Bizottsága. Hogy milyen szoros az összefüggés a sport és a zene, az edzett test és az éneklő ifjúság között, azt különösen a bizottság tiszteletbeli elnöke, Kodály Zoltánné tudhatja, hiszen egykori férje erről éppen házasságkötésük havában, 1959 de­cemberében nyilatkozott a Sport és Tudomány című folyóiratnak.

Kodály, akit nem kisebb tekintélyű sportoló, mint a Tarzan, vagyis Johnny Weissmuller mögött egykor olimpiai ezüstérmet szerzett dr. Bárány István szólaltatott meg a témában, elmondta, hogy maga is éppen fél évszázada sportol rendszeresen: mindennap fél órán át végez testgyakorlatokat, enélkül ugyanis „összeroppanna, nem bírná a magas fokú szellemi és testi igénybevételt”. A Háry János szerzője kiemelte, hogy a zeneművészek a napi próbák és előadások során gyakran merev tartásban végeznek rendkívüli kitartást igénylő, koncentrált munkát – ezért nekik általánosságban a nyújtó-lazító hatású és így felüdülést okozó gyakorlatok ajánlottak. A sokat ülő zenészek számára a futás lehet üdvözítő, de Kodály, aki a Lukács fürdő törzsvendége volt, mindenekelőtt az úszásra esküdött. Talán épp ezzel függ össze, hogy a Zeneművészeti Főiskola hallgatói a kötelező testnevelés keretében akkoriban hetente kétszer jártak a Nemzeti Sportuszodába. Dr. Bárány azonban – aki az 1926-os budapesti Európa-bajnokságon 100 gyorson a nagy Arne Borg előtt beérkezve magyar csúccsal győzött, „s nemzeti imádságunk akkordjai ujjongva szárnyaltak a magasba” – sajnálattal jegyzi meg, hogy „mindezek ellenére akadnak olyan főiskolai hallgatók, akik még harmadéves korukban sem tudnak úszni”.

Az idézett cikkben azonban más sportágak és zenei nagyságok is feltűnnek: Dohnányi Ernő például mindig a tenisz révén frissült fel, Vásáry Tamás pedig – aki most Kodályné mellett szintén tagja a Mindennapos Éneklés Bizottságának – már akkoriban is a jóga megszállott hívei közé tartozott. Ritka, hogy a futball összekapcsolódna a komolyzenével, mindenesetre dr. Bárány – aki Dohnányihoz hasonlóan háromszor nősült – labdarúgó-példaként felhozza az Amerikában híressé vált hegedűművész, Kerékjártó Gyula, azaz Duci de Kerekjarto nevét is. (Mellesleg az Amerikába szakadt magyar zenészek közül a furcsa életpályájú fenomén, Nyiregyházi Ervin nősült a legtöbbször, szám szerint tízszer, de ennek kevés köze van a mindennapos énekléshez.)

Kodály úgy gondolta, hogy az élsport és a hivatásos zeneművészi pálya nehezen egyeztethető össze, így a zenészek között – véleménye szerint – aligha akad világraszóló eredményt elért sportoló. Még ha e helyütt el is tekintünk az olimpiák művészeti versenyein érmet nyert zeneszerzőktől, a nagy magyar zenepedagógus akkor is téved. Erre már dr. Bárány is felhívja Kodály figyelmét, amikor az 1948-as olimpián diszkoszvetésben és súlylökésben is aranyérmet szerzett zongoraművésznő, Micheline Ostermeyer teljesítményét említi – „ilyen kivétel lehetséges, bár Ostermeyer nevét, mint zongoraművészét, Kodály nem ismeri”. Pedig az 1922-ben született francia lány hazájában valóságos legenda volt. Apjától remek testi adottságokat, anyjától zenei érdeklődést örököl: kisgyermekkorától kezdve párhuzamosan sportol és zongorázik. Szüleivel Tunéziában él; a tehetséges lány elsősorban kosárlabdában jeleskedik, a háború éveiben a Radio Tunis hetente fél órában közvetíti zongorajátékát. A felszabadulás után Párizsba költözik, ahol sportban az atlétikára vált: 1946-ban ezüstérmes lesz súlylökésben az Európa-bajnokságon, miközben kitűnő eredménnyel végez a Konzervatóriumban. Ezután következik London, ahol a két aranyérem mellett magasugrásban is bronz­érmet szerez. A súlylökés megnyerése utáni este Beethoven műveiből ad koncertet a francia csapat szállásán. A negyvenes évek végén nemcsak a dobószámokban állít fel nemzeti rekordokat, de ötpróbában és gátfutásban is sikeresen szerepel. Utolsó nagyobb versenye az 1950-es Európa-bajnokság, ahol súlylökésben már két megtermett orosz lány mögé szorul, s ugyanígy harmadik lesz 80 méter gáton, a felülmúlhatatlan holland Fanny Blankers-Koen és az angol Maureen Gardner mögött – utóbbi később meglepő módon balettiskolát alapít. Micheline Ostermeyer a helsinki olimpián nem indul, ekkor már csak a zenére koncentrál; zongoraművészi karrierjében a sport inkább hátráltató tényező, mindenki az olimpiai bajnokot látja benne. Sajátos módon küzd a sztereotípiák ellen: éveken át nem játszik Lisztet, mert művei szerinte túlságosan „sportosak”. Személyes tragédiák után felhagy a koncertezéssel, zenepedagógusként tevékenykedik, csupán idős korában, a 2001-ben bekövetkezett halála előtti években vállal ismét fellépést, nagy sikerrel.

Micheline Ostermeyer természetesen nem az egyetlen példa a komolyzenei tehetség és a sikeres sportolói karrier párhuzamosságára, elég, ha itt csak utalunk az 1908-as olimpián evezésben Nagy-Britannia színeiben aranyérmet szerzett – majd az első világháborúban fiatalon elhunyt – ausztrál zeneszerzőre, Frederick Septimus Kellyre. Bár az elmúlt években – Bourdieu tudományos elméleteire támaszkodva – több írás is megjelent a francia oktatási rendszer korabeli sokoldalúságának és Ostermeyer sikereinek összefüggéseiről, most (egyelőre látatlanban) mégsem vállalkoznánk a mindennapos testnevelés és a mindennapos éneklés áldásos együtthatásának elemzésére. A Sport és Tudomány cikkének zárómondata nyomán annyit azért óvatosan mi is kijelenthetünk, hogy a „rendszeres sportolás jó hatását Kodály Zoltán élete is példázza”. Mindezt nyilván Kodály Zoltánné is megerősítheti. Az özvegy, aki egy tekintetben maga is világrekordernek számít, hiszen a Földön ma élő emberek közül valószínűleg egyedüliként állíthatja: „férjem első felesége 1863-ban született”.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.