Mari és Józsi a Lehel téri templom mellékhajójának lépcsőjén ült, kint, két mellékhajtalan. Mari cigarettázott és beszélt.
Apuka temetésére kell valami fekete. Ma vele álmodtam. Sose szoktam. Jött fel a metróból a mozgólépcsőn, mondtam neki: Apuka, te meghaltál. Azt mondta, ne higgyek senkinek. És megpuszilt. Sose szokott. Éreztem a borostáját. Szerinted ez mit jelent?
Józsi meghúzta a kannás bort és hallgatott. Persze, Apuka. Biztos valamelyik szeretőd megint. Borosta, puszi, nyelves puszi, mi? Megint baszni akarsz, azt jelenti. Gondolta Józsi, de csak annyit mondott: Nem is mondtad, hogy meghalt az apád. Neked nem is volt apád. Adj egy cigit.
Mari odaadta az övét. Neked volt, meg kurva anyád is. Add ide a bort. Józsi odaadta. Mari ivott, kibontott valami rongycsomót. Adok a gyereknek is. Józsi fel akart állni, nem tudott. Majd adok én neked, a kurva istenedet! Hagyod békén a gyereket! Mari is kiabált. Én hagyjam békén? Én szültem, vagy te? Semmi közöd a gyerekhez! Nem te vagy az apja!
Tíz éve meg se basztál rendesen! Józsi ivott a kannából, csurgott a bor a szakállán. Te büdös kurva. És ki az apja, kicsoda? Két kézzel rázta Marit, pofozta, ledöntötte. Mari kiabált. Megütsz egy szoptatós anyát? Istenem, segíts! Józsi nagy nehezen felállt, rugdosta Marit. Te, szoptatós? Még tejed sincs, te ribanc! Ki a te istened? Hol lakik a te hajléktalan istened? Ki a gyerek apja? Gazsi? Menyus? Boldi? Az egész Rámpa? A kibaszott hajléktalanszálló? Ott is megbasztak? Azért mentél be, mi? Vagy talán maga az atyaúristen? Rád mászott a szentlélek? Beszélj, mert megöllek!
Mari kiabált. Segítsetek, jóemberek! Ez megöl! Aztán csendesen. Elmondom, csak hagyd abba! Úgyse hiszed el. Az emberek oda se néztek, úgy mentek el mellettük. A templomba siettek, ahol nemsokára kezdődött a betlehemi játék. A kanna kiborult, de volt még benne néhány korty, megitták. Ültek a mellékhajó lépcsőjén. Mari cigarettára gyújtott, beszélt.
A hajléktalanszállón történt, a Podmaniczky utcában. Már megint hazudsz, mondta Józsi. Oda csak nőket engednek be. Mari megszívta a cigit. Mondtam, hogy nem fogod elhinni. Én is alig hiszem. Feküdtem az ágyon, nem tudtam aludni. Aztán mégis elaludtam, azt hiszem, de lehet, hogy ébren voltam, amikorÉ A mellékhajó ajtaján kiszűrődött a kezdődő betlehemes. Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Fiad nagy lesz és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Gézus, vagy valami ilyesmi. Ezt mondta. De most már hagyjál, fáradt vagyok. Mari az üres kannára tette fejét, betakarta magát papundeklival. Józsi az arcába hajolt. Kicsoda? Ki mondta? Úgyse hiszed el, mondtam. Nem láttam én se pontosan. Valami fehér ruhás alak. Józsi kirántotta a kannát Mari feje alól. Lefeküdtél egy szociális munkással? Egy szeretetszolgálatossal? A gyerek nem is a miénk, nem az aluljáróé? Nem is hajléktalan? Hol van most az apja, a rohadék? Tudja, hogy gyereke van? Mari vissza akarta szerezni a kannát, mintha még lenne benne egy korty is. Úgyse hiszed, te primitív állat! Pedig így történt! Nem feküdtem le senkivel, se ott, se előtte, se utána! Ezekkel a tetvesekkel! Nem is fogok! Józsi a kannával ütötte Marit. Ki vagy te, szétbaszott kurva, talán királykisasszony? Mindenkivel lefekszel, csak velem nem, te szajha! Mari két kézzel védte a fejét. Kegyelemmel teljes vagyok és áldott az asszonyok között és áldott az én méhemnek gyümölcse, Gézus! Józsi folytatta az ütlegelést. Még jó, hogy azt nem mondod, szűz vagy, részeg szuka! Törődnél inkább a gyerekkel, talán már nem is él! De ha él, én ölöm meg, veled együtt! Józsi sírva borult a papundeklira. A Váci úton már alig jártak autók, mindenki a gyertyagyújtásra készült. Csak néhány hajléktalan nézte a műsort és röhögtek. Mari felkapta a kannát és közéjük vágta. Menjetek a picsába!
A templomban folytatódott a betlehemi játék. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték a nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal megnyugtatta őket: Ne féljetek! Mert nagy örömöt adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket. A gyerek fölsírt, Mari ölébe vette, ringatta. Mari ülve aludt el, a gyerek tovább ordított. Józsi csak sírt, a templom falába verte a fejét. Itt fogunk megfagyni.
Alig találtunk rátok, hová a faszba bújtatok? Gazsi, Menyus és Boldi jöttek, a három haver a Rámpából. Mari felébredt. Úgy hallottuk, megszültél. Részegen leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket, s ajándékot adtak neki: kenyeret, kannás bort és cigit. A kenyér nem kell. Józsi konok volt, nem ment ingyenosztásra, szállóra. Karácsonykor se. Inkább tej kéne, a gyereknek. Morogta, de azért örült. Nem neked hoztuk, baszd meg. Majd szerzünk zacskós tejet, azt szopogathatja. Röhögtek. Te pedig tudod, mit szopogathatsz? Mondta és mutatta Menyus Marinak, Józsi nekiugrott. A kurva anyádnak mutogass! Menyus leütötte Józsit. Mit akarsz, impotens vén fasz? Rugdosta, Gazsi és Boldi is segített. Hagyjátok szegényt! A három haver nézte Marit. Utána te jössz, szűzkurva.
A betlehemes véget ért, jöttek kifelé a templomból. Mari a főbejárathoz ment, karján a gyerekkel koldult. Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek! Mondogatta, százszor, de senki nem adott egy fillért se. Mindenki sietett haza, karácsonyfát díszíteni, ajándékot adni-kapni, közeledett a gyertyagyújtás ideje. Mire Mari visszament, azok már együtt ittak. Ivott Mari is. Jó barátom vagy te nekem, még ha cigány is vagy, mondta Józsi Boldinak, és arcon csókolta. Buzi vagy, köcsög, törülgette arcát Boldi, és röhögtek, ittak. Mikor Józsi elaludt, megbaszták Marit, sorban, Gazsi, Menyus, Boldi. Józsi Boldinál ébredt fel, nem szólt, felkelt, megnézte a gyereket, aludt. Azok nem hagyták abba, Józsi elindult a Ferdinánd híd felé. Mire teli kannával a kezében visszajött, a haverok eltűntek, Mari és Gézus aludtak. A templomban már tartott az éjféli mise. Amikor fölzengett az orgona és a mise végén elénekelték a himnuszt, Józsi felkeltette Marit, aki nagyon megörült, mikor meglátta a teli kannát. Gyere, mondta Józsi, hozd a gyereket is. Úgyse adnak semmit ezek a rohadtak, hagyd a fenébe. Inkább igyunk. Mondta Mari, de Józsi úgy nézett rá, olyan elszántan és sötéten, mint még soha. A főbejárathoz mentek, már tódult ki a tömeg. Nekünk is lesz gyertyagyújtás, mondta Józsi az alvó gyereknek. Marinak pedig ezt mondta: És nem fogunk megfagyni. Kinyitotta a kannát, lelocsolta őket és magára is öntött. Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, miképp a mennyben, azonképpen itt a földön is. És legyen meg a te akaratod. Mondta és gyufát gyújtott. A tömeg nézte a lángokat (nem tudták, hogy gyerek is van velük), a gyerekek azt hitték, ez a karácsonyi tűzijáték, néhányan melegedtek a váratlan tűznél, mások a kabátjukkal próbálták eloltani őket, hiába. Mire a tűzoltók, rendőrök, mentők kiérkeztek, már nem lehetett rajtuk segíteni.
Az egyház közleményben ítélte el a nyilvánvaló provokációt, a felelősséget egyetlen szervezet, senki sem vállalta magára.
A Rámpában se siratta őket senki, hiszen, mint tudjuk, nem haltak meg. Felszálltak a mennybe, ott ülnek az Atyának a jobbján, onnan lesznek eljövendők, ítélni eleveneket és holtakat.
Ámen.
