Modern Talking

  • Nádasdy Ádám
  • 2005. december 15.

Egotrip

A magyar folyamatos

Mindenkinek van valami hasfájása, én meg szépen bolondulok megfele. Ezt mondta a titkárnő a vizsgabeosztás készítésekor, amikor már a sokadik módosítást kérte tőle valamelyik tanár. Két dolog is van itt: az egyik, hogy a meg igekötő helyett megfele alakot használ - ezt tegyük félre egy pillanatra. Ám ha a megfele formát a szokottabb meg-gel helyettesítjük, akkor is feltűnő, hogy az igekötőt az ige után teszi, azaz bolondulok meg és nem megbolondulok.

Mi ebben az érdekes? Vajon a magyarban a szórend nem szabad? Nem rendezhetjük a szavakat tetszés szerint a mondatban, legföljebb aszerint válogatva, hogy mi fontos és mi mellékes? A válasz: nem. Bizonyos elrendezések léteznek (A fehér kutya ugat; Félek kinézni az ablakon), mások nem (*A kutya fehér ugat; *Ki félek nézni az ablakon). Azaz távolról sincs bármi. És amik vannak, azok is gyakran mást jelentenek más szórenddel. Például Hol sírjaink domborulnak - ez nem lehet kérdés, csak helyhatározó (= "aholÉ"). Ha kérdést akarnánk csinálni, köte-lező volna az igét a kérdőszó után tenni: Hol domborulnak sírjaink? Mindemellett valóban vannak esetek, amikor a mondatrészek (és akkor sem a szavak!) cserélgethetők - például Mátrai sápadtan nézett a szerelőre -, de még ekkor sem biztos, hogy a jelentés azonos marad.

A szórendi különbség akkor érdekli a nyelvészt, ha le tud belőle vonni valami általánosítást, vagyis ha azt találja, hogy egyfajta elrendezés mindig egyfajta jelentést, jelentéstöbbletet hordoz. Ilyen a magyarban az igekötő hátravetése, amit a titkárnőtől idéztünk: bolondulok meg. Ahhoz, hogy ennek jelentését tisztán lássuk, előbb félre kell tennünk azokat az eseteket, amikor az igekötő nem a beszélő választásából, hanem valamely felülkerekedő szabály miatt, mintegy "felsőbb parancsra" kerül az ige mögé. Ilyen a tagadás és a kérdés: Nem bolondult meg; Mitől bolondult meg?; ilyen a felszólítás: Főzd meg!; és ilyen az úgynevezett fókuszos mondat is, amikor egy elemet erősen hangsúlyozunk ("ez, nem pedig az" értelemben): Csaba a SZERELEMT'L bolondult meg (és nem apja halála miatt); Csaba KÉTSZER bolondult meg (és nem csak egyszer); Tavaly CSABA bolondult meg (idén pedig Rudi). Ezek most mind nem érdekesek, mert bennük az igekötő helyét felsőbb szabály írja elő. Úgy mondjuk: ezekben az igekötő helye nem kontrasztív.

No de figyeljük a következőket: (1) Kibontottam a csomagot. (2) Bontottam ki a csomagot. Ugye, van különbség: az elsőben egy lezárt tényt közlök, befejezettként ábrázolom a dolgot, mint ami megtörtént. Akár itt és most, az előző pillanatban (Gyuri! Gyere gyorsan! Kibontottam a csomagot!), de mindenképpen befejezett tény. A magyarban az igekötős igék jórészt befejezettséget fejeznek ki (szakszóval perfektív értelmet adnak az igének), ezt szépen mutatja az (1)-es példa. A (2)-ben éppen ez a befejezettség hiányzik: az igekötő hátravetésével az ellenkezőjét jelzem, tehát hogy a dolog folyt - de hogy aztán befejeződött-e, azt nyitva hagyom. Ezért gyakran a (2) típushoz hozzátesszük azt a másik eseményt, amely ezalatt bekövetkezett: Bontottam ki a csomagot, amikor megszólalt a telefon. A csomagbontás folyamatban volt, mintegy a háttérben zajlott, amikor figyelmünk színpadának előterében megszólalt a telefon.

Ahol az igekötő - felsőbb szabály kényszerítő ereje nélkül - az ige után áll, azt folyamatos igének nevezhetjük. A bontottam ki folyamatos, a kibontottam befejezett. A befejezettség gyakran párosul múlt idővel, de ennek nem kell így lennie. A befejezett nem jelenti azt, hogy már megtörtént: lehet valamit a jelenben-jövőben is befejezettként látni: Ha ez így megy tovább, én megbolondulok (befejezett). Viszont a titkárnő által használt bolondulok meg (folyamatos) a dolog zajlását, folyását ragadja meg (ezt erősíti a szépen is, mely itt "fokozatosan, lassan, rendesen" értelmű).

A folyamatos-befejezett kettősség alkalmas arra, hogy az amikor kétféle jelentését megvilágítsa. Figyeljük csak meg: (3) Te mit csináltál, amikor a vámtiszt rád ripakodott? Kibontottam a csomagot. Viszont (4) Te mit csináltál, amikor a vámtiszt rád ripakodott? Bontottam ki a csomagot. Ugyebár a (3)-ban az amikor azt jelenti: "arra föl", tehát azt kérdezem: hogyan reagáltál a vámtiszt ripakodására? Két egymást követő, befejezett cselekvésről van szó: a vámtiszt ripakodott, ezután én bontottam. A (4)-ben más a helyzet: az amikor itt azt jelenti: "miközben". A vámtiszt ripakodott, miközben én bontottam. A ripakodás befejezett (azaz megkezdett és lezárt) ténye mögött folyamatként látjuk a csomagbontást. (Matekosok: a befejezett igealak a cselekvést szakaszként, a folyamatos egyenesként ábrázolja.)

A folyamatos igék nagy része irányhatározós jellegű: Másztam föl, amikor leestem; 44 végén már jöttek be az oroszok. A folyamatosságot kidomboríthatjuk azzal, ha az igekötőhöz a -fele végződést ragasztjuk, mert ez világossá teszi, hogy a dolog nem ért célba, csak tartott egy célpont felé: Másztam fölfele, amikor leestem; 44 végén már jöttek befele az oroszok. Ezt a -fele elemet általánosítja a mai fesztelen(kedő) beszéd más igekötők esetén is: Közben mi a szeszt pároltuk lefele; Szépen bolondulok megfele.

Kellemes ünnepeket: díszíteni a karácsonyfát fölfele!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.