Az Interflug 623-as járatával érkeztünk Berlinbe a Schönefeld repülőtérre ahonnan buszszal vittek bennünket a Wilhelm Pieck Pionierrepublikba. Mi a kettes altáborban vagyunk a 6-os épületben. A mellettem levő ágyon egy dunaújvárosi fiú alszik aki megnyerte az országos sakkversenyt. Vannak még versmondók és különböző versenyek győztesei. Tanárok és ifivezetők vigyáznak ránk. Az ifivezető fiú olyan rövidnadrágban van mint mi és már első este a lépcsőfordulóban csókolózott a lány ifivezetővel.
Ma megvolt a megnyitó ünnepség ami nagyon látványos volt. A különböző nemzetek bevonultak elöl országuk zászlajával. A magyar zászlót én vittem pedig én vagyok a küldöttségben a legkisebb. A vezető azt mondta hogy éppen ezért viszem én. Alig bírtam mert nagy zászló vigyázni kellett hogy ne érjen le a földre.
Ha nincs program akkor lent pinpongozunk az árkádok alatt. Ha hálót ér azt mondjuk: "Neccángáben!" De mindig van program. Minden reggel zászlófelvonás. Az ebédlőben meg kell emelni a széket amikor leülünk és amikor felállunk. Csak csendben lehet beszélgetni hogy ne mondják ránk hogy mi magyarok nem tudunk viselkedni. Más nemzetek csikorogtatják a széket és hagosan beszélgetnek. Nem hallatszott hogy mi csendben vagyunk. - Mindent meg kell enni - mondta a vezető pajtás. Persze sokan otthagyják mert nem szeretik a generálszószt. Én megeszem nem azért mert meg kell hanem mert szeretem.
Ma megvolt a szpartakiád. Másokkal kellett összeállnunk mert nagy pályán játszottunk és ahhoz kevesen vagyunk. Az angolok ellen játszottunk. Mi a hollandokkal akartunk összeállni de azt mondták hogy a nyugatiakkal ne nagyon barátkozzunk. Nem értem mi az hogy "ne nagyon" ha még focizni se lehet velük. - Lehet de nem egy csapatban - mondta a vezető pajtás. Végül a finnekkel álltunk össze mert ők voltak a testvértáborunk. Én most egy finn kislányba vagyok szerelmes. Szőke és kék szemű mint otthon Juhász Mari az első szerelmem. Õt úgy hívják: Hannele. Amikor megtudtam hogy kórházban van bementem hozzá amíg a többiek barkácsolni voltak a "Gyere velünk, csináld velünk, csináld jobban" mozgalom keretében. Vittem virágot amit a parkban szedtem. Lehet hogy kutyatej volt de örült neki.
Tegnap este táncoltunk. Én táncoltam azzal a lánnyal akivel Csillebércen néztük egymást. Mondta hogy este takarodó után menjek át hozzájuk. A nagy fiúk átjártak a lányok szobájába. Engem eddig még nem vittek. Szerintem nem akarták hogy menjek és most se fognak vinni. De ezt nem mondtam a lánynak. Mondtam hogy inkább menjünk ki a folyosóra. Kimentünk és én csókolózni akartam de ő mondta hogy menjünk be a lányvécébe. Én nem akartam pedig éreztem hogy a torkomban dobog a szívem. Este se mentem át a lányszobába. A nagyok bátran megtehették mert minden este eltűnt az egész vezetőség senki se maradt velünk. De én a szobában maradok és olvasok vagy írok.
Esténként a különböző nemzetek adnak kultúrműsort az erdei színpadon. Minden műsor előtt tapsolunk és kiabáljuk: "Fríden Frojndcsáft Szolidáritét!" Mi a kultúrműsort nem a finnekkel adtuk hanem egyedül. A szavaló belezavarodott a versbe hiába ő volt az országos szavalóverseny győztese. Tapsoltak mert azt hitték vége de ő folytatta. Aztán megint eltévesztette és elhallgatott. A vezető pajtás szólt neki hogy hajoljon meg. Pedig még nem is volt vége. Amikor hátrajött mondtuk neki hogy bármit mondhatott volna. Pl. "Milyen szép időnk van", "Menjetek a fenébe". Volt aki durvábbat is mondott. Halandzsázhatott volna ezek úgyse értik. A vezetőség meg nem számít ők még meg is dicsérték volna hogy hogy feltalálta magát.
Aki nem szerepelt annak táncolni kellett. Nekem is hiába voltam benne az énekkarban. A dunaújvárosi sakkbajnok és az országos matematika verseny győztese is táncolt. El lehet képzelni mit műveltünk. Főleg mi fiúk. A vezető pajtás azt hitte direkt csináljuk és ordított velünk. Azt mondta hogy hazazavar bennünket. Én már úgyis menni akartam szerintem a többiek is. Ehelyett táncolni kellett és közben énekelni: "Hej igazítsad jól a lábad." Meg hogy "Lefelé folyik a Tisza, nem folyik az többé vissza." A többiek hátul alig tudták visszafojtani a nevetést de mi is nevettünk úgy táncoltunk. Vezető pajtás integetett hogy hagyjuk abba és hajoljunk meg. Nem mintha nekünk kellemes lett volna. De azért végig táncoltuk és meghajoltunk. Tapsoltak és még akkor is amikor hátra mentünk. Vezető pajtás visszaküldött bennünket hogy hajoljunk meg újra pedig az előbb még ő volt aki lehívott minket. Meg se szidott bennünket pedig visszafelé az ösvényen mondtuk hogy mit fog mondani a reggeli zászlófelvonáson mert az esti zászlólevonás és értékelés a műsor miatt elmaradt. "Ti itt Magyarországot képviselitek" - mondta a sakkbajnok hogy ezt fogja mondani vezető pajtás. - Szerintem azt fogja mondani hogy "hazátokat képviselitek" - mondtam. - Ha valaki meglát benneteket nem azt fogja mondani hogy ez XY hanem hogy ilyenek a magyarok - mondta a matematika verseny győztese. De vezető pajtás nem mondott semmit mert este megint eltűnt az egész vezetőség vagy haza se jöttek.
Ma megyünk haza. Már alig várom. Már becsomagoltunk. Utolsó nap kaptam egy német kislánytól egy borítékot amiben levél és képeslap volt. Oroszul volt írva ezért megkértem a dunaújvárosi fiút akivel barátságba kerültem hogy fordítsa le. A levél így szól: "Kedves László! Ezen a képeslapon a mi falunk van. Viszontlátásra a te barátnőd Petra". Csodálkoztam mert nem is láttam ezt a lányt. Vajon honnan tudja a nevemet? Tegnap megvolt a búcsúest is. Eleinte a vezetőség is ott volt de aztán elmentek és mi késő éjjelig fennmaradtuk. A nagyfiúk vettek tojáslikőrt és azt ittuk. Én is ittam de nem éreztem semmit. Szerintem a többiek se de azért nagyon jókedvünk volt. Mi hárman fiúk ahogy a többiek mondták: a "Botlábuak klubja" közkívánatra előadtuk amit a kultúrműsorban táncoltunk. Direkt még rosszabbul táncoltunk. A többiek nevettek. Õk is előadták a saját műsorszámukat. A versmondó is direkt tévesztette el pedig eltudta volna mondani. Az énekkar egyszerre énekelte a különböző úttörő dalokat. Mindenki mást énekelt jó hangosan hogy túlénekelje a másikat. Volt "Mint a mókus fenn a fán", "Pajtás daloljunk szép magyar hazánkról", "Harsan a kürtszó úttörő" "Lenn hol a tölgyek", "Hegyek völgyek között", "Sej haj száll az ének", "Zengjük a dalt üde mámoros ajakkal", de egyiket se lehetett érteni a másiktól. A hasunkat fogtuk a nevetéstől. Tánc is volt. Én nem táncoltam a csillebérci lánnyal akivel tetszünk egymásnak. Egy nagyfiúval táncolt és kimentek. Gondolom a lányvécébe de nem mentem ki a folyosóra utánuk. Most sajnáltam igazán hogy én először nem mentem be. Akkor most is velem táncolna és velem lenne a lányvécében. Későn feküdtünk le és álmosan keltünk. A zászlófelvonás elmaradt mert a vezetőség csak reggelizni jött. 17.40-kor a MALÉV 803-as járatával érkezünk Ferihegyre.
A többit otthon.
