Kérdezni szabad
Talán még emlékeznek rá, legutóbb a szocializmus korszakának dúsan burjánzó pletykáiról esett szó e hasábokon. Ezúttal a nemiség korabeli tárgyalásmódjainak egy másik válfaját vizsgáljuk meg közelebbről, amely viszont éppenséggel helyet kapott a korlátozott sajtónyilvánosságban, s idővel mind elfogadottabbá és népszerűbbé vált: az intézményesült orvosi tanácsadást.
A műfaj sajtóbeli meghonosodása korántsem volt magától értetődő fejlemény, hiszen a szexualitásról való nyílt beszéd sokakban, s köztük nem egy közéleti kiválóságban keltett ellenérzéseket az idő tájt. A népben és nemzetben elgondolkozgató Veres Péter, az ország Péter bácsija például többször is felemelte intő szavát a szabadosság térnyerése, és különösen a budapestiek hanyatló, s a vidék romlatlanságát is veszélyeztető nemi erkölcsei miatt. S noha a humorista Darvas Szilárd szellemesen hárította el e súlyos vádakat ("úgy értesültem, hogy maga az eljárás városban és falun is azonos"), még jó pár évnek el kellett telnie, amíg a privilegizált nőgyógyász, Hirschler Imre ismeretterjesztő könyveit Bumugyapusztán is kezükbe vehették az információt szomjúhozó téeszparasztok és hitveseik.
Ilyeténképp nem csodálható, hogy a sajtóban a hatvanas évek közepén megjelenő első orvosi/szexológiai tanácsok közrebocsátói roppant óvatosságot és visszafogottságot tanúsítottak. Hosszú esztendőkön át a jeligés levelekre adott módfelett burkolt válaszok jellemezték még a szexuális tanácsadás úttörőjének, a tavaly elhunyt Veres Pálnak a munkásságát is. A Kommunista Ifjúsági Szövetség lapjában, az egyszerre végtelenül bornírt és hiánypótló Magyar Ifjúságban eleinte névaláírás nélkül üzemeltetett "Az orvos válaszol" rovat bizony gyakorta desifrírozásra kényszerítette kíváncsi ifjú olvasóit. Mert amíg a szájápolásról vagy a légcsőhurutról áperté üzent a tanácsadó, addig a szexről értekezvén ilyesforma kódolt választ küldött 1968-ban az alighanem az önkielégítésről informálódó fiatalkorú levelezőnek:
"Az a kérdés, amelyet felvet, és amely megkeseríti az életét, sokkal gyakrabban fordul elő, mint gondolná. Ifjúságom idején nekem is igen hasonló gondjaim voltak."
Majd úgy egy évtizeddel később, valószínűleg azonos témát érintve, így hangzott az orvosi üzenet:
"A kielégülést nem hozó jelen formula mellé alkalmazza a kielégülést jelentő múlt tevékenységét is."
Ugyancsak némi vulgárhermeneutikai okoskodással dekódolható Veres Pálnak az az 1973-as válasza, amely alkalmasint a homoszexuális vonzalmat tárgyazta: "Ezen a született adottságon nem lehet változtatni és nem is kellene, mert vannak olyan leendő élettársjelöltek, akiknek éppen ilyen partnerre van szükségük." S amikor már ennyi nyíltság is megengedhetetlennek tetszett: "Éa többi még rejtjelesen sem tartozik a nyilvánosság elé".
A szigor fellazulása azonban idővel lehetővé tette a kevésbé körmönfont, mi több, a keresetlen tanácsadást is, s Veres Pál örömmel élt is a kínálkozó lehetőséggel. Nem mindenki követte a példáját, hiszen a szép emlékű Új Tükör máig tevékeny szexológiai levelezője még 1987-ben is kedvvel húzódott a szakkifejezések mögé (pl. "inceszt vezérlésű kötődésről" írván), s állandó rovatában fontosnak tartotta "felvenni a harcot a fékevesztett szabadossággal". A nyolcvanas évekre mindazonáltal elfogadottá vált olyan, korábban lehetőleg óvatosan került szavak kinyomtatása az orvosi tanácsadó rovatokban, mint a magömlés, az önkielégítés vagy a petting. Sőt, lassan az extrémebb témák is fel-feltünedeztek, s amikor egy kéjvágyó vidéki levelező megfogalmazta leküzdhetetlen gumibugyi-fetisizmusát, Veres közzétette a vágyott ruhadarab legyártására ingyen és bérmentve vállalkozó K. Z. PVC-hegesztő kisiparos nagyvonalú felajánlását.
A szabadabb diskurzus nagyobb teret engedett a felvilágosításnak, s egyszersmind lépten-nyomon alkalmat kínált a megrökönyödésre, amennyiben betekintést engedett a tájékozatlanság feneketlen mélységeibe. A korábban áldatlanul meggyökeresedett tévhitek (hátgerincsorvadás az onanizálástól, vagy hogy csak a rosszéletű nők, dajnák és egyéb riherongyok élvezik a közösülést stb.) mellett ugyanis felmerült, miszerint vajha visszaszerezheti-e szüzességét a leányzó, ha óvodáskorában előszeretettel, azonban előrelátás nélkül játszott papás-mamást. S az elhíresült klasszikus kérdés, amely alighanem elvitte a pálmát: lehet-e teherbe esni a tömött villamoson? Mert a bakfis, aki a nyolcvanas évek elején ezzel a kérdéssel fordult a KISZ központi lapjához, őszintén kétségbe esett, amikor a délutáni csúcsforgalomban valósággal rápréselte magát egy férfi. Az eset már önmagában is "nagyon ciki" volt, ám a villamosról leszállván a leányt hányinger fogta el, kebleit feszülni érezte, farkasétvágya pedig még édesanyjának is szemet szúrt.
Az ilyen és ehhez hasonló felvetések ihlették meg azután a keresetlenségével jócskán a nyomtatott sajtó előtt lépdelő Hofi Gézát, aki az alábbi, apokrif olvasói kérdés megválaszolására vállalkozott: lehet-e házaséletet élni a kecskével? S ha már felemlítettük a kérdést, álljon itt befejezésül a derűt fakasztó felelet is: "Lehet-e a kecskével... hát én csak annyit üzennék a levélírónak... pajtás, ne csüggedj, a kecskét mindjárt el fogod felejteni... ahogy megismerkedsz a tehénnel!"
