Podmaniczky Szilárd: Déli verő

  • 2001. november 15.

Egotrip

A kikeményített, nemzetiszínű vászonzászló egy jobb tasli után lekevert egy balost is, a hajó fedélzetén messzemenőkig tombolt a vihar, és tombolt a vízen is, akkora hullámok csaptak át a korláton, mint harminc teniszütő. Kimásztam az ajtón, megkapaszkodtam a nemzetiszínű lobogó fémrúdjában. A fémrúdon írás futott lefelé: "Ha anyádéknak nem volt gyereke, valószínűleg már neked sem lesz." Ha az elkeseredésnek van legfelső foka, akkor az ott tartózkodott velem a magasban, és egyre csak arra bírtam gondolni, hogy miért vagyok én még mindig gyerek, ahelyett, hogy biztonsági okokból egyből öregnek születnék, aki már mindenre készen áll, és hullámozhat az arca a szivárvány minden színében.

Anyák napalmja - Utolsó fellángolás

A kikeményített, nemzetiszínű vászonzászló egy jobb tasli után lekevert egy balost is, a hajó fedélzetén messzemenőkig tombolt a vihar, és tombolt a vízen is, akkora hullámok csaptak át a korláton, mint harminc teniszütő. Kimásztam az ajtón, megkapaszkodtam a nemzetiszínű lobogó fémrúdjában. A fémrúdon írás futott lefelé: "Ha anyádéknak nem volt gyereke, valószínűleg már neked sem lesz." Ha az elkeseredésnek van legfelső foka, akkor az ott tartózkodott velem a magasban, és egyre csak arra bírtam gondolni, hogy miért vagyok én még mindig gyerek, ahelyett, hogy biztonsági okokból egyből öregnek születnék, aki már mindenre készen áll, és hullámozhat az arca a szivárvány minden színében.

"Mi lesz már, öcsi, lemászol, vagy anyagi okokból maradsz!?" - üvöltötte egy tagbaszakadt pasas a korláthoz kötve, át-átcsaptak rajta a hullámok. Fekete szakálláról hasára pisilt a víz.

Másztam, mint a fába szorult féreg, mindenféle emberi tulajdonságok keveredtek bennem. Ahogy padozatot fogtam, a nagy darab szakállas már ott állt, s ha hinni lehetett a szememnek, Bud Spencer egypetéjű ikertestvére volt az.

"Már rád vár mindenki, fél óra múlva kezdődik a balatoni halfőző verseny" - és azzal a helikopterbe tuszkolt, fejhallgatót nyomott a fejembe, hogy mire megérkezünk, a verseny összes szabályát megismerjem, így hát azt a kérdését, hogy tudok-e filézni, már nem hallottam, csak a szája mozgásából olvastam le, miközben rágózott.

A helikopter hamarosan kiszállt a viharból, föltűntek a parti sziklák, s a sziklákon néhány helikopterroncs. Kisütött a nap, szemgolyóm fehérje megcsillant a fényben.

"Az időeltolódás miatt hamarabb fogunk megérkezni; az, hogy fél óra van még a versenyig, csak abban az időzónában állt, elfelejtettem átszámolni. Nem haragszol, ugye, öcsi?" - olvastam ismét Bud szájáról, aki füle mögé ragasztotta a rágóját, és áttért a kétszáz grammos, cukormentes háztartási kekszre, ami olyan undorító alapanyagokból készül, mint a növényi ételzsír, térfogatnövelő szerek (E 466, E 500, E 503), de volt benne bőven emulgálószer és antioxidáns is.

Bud, mióta megtért, állítólag elfelejtett olvasni.

Havat kavart a rotor, a Balatont sok tonna jég borította.

A verseny kezdetéig a teasátorba húzódtam, ahol néma siratóasszonyok ülték körbe a szamovárt, néha csapoltak egy-egy pohárral, felhörpintették, és mintha azt suttognák egymás között: Harold Pinter, Harold Pinter... Odakint pedig szakemberek vitatkoztak a napsütésben arról, olvad-e a jég, rámehetünk-e. Egy vita például így hangzott három ember között:

"Olvad?"

"Nem."

"De."

"Nem."

"De."

"Nem."

"Akkor jól van."

A verseny kezdete előtti öt percet, a felkészülést egy gitárszóló jelezte, amely néhány másodperces vad improvizáció után halkuló szájgitárba ment át, majd az üveghangok lepengetésével belefúlt a hótakaróba.

Kiléptem a teasátorból, a siratóasszonyok most aztán igazán bömböltek és jajveszékeltek; lehet, hogy elfogyott a tea.

Ahol a kőkemény part jégkemény páncéllal találkozott, felsorakoztunk a versenyhez, kábé harmincan lehettünk, az én nevezési díjamat állítólag Bud utalta át egy perui bankszámláról; ezt nem lehet pontosan tudni.

Megmarkoltam én is a jégre tett gáztűzhely oldalát, melynek hátuljára turistagázpalackot kötöztek egy bőrhevederrel. Elnéztem a távolba, a koporsóhegy irányába, onnan vissza a jégtükrön, egészen egy fekete koromcsíkig: odáig szaladhattunk a gáztűzhellyel, hogy lendületet vegyünk, onnantól viszont már csak egy utolsó erős lökés következhetett.

A gitáros belecsapott a húrokba, megindultak a versenyzők. Volt, aki már az első lépésnél elcsúszott, szétcsapta az állát a tűzhely peremén, mások meg egymásnak rohantak, elveszítették uralmukat mind a tűzhely, mind pedig maguk felett, s a csillogó jégpáncélon süvítve-pörögve csúszott és száguldott versenyző és tűzhely.

A napnál is világosabb volt, hogy ezt a versenyt nem én nyerem meg, ezért a nagy lékfúróval komótosan tekertem ki a jeget, és afelől se volt kétségem, hogy a lékben nem fogok egy árva halat se. Azt viszont tudtam, hogy ettől még nem ért véget az élet.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.