Nádasdy Ádám: Modern Talking

  • 2001. november 15.

Egotrip

A második világháborúval mintha lezárult volna egy jó százötven éves forrongó, serdülésszerű korszak a magyar nyelv életében, és egyfajta kikristályosodás (kijegecesedés? megfagyás?...) következett. A közösség ízlése - meg persze a nyelvfejlődés legfőbb ura: a véletlen - az addig kavargó alternatívákból általában egyet hagyott meg semlegesnek, a többit megcímkézte, azaz használatukat stilárisan jelöltté tette. Arany János még gond nélkül írhatta a Zács Klárában: "Keresi a Klára, mégsem akad rája" - ez két ponton is eltér a mai irodalmi normától: a névelős személynév (a Klára) és a "túlragozott" igekötő (rája) használatában. Ilyet ma nem illik leírni. A rája ma egyszerűen közönségesnek minősül, ez az egyszerűbb eset, olyan, mint a suksük. A névelős személynévvel más a helyzet.

A név előtti névelő

A második világháborúval mintha lezárult volna egy jó százötven éves forrongó, serdülésszerű korszak a magyar nyelv életében, és egyfajta kikristályosodás (kijegecesedés? megfagyás?...) következett. A közösség ízlése - meg persze a nyelvfejlődés legfőbb ura: a véletlen - az addig kavargó alternatívákból általában egyet hagyott meg semlegesnek, a többit megcímkézte, azaz használatukat stilárisan jelöltté tette. Arany János még gond nélkül írhatta a Zács Klárában: "Keresi a Klára, mégsem akad rája" - ez két ponton is eltér a mai irodalmi normától: a névelős személynév (a Klára) és a "túlragozott" igekötő (rája) használatában. Ilyet ma nem illik leírni. A rája ma egyszerűen közönségesnek minősül, ez az egyszerűbb eset, olyan, mint a suksük. A névelős személynévvel más a helyzet.

Az intézeti tanácsban az igazgató így szólt: "Örömmel jelentem, hogy Mátrai Zsolt kollégát előléptették." Helyeslő morgás, kis taps. Majd így folytatta: "Most, hogy a Mátrai Zsolt rendben van, gondolkozhatunk, kit terjesszünk föl legközelebb." Ugyanaz a személy, ugyanott, ugyanarról beszélt, mégis másképp használta a névelőt: egyszer nem tette ki, egyszer kitette. Ez arra mutat, hogy igazi stílusbeli különbséggel van dolgunk.

A személynév előtti névelő stíluscímkéje ma alighanem egyszerűen "beszéltnyelvi", hiszen használata nem kötődik társadalmi osztályhoz, műveltségi szinthez; csak azon múlik, írásban vagy beszédben fejezzük-e ki magunkat. Beszédben a normális az, ha a személynév előtt névelő áll: Ezt tavaly már megrendezte a Gothár. A Luschner Vilit megint bevitték. Fölkérték a Takácsot, de ő nem vállalta. Írásban ugyanez nem létezik. Hogy ezt kimondhassuk, persze le kell vágni a tetejét meg az alját az írásos megnyilvánulásoknak: fentről a szépirodalmat (mely írhat úgy, mintha beszélne valaki), lentről meg a legcsaládiasabb, magáncélra írott "beszédtükröző" üzeneteket, leveleket (átmentem a Timihez, csók, Bea). A beszélt megnyilvánulásokból meg félre kell tennünk azokat, ahol a beszélő "úgy beszél, mintha írna", tehát a felolvasást, nyilatkozatot, szónoklatot (mint fent az igazgató első mondatát). Ha a tanár benyit egy terembe, és ott ismeretlen hallgatókat lát, így érdeklődik: Elnézést, nem látták a Tóth Mariannát? Ez a művelt, semleges használat, és éppen az számítana modorosnak, ha nem tenné ki a névelőt: Nem látták Tóth Mariannát? Gyerekek, hová lett Kálmán bácsi? - így csak lelkésznők beszélnek, azok is inkább csak vasárnap. (Megjegyzendő, hogy a keleti nyelvterületen, pl. Debrecenben, Erdélyben természetes a névelőtlen használat. Egy Dugó becenevű, berúgott kollégáról ezt mondták: Míg hazaértünk, még háromszor okádott Dugó. Nekem ez komiko-archaiko-dialektális.)

Fontos leszögezni, hogy itt jelentése, logikai funkciója nincs se a névelő elhagyásának, se a kitételének: fölkérték Takácsot, fölkérték a Takácsot. Ezek között semmiféle értelmi, tartalmi különbség nincs. Hogy is volna, hiszen a tulajdonnév eleve egy meghatározott, egyedi létezőre (pl. a Takácsra) utal. Itt tehát nem értelmezhető a névelő szokásos logikai meghatározó funkciója (láttam tolvajt, láttam a tolvajt). Van, aki kardoskodik, hogy épp ezért "helytelen" (mert fölösleges) a személynév előtti névelő, hiszen ha úgyis egy határozott egyedre utalok, minek oda a határozott névelő?

Ha a nyelv ilyen egyszerű volna!... Egyrészt vegyük észre, hogy számos tulajdonnév (tehát egyedi dolog neve) előtt muszáj kitenni a névelőt (nincs *Fölmentünk Börzsönybe, *Megnéztük Vihart), másrészt hogy a nyelvek mennyire különböznek e szempontból. Az ógörögben például névelő áll mind a személy-, mind az országnevek előtt: hé Hellas: "Görögország", ho Sókratés: "Szókratész". Angolul és franciául soha, a legműveletlenebb beszédben sincs személynév előtt névelő: *the Janet, *le Gérard elképzelhetetlen. Olaszul meg éppen a tisztelet jele, ha a vezetéknevet névelővel használjuk - azt kell írni az újságban: il Mastroianni, la Callas -, a keresztnevet így használni viszont bizalmas, és csakis női névvel lehetséges: la Maria (de nincs *il Marcello). A németben a helyzet a magyarhoz hasonló: írásban illetlenség, beszédben természetes a nevek előtti névelő: der Fassbinder, die Liselotte. Ha ez a dolog a logikán alapulna (mint azt sokan szeretnék hinni), akkor minden nyelvben egyformán kéne lennie, hiszen a logika szabályai mindenütt ugyanazok. Ráadásul a magyar amúgy is logikátlan, mert a mutató névmás után is igényli a névelőt: Azt a csomagot bontsd föl - holott az azt névmás már meghatározta a kérdéses csomagot.

A mai írott nyelvben is találunk azonban név előtti névelőt: Felsorolta az Esterházyra jellemző stílusjegyeket. Ám vigyázzunk: itt a névelő csak úgymond "földrajzilag" áll a név előtt, valójában nem arra vonatkozik, hanem egy későbbi szóra, a stílusjegyekre: Felsorolta az [Esterházyra jellemző] stílusjegyeket. Érdekes, hogy míg ennek a névelőnek mondattanilag semmi köze az utána álló névhez, hangtanilag mégis érzékeny rá: az Esterházy szó magánhangzóval kezdődik, ezért a névelő az alakú. Sokan megijednek az így előálló névelő + személynév kapcsolattól, s ijedtükben elhagyják a névelőt, ami hiba: *Felsorolta Esterházyra jellemző stílusjegyeket.

Még finomabb az az eset, amikor a név után toldalék áll. Ilyenkor a nagyon pedáns írott stílus kiteszi a névelőt: Két véleményt kell kiemelnünk, a Horváthét és a Nagy Lajosét, mert azt nem a névre, hanem afölött átnyúlva az -re (az abban képviselt birtokra) vonatkoztatja: a [Horváth] véleményét, a [Nagy Lajos]-ét. Természetes beszédben persze mindenképp ott a névelő, csakhogy ott tényleg a névhez tartozik: [a Horváth]-ét.

Van még egy probléma. A mai fesztelen társalgási nyelvben létezik egy ettől teljesen független jelenség: a mondat elejéről (főleg kérdésekben, felszólításokban) elhagyható a határozott névelő: Igazgató tud róla? Kulcsot ne hagyd itt! Szobában nincs semmi. Ez a jelenség persze érinti a személynévvel kezdődő mondatokat is, azaz beletenyerel a fent leírt névelőhasználatba: Mátrai tud róla? Ibikét ne hagyd itt! Gáboréknál nincs semmi. Ezek úgy hangzanak, mintha az írott nyelvi névelőtilalmat követnék, holott egy teljes körrel előtte járnak, mint a stadionban a gyors futó, aki látszólag fej fej mellett fut a lassúval.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.