Para

Kovács Imre: A horror vakui

  • 2001. november 15.

Egotrip

A Sündörgő bezár, a legközelebbi éjjel-nappali lent van a francban, de Berci kőművest ez nem rettenti el. Wartburggal indulnak el, és csak félúton egyeznek meg, hogy ki vezet. Csodával határos, de hazafelé tartanak, amikor valamiért vesznek egy libát is Erdész Bélánál, kinek csinos felesége, Csiga Melinda már messziről ordít, hogy takarodjanak a picsába.

A Sündörgő bezár, a legközelebbi éjjel-nappali lent van a francban, de Berci kőművest ez nem rettenti el. Wartburggal indulnak el, és csak félúton egyeznek meg, hogy ki vezet. Csodával határos, de hazafelé tartanak, amikor valamiért vesznek egy libát is Erdész Bélánál, kinek csinos felesége, Csiga Melinda már messziről ordít, hogy takarodjanak a picsába.

A liba akkora, mint egy emu, Sanyi segédmunkás és Berci kőműves úgy határoz, hogy még az éjszaka folyamán elkészítik, úgyhogy nekiállnak egy fűrészlappal elvágni a torkát. Talán a fentiekből is kitűnt, de megerősítem: ekkorra már annyira részegek mindketten, hogy az a rekordok könyvébe kívánkozik, Sanyi segédmunkás alsó ajka például minduntalan fennakad a homlokára, de így legalább nem tud lehelni, mert attól meg állandóan beindultak a riasztók a garázssoron.

Sanyi kezd, de a liba sokkal józanabb náluk, úgyhogy elrántja a nyakát a fűrész elől, ami nem egy nagy mutatvány, tekintve a tekintenivalókat.

Másfél óra múlva már kis tisztás veszi körül hőseinket, akik kivágtak néhány őshonos tölgyet, pár bokrot és majdnem végeztek egy sziklával is, csak a liba örvend a legjobb egészségnek.

Egyelőre - vagyok kénytelen hozzáfűzni, mert ekkor Berci kőművesnek áthidaló ötlete támad, és hazatántorog, miközben Sanyi segédmunkás elszunnyad a libán. Befelé horkol, alsó ajka bágyadtan csapkodja homlokát.

Ez az a pont, ahol meg kell kérnem az állatvédőket, hogy fejezzék be az olvasást, mert az elkövetkező események még a hűséges krónikást (engem) is megrázták, sőt még most is, midőn papírra vetem őket, meg-megremeg a ke-kezem.

Berci kőműves alakja úgy bontakozik ki a hajnali ködből, mint Koltay Gábor Honfoglalás című filmjében a cselekmény: lassan és tántorogva, hogy aztán a kezében tartott kalapáccsal egyetemben átzuhanjon Sanyi segédmunkáson, és az időközben véle összemelegedett lúdon. Kedélyes ordítozás után mindhárman talpon megint, majd megbeszélik a tervet, hogy rögvest hozzálássanak. Sanyi segédmunkás fogja a liba fejét, miközben Berci kőműves egy százas szöggel a tuskóhoz szögeli a csőrét. A liba nem nagyon ugrál tovább, úgyhogy elfűrészelik a torkát, majd levágott fejét a tönkhöz rögzítve hagyják, és akkurátusan kivéreztetik.

Innen már minden megy a maga útján, felrugdalják Erdész Bélát, aki kopaszt, nyúz és belez, majd együtt alszanak, míg a liba szénné ég.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.