Az utazó kedvezményre vágyik
Már egy éve nem kaptam munkát, senki nem adott, úgy tengettem az életemet, mint egy özvegy nyugdíjas, fogytam húsz kilót, a szemeimet beráncoltam, és akkor lett végképp elegem az életből, amikor megtudtam, hogy nálunk a menekültek kilencven százalék kedvezményt kapnak a vonatra, én meg nem. Pedig én is menekülök, hszja!, csak nem látszik.
Bementem a boltba, vettem egy csomag pengét meg egy üveg vodkát, hogy végzek magammal, lófaszt a seggetekbe, éngemet nem fogtok kizsigerelni.
Rágyújtottam a szobában, ittam a vodkából, kicsomagoltam a pengét, végiggondoltam cselekedetem helyességét, mikor csöngettek, a postás hozott egy ajánlottat.
Isten megijedt, hogy majd odaát fogok eztán randalírozni.
Kaptam munkát, egy bútorgyárba éjszakai portást. A pengét elraktam, jó lesz majd máskor, a vodkát megittam, és úgy örültem kipirosodva a nagy füstben, hogy mégse kell meghalnom, de azért ezt a menekültkedvezményt továbbra se vettem be.
A munka nem volt egy összetett, csak ébren kellett maradnom reggelig, hajnalban meg leírnom egy jegyzetbe, hogy mi történt éjszaka, de hát nem történt semmi, a műsorok jók a tévén, a rádió is jó, a mennyországban se lett volna ennél jobb dolgom.
Már biztos, hogy a negyedik hónapban voltam, és nem történt semmi, mikor az éjszaka kellős közepén megszólalt a tűzriasztó szirénája. Hogy a fene ette volna meg, úgy megijesztett, mert éppen készültem vécére, hogy egy kicsi be is szaladt.
Ha valamit utálok, hát az a tűzriasztás. Még gyerekkoromban is voltam vagy hármon, meg bombariadón, ki az utcára, be az utcáról, lófaszt a seggükbe.
De mert füstöt is éreztem, ez most komoly volt. Sokat gyakoroltam a tűzriasztást, ki az utcára, be az utcáról, de hogy igazából mit kell ilyenkor csinálni, a fene se tudja.
Mindjárt odamentem a tűzriasztó csengőhöz, ami annyira villogott, hogy az már nem normális. Szerencsére el tudtam olvasni, mi van ráírva. Aha, gondoltam, ez nagyon is egyszerű, nekem való feladat.
Az volt odaírva: "Tűz esetén benyomni!"
Átmentem az éjjel-nappaliba, vettem egy üveg vegyes pálinkát, fé`literest, meg hat üveg sört, a legutóbb ennyi éppen elég volt. Nem vagyok egy nagy ivó, inkább szépen iszok, és mióta elmúltam ötven, kettőnél többet nem keverek össze, ezt teszi a kor, ez a rutin.
Visszamentem a portásfülkébe, de addigra már hallottam, a raktárban ropog a tűz. Kicsit hangosabbra vettem a tévét, hogy ne zavarja az adást.
Vizespohárba kezdtem a pálinkával, hogyha majd úgy érzem, kimosom a vécén, és átváltok sörre, ami addig lehűl végre. Nem tudom, hogy szabad-e mondanom, de ahogy iszom, és megy a tévé, és haladok az ivással, egyre jobban romlik a műsor, vagy én javulok annyit, hogy nem bírom nézni, és amikor ilyenkor átkapcsolok a rádióra, már tudom, hogy legfeljebb két sör van hátra, de lehet, hogy csak egy.
Rázártam a portásfülke ajtaját, az jobban szigetel, ne jöjjön be az a büdös füst, mert mióta beálltam a portára, nem szívok cigarettát, nagyon utálom a füstöt, cigibe is meg más égéstermékbe is.
De már ahogy kimentem a vécére poharat mosni a sörnek, volt egy robbanás, az egész épület megremegett, gondoltam is, már csak az hiányzik, hogy a tűzhöz földrengés is legyen.
Kitöltöttem a pohár sört, kicsit megszaladt a habja, mer` olyan mohón öntöttem, kiszárított a pálinka, mikor levettem a tévé hangját, hogy a rádiót bekapcsolom, élő közvetítést adtak egy sötét utcából, kicsit hasonlított arra, ahol ez a bútorgyár van, de hát minden olyan egyforma, a fene gondolta volna, hogy ilyen híresek lettünk, hogy majd a tévé közvetíti a tűzoltókat meg mindent.
Gondoltam, ezt az egyet még elmesélem, mer` két hónapig voltam kórházba, állítólag ahogy a tűzoltók rám törték az ajtót, a pajszer a fejembe fúródott, azt mondták, nagy szerencsém volt, könnyen meghalhattam volna, de akkora szerencsém nem lehetett, mert a bútorgyárból kirúgtak, igaz az is, különösebb munka nem maradt ott, elégett az egész, állítólag csak negyven platni kilincs maradt, az meg mihöz?
De hát nem haragszom, mert nem emlékszem semmire, hogy fejbe vágott volna a martinász, vagy mi, a tűzoltó, mer` addigra már a második sör is lement a pálinkára, meg ugye egy kis füstmérgezés is okozott valamit.
Most megint nincs munkám, lassan fél éve. Megnéztem, a menekülteknek még mindig jár a kedvezmény, én meg itt rohadok elevenen, ahelyett, hogy utaznék. De majd utazok én, lófaszt a seggetekbe, átmegyek mindjárt vodkáért, a penge meg még ott van a szekrényben.
