Podmaniczky Szilárd: Déli verő (Bíbic 2001!)

  • 2001. május 3.

Egotrip

Bíbicnek lenni se fenékig tejfel. Pedig azt hittem, hogy majd az a sok szárnyalás, kilépés a síkból, belépés a térbe, felülemelkedés, madártávlat, nem kell cipőt hordani, és megfelelő formájút keresgélni egy héten át, a ruházkodás nyűge is elszáll, fárasztó és haszontalan megmutatkozások, hogy ez mind egyszerre le van bírva.

Bíbic 2001!

Bíbicnek lenni se fenékig tejfel. Pedig azt hittem, hogy majd az a sok szárnyalás, kilépés a síkból, belépés a térbe, felülemelkedés, madártávlat, nem kell cipőt hordani, és megfelelő formájút keresgélni egy héten át, a ruházkodás nyűge is elszáll, fárasztó és haszontalan megmutatkozások, hogy ez mind egyszerre le van bírva.

Már eleve azzal kezdődött, hogy lehet, nem is bíbicnek hívnak. Van, ahol bébicznek, máshol klébicznek, aztán megint másutt kibicz a nevem. Méghogy én kibicz!? De jó, ezen túlteszem magam, mint ahogy azon is, hogy állítólag a lilefélék családjába tartozom. Te kis lile, mondom majd legközelebb a rokonoknak, püspöklile a dolmányod. Az már csak természetes, hogy az efféle szóérzékenységeket magammal hoztam, de lassacskán leszámolok velük.

Ennél azért sokkal többet vártam, egyszerűbb beilleszkedésre; egyelőre azt se tudom, fiú vagyok-e vagy lány. Majd elválik. Megszoktam a fiúságot, meg ami azt illeti, baromi nagy tojásokat kéne rakni, négyet, ez a szabály. Állítólag a tojásrakás előtt majd dramatikus játékokon veszünk részt, ahol jól begyakorolhatjuk, mit kell csinálni költésnél. Mindent meg fogok jegyezni, de azért talán mégis a fiúbíbic munkásságát erősítem magamban.

Tavasszal kezdődik a költés, márciusban, amikor a névnapom is van; szeretem ezt a felelőtlen tavaszi időjárást; no, akkor kiválasztok magamnak egy gyönyörű nősténybíbicet, bár egyelőre olyan egyformák, aztán megtesszük, amit megkíván az anyatermészet, igaz, jellemző tévedés, mondták a drámatanfolyamon, hogy azért a párválasztásnak meg kéne előznie a költést, úgy fair. Jól van, a földön aztán az asszonnyal kaparunk egy kis gödröt, telehordjuk száraz szöszmötökkel. A tojások tojásánál ugyan nem kell apás szülést elképzelni, de azért állítólag majd nekem is segédkeznem kell. Láttam elég ilyen filmet, úgyhogy ezzel nem lesz különösebb gond. De eztán jön még a java: őriznem kell a fészek környékét, de itt külön szómagyarázatot fűztek az értetlenebb bíbicek kedvéért, hogy valójában amíg a fészek környékét őrizzük, igazából nem a környéket, hanem magát a fészket őrizzük, stimmt! És itt érkeztünk el egy izgalmas részhez: a fészek közelébe érkező támadókat bátran meg kell támadnom, vagy ha nem támadok is meg mondjuk egy bazi nagy rókát, akkor legalább a figyelmét kell elterelnem úgy, hogy összevissza rohangálok, természetesen egyre távolabb a fészektől - magyarul csúnyán kockára teszem az életem, s ha ne adj´ isten... akkor adj´ isten, a négy tojás félárva marad. De például, kérdeztem a tanfolyamon, mit csinál addig a tojó, amíg én összevissza megyek, röpködök? Azt mondták, hogy a tojó egyszerűen észrevétlenül elhagyja a tojásokat, majd elrepül. Na, jól van, mondtam, és a tojásokkal mi lesz? Itt a drámavezető lapozott, haladjunk, mondta, bizonyos dolgokra úgyis csak az élet fog megtanítani, s ebből én mindjárt gyanítottam, hogy azt a négy tojást nekem kell kiköltenem, a kotlási idő pedig 24 nap. Paff! És még így is, ilyen erőbedobás ellenére is jó, ha a kölkök harmada megmarad, mert állítólag igen ízletes a húsunk, jönnek ránk a prémes meg a szárnyas ragadozók, nem beszélve a részeg traktorosokról. Áldozatos egy munka vár. Aztán meg jön a költözés. Amúgy is olyan hülyén repülök, cikcakkban, a hosszú úton nem tudom, hogy bírom majd. De nyár végére állítólag csapatokba verődünk, ott majdcsak ellesek valamit, lehet, hogy a bóbitámat, ezt a fél bajusz alakút kell jobban behúznom, elég guzmis a légellenállása; aztán irány a Földközi-tenger, Korzika, Szardínia vagy az Atlanti-óceán nyugati partvidéke. Na, ez már tetszik, végre horgászhatok a tengerben.

Azért egyvalami nagyon nyomja a bögyömet és csípi a csőrömet. A drámatanfolyamon azt mondták, hogy ugyan védett madarak vagyunk, de vallásilag nem egészen tiszták. Hogy tetszett ezt mondani, kérdeztem, és már láttam, hogy ilyen akadékos bíbiccel senki nem akar majd egy rajban repülni a költözésnél. Sebaj, legyek jól informálva. Szóval, valami lelkiismeretes néphagyomány szerint a beszédünk sírós és fájdalmas, és ennek egyetlen jó oka lehet, méghozzá az, hogy maga az ősbíbic hozzájárult az Úrjézus elárulásához. Mert midőn az üdvözítő személy a Getsemáne kertből egy bizonyos híd alá menekült, hát az ősbíbic a következőket kiáltotta a légtérbe: "Híd alatt Jézus, buvik, buvik!" Én azonban biztos vagyok kettő dologban. Ha ezt üvöltözte is az ősbíbic, biztosan jó oka volt rá, lehet, hogy azt hitte, nem a híd alatt buvik, rossz volt a szeme stb. A másik pedig az, hogy nem szép egy ilyen kardinális problémát szegény ősbíbic nyakába varrni, nem kimondottan lelkiismeretes népre vall.

Valószínűleg gyötri is magát ez a nép azóta, fejben s gyakorlatban egyaránt, mert mindezen túldimenzionált hiedelmek ellenére 2001-et a bíbic védelmének évévé (hahaha!) nyilvánította.

Köszöntsük is így egymást nyugodtan: Vanellus vanellus, míg a spenótban dagad a kocsonyaporzselé!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.