Sajó László: Öt és feles (Edinahíd)

  • 2001. május 3.

Egotrip

Ez a mondat, ilyen, nincs. Nem létezik. De hát, csak ami nincs, ahogy a költő mondja, annak van mobiltelefonja, mielőtt széthull, darabokra. (A költő, a mobiltelefon, E. Kornél.)

Edinahíd

E. Kornélnak mobiltelefonja van.

Ez a mondat, ilyen, nincs. Nem létezik. De hát, csak ami nincs, ahogy a költő mondja, annak van mobiltelefonja, mielőtt széthull, darabokra. (A költő, a mobiltelefon, E. Kornél.)

Az úgy volt, hogy E. Kornél eltűnt. Nem küldött életjelet (még nem volt, s éppen ezért lett, mobilja) édesanyjának, húgának, de még K. Dezsőnek (sem). Elérhetetlen volt (mobil nélkül), telefonját (a vezetékest) réges-rég kikapcsolták, nem fizette, nem tudta hívni (nem is akarta tudni) a pontos időt, se segélykérés, semmi. Bár, amikor a fia nála volt, és, hogy ne kelljen pofon ütnie, E. Kornél inkább elájult, akkor például jó lett volna egy telefon. (De nem történt baj, a fiú mobilon fölhívta az anyját, E. Kornél volt feleségét, aki bevitette azonájultában a Szent János Kórház zárt osztályára, epilepszia, depresszió, önveszélyeztetés, vagy amit akartok, talán még ma is ott van, ha haza nem engedik.) Mondom, mindenki aggódott, anya bámult ki az ablakon, húg elindult mobiltelefont szerezni, K. Dezső önmarcangolt. Nem kellett volna otthagynia E. Kornélt, a Gildében, azzal a nővel. Talán megszöktette, és már hetedhét határon is túl vannak rajta. Valahol át kellett mennie a Dunán, "budára, taxira nincs pénze. Látott K. Dezső rémeket. Melyik hídról vetette bele magát. Erzsébet? Margit? A nők miatt vége(tt). Már Csepelnél járhat, vele a víz. Eddig megúszta. Egyszer a Vigadónál két nő leszólította, madám isz veri korekt, lesz leszbisó, ne vetkőzz, mondta aztán E. Kornél a Józsefváros mélyén, én kiviszlek e mocsárból, nézett rá dühösen a leány, nem mehetek, három gyerekem van, E. Kornél mosolygott, jönnek ők is, fogta kézen, mész te a kurvanyádba, lépett elő a három gyermek apja, köcsög, fröcskölte, azt te csak szeretnéd, buzi, E. Kornélnak szerencséje volt, döndült a kapu, lassított mellette, nem vette föl egy rendőrautó. A virágújságáruslány-kalandot is egyetlen karcolás és aids nélkül megúszta - igaz, a leány, lévén fogatlan, oralizált, ám E. Kornél e szolgáltatását sem kívánta, csupán virágot vett tőle, neki, mindennap, mert arra járt, az aluljáróban, s egyszer a virághoz könyvet mellékelt, A tökéletes lét (Misztika és aszketika). A lánytest őre, ki egész nap egy oszlopot támasztott, ezt már nem tűrhette, s meg akarván verni, szólott hozzá becsmérőleg. A diskurzus végén E. Kornél megígérte, legközelebb neki is hoz valamit, Jány János: A Szaszamida Birodalom magánjogának rendszere és továbbélése a Közel-Keleten című alapvetését. És úgy is tett.

Ez az eset azonban, a vörösesfekete nővel, véresen komolynak tűnt. Az anya egyre hosszabban bámul ki az ablakon, a húg lázasan válogat a mobiltelefonok között, K. Dezső már a harmadik kóserszilvánál tart, E. Kornél talán már Bajánál.

A valóság azonban újfent csak a képzelet halvány ég-imázsa. Égi mázsa. Történt, hogy E. Kornél, odaülvén a vörösesfeketéhez, ki azóta feketésvörösre váltott, elmesélte az életét. Voltam figuráns, antikvárius, archivátor, segédlevéltáros, ablaktisztító, éjjeliőr, gázanalizátor, tévében vizionárius, nyomdában vágó, most a tiéd vagyok. A(z immár lilásbarna) nő fölnézett a vodkásjaffából, mielőtt még elmondanád, hogy a Buddhista Misszió Teológia szakán is elvégeztél három évet, közlöm, én pénzért ülök itt, hát, pénze nem volt, elköszönt tehát a se nem szép vörösesszőkétől, elindult gyalog Budára (még csak meg se állt a híd, s ráadásul a Lánc-!, közepén, dühöngött K. Dezső, és kikérte a negyedik kósert). Ment, két és háromnegyed óra múlva hazaért, s azóta nem mozdult ki, csak Nemzeti Sportért. Csiszár sérüléssel bajlódik, lapozott, Vasesztergályosból futballista, belőlem mi lesz, nézett végig az üres polcokon. Könyveit elajándékozta különb s különb, de többnyire pincérnőknek, Adinának Julius Evola: A megvalósítás és a halál utáni akciók, a legkedvesebbet azonban Edinának, a szép patikáriuslánynak (Keresztes Szent János: A lélek sötét éjszakája). Nagyon hiányzott, Edina. Aztán arra a lányra gondolt, akit szerelmével és a Protestáns Szemlével üldözött a metrón, a lány egyiket se fogadta el. Már majdnem elaludt, amikor rátörték az ajtót. Szabályosan megtámadták, anyja a rántott csirkével, húga a mobiltelefonnal, K. Dezső meg azzal a gúnyos mosolyával. Sólet csípős kolbásszal?, mert persze átható tekintete a szemetest is átkutatta, én meg már azt hittem, a Vaskapunál jársz. Egyhetes, mentegetőzött E. Kornél, nem a vízihullám, a konzerv, gondolta, a konzerv tetejével kiválóan lehet eret nyiszálni, tette hozzá gondolatban K. Dezső, nem mondták az anya s a húg előtt, kik, miután kitakarítottak, -mostak, -szellőztettek, -oktattak, -mentek. K. Dezső felnyitott egy üveg baracklekvárt és belenyomta E. Kornél mobiltelefonját, ki se látszott, gondosan visszarakta a polcra. Odaadta E. Kornélnak a szöveget. Gyönyörű, mondta E. Kornél, ezt írtam a receptre Edinának, Ön gyönyörű. Írd bele. K. Dezső, csodálkozott ő is, nem őrjöngött, mert már tudta, E. Kornél azon az éjszakán az Edinahídon (nem ám kötőjellel, mint valaha, nem is külön, mint most - egybe, mint a halál után) kelt át a Dunán. Inkább azt mondd meg, mi volt a neve annak a boszorkánynak, tudod. ´ még hiányzik a végére.

Toronyai Ráhel.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.