Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Egotrip

Egotrip

Seres László: Dekóder

Már két hete hangzott el, azóta sem tudok betelni vele: "A polgárok akarata" -- mondta Deutsch Tamás, államvizsga előtt álló sportminiszter S. Lajos kinevezéséről, meg azt, hogy a becsületes, tisztelettel adózó állampolgároknak nincs félnivalójuk az APEH-től és elnökétől. Az más. Ha a polgárok S. Lajost akarták, az más. Adómorálunk közismerten akkora, hogy a polgárok akkor is pontosan, kötelességtudóan utalnák az adót (és hamarosan: a tb-járulékot) S. Lajos hivatalába, ha S. Lajos véletlenül előzetesben ülne, amely lehetőséget legalábbis nem lehet eleve kizárni. És mindezt csak azért, mert az S. Lajos felett álló polgárok S. Lajost akarták, mégpedig ezerrel, faxon, távkinevezve.

Egotrip

Kálmán C. György: Magánvalóság (Dezsavű)

Szóval minden baromira rendben van, a rendszer működik, a dolgok megoldódnak, mennek a maguk útján, nincs hozzáfűznivalónk, puszta találgatás, mindig is ezt állítottuk, a feltételezéseknek semmi alapjuk, ezt már régen felvettük a programunkba, új elgondolás, új logika, fel sem merül az ellenkezője. Amióta az új kormány megvan, nincs vita, nincs huzakodás, nincs fennakadás; mindenki nyugodt, derűs, kiegyensúlyozott, minden okunk megvan a bizakodásra, nem lesz semmi baj. Legfontosabb szavainkká váltak: működés, üzemszerűség, nyitottság, nyugalom, megoldás, megegyezés, szisztéma.
  • 1998. augusztus 20.

Egotrip

Tischler János: Tiszta forrás: Egy kiállítás képei

Az 1956-os magyar forradalom után a Kádár-kormány erőteljes propagandaakcióba kezdett külföldön, hogy megmutassa a nagyvilágnak "az ellenforradalom igazi arcát". Kiállítást készítettek például, és arra számítottak, hogy ezt minden különösebb gond nélkül tudják majd végighurcolni a szocialista országok fővárosain. De tévedtek.
  • 1998. augusztus 13.

Egotrip

Seres László: Dekóder

Miközben a világ azt találgatja, leszopta-e az Egyesült Államok elnökét egy ambiciózus zsidó csaj, Magyarországon az OTP azon gondolkodik, hogyan tudná bekapni. Mármint a Postabankot. És ahogy Clinton is az a típus, hogy "az orális szex nem is szex", meg hogy "szívtam füvet, de nem tüdőztem le", az OTP is játssza az álszentet, az ügyfelek érdekével, tehát végső soron a közjóval jön.
  • 1998. augusztus 13.

Egotrip

Jaksity György: Tőzsde

A józan paraszt, ha a sors az útjába vet a járdán egy ötszázast, lehajol érte és felveszi. Nem így Eugene Fama, a hatékony piacok elméletének atyja, aki - a róla szóló sztorik szerint - ilyen esetben tovább menne, mivel ha valóban ott lenne egy ötszázas, akkor azt már valaki felvette volna. (Erre mondaná azt Galla Miklós, hogy "érted?") Vagyis Fama és követői szerint nincsenek eldobott bankók, a piacok hatékonyak, és emiatt nem lehet extraprofitra szert tenni. Fama szerint rengeteg okos ember dolgozik a tőzsdén, és mindenki minden információhoz hozzáfér, vagyis az emberek nem tudnak a másiknál magasabb hozamot elérni. Emiatt nincs értelme a részvények kiválasztásával tölteni az időt, hiszen valószínűleg rosszabb eredményt érünk el, mint a tőzsdeindexek hozama, és semmivel sem jobbat, mint az átlagos alapkezelő. Véleményét az a tapasztalat is alátámasztja, hogy manapság a profi vagyonkezelők mintegy háromnegyede az Egyesült Államokban rosszabb hozamot ér el az indexek megtérülésénél. Szerinte a részvények kiválasztására szakosodott elemzők és portfóliómenedzserek "semmiben sem különböznek az asztrológusoktól, de ezzel az összehasonlítással nem akarja megbántani az asztrológusokat".
  • 1998. augusztus 6.

Egotrip

effektus)

Kevéssel beérem, nem kell a sok. Kvantitatív helyett kvalitatív alapon vagyok. Meghagyom másnak a jót, szedegetem föl a morzsát télire. Mindazt, ami a jóból rám visszahull. Csak muzsikáljatok. Elősegítem erőmhöz mérten az élvezetet: evvel foglalkozom. Hagyok, ráhagyok, ahogy a költő mondja hátsó szándék nélkül: "vagyok". Úgy különösebben nem vágyok semmire, leszámítva a szarvasfilét burgonyafánkkal, de ne legyen rajta áfonya. Néha megcsap a szél, az örömködés emlékezete. Milyen lehet a Pilsner Urquell íze. Megeszek egy kiló meggyet gyorsan, az is finom, csak meghajt többnyire nagyon. Ilyenkor általában egy jót szarok, nem csikar a hasam többé, megint jól vagyok. Meghallgatom türelemmel az éjjeli mulatság részleteit, érdeklődést mutatok. Rákérdezek, hogyan volt az, amikor. Vonzanak a jelentéktelen elemek. Megbecsülök minden labdát, minden lehulló mondatot. Legfőképp az olyasmiket, amiket az egyre bölcsebb Garaczi mondott például egy hajón roppant eredeti, érdeklődő kérdésemre: "Jól vagyok. Pontosabban rosszul. De egyre jobban viselem, hogy rosszul vagyok", hát igen.
  • 1998. augusztus 6.

Egotrip

Kovács Imre: Én

Vannak iskolák (vesd össze: elméleti tárkony), amelyek kifejezetten pártolják, hogy hőségben égetett szeszeket fogyasszunk, bár tényleg: javaslatuk megáll negyven cseppnél, de csak próbálnám kikérni ezt a negyven cseppet egy kocsmában ("né, aranyvirág, ide a legjobbik porát!), körülbelül lekövethető minden fejlemény.
  • 1998. augusztus 6.

Egotrip

Seres László: Dekóder

Jó hír mindenkinek, aki az elhasznált MSZP-n belüli generációváltásban, a civil társadalom térhódításában reménykedett a múlt végképpeni eltörlése után. Káposztásmegyer ugyan nem érti az új idők szavát, akadékoskodik, javíthatatlanul renitens, talán még Szulák Andreára se áll föl a kampánystábja, de azért sikerült az áttörés. Persze, biztos azok a régi vágású komcsi csávók ülnek a káposztásmegyeri MSZP-alapszervezetben, akik nem és nem tudják elfogadni, hogy Schmuck Andor az új idők új embere.
  • 1998. július 30.

Egotrip

Kovács Imre: Én

Béla pisszeg, bal kezének mutatóujját a szájához emeli, és szisszenő hang kíséretében kifúj egy kis levegőt, a Krónikában éppen a huszonhét perces aratási összeállítás megy, szeretné hallgatni, aztán időjárás-jelentés.
  • 1998. július 30.

Egotrip

Kálmán C. György: Magánvalóság (Ding anziksz)

Innen, a távolból üdvözlök szeretettel mindenkit, aki e sorokat olvassa, innen, a... nem is tudom hirtelenjében, melyik délszaki tenger partjáról, ahol pálmafák susognak a sós-fűszeres illatú szellőben, simogat a napfény, lágy a víz, jeges frissítő az egyik kezemnél, a másiknál a szabadságháborúk története, édes szendergőm szelíden hullámzó kebelét ne is említsem, karcsú lányok hajladoznak a vendégek örömére (illetve - hölgyek és más érdeklődésű urak igényei szerint - ugyanez karcsú fiúkkal), pénz, mint a pelyva, az élet császára, aki vagyok, elfelejtek foltot, gondot.
  • 1998. július 30.

Egotrip

Keresztury Tibor: Keleti kilátások (A nyaralás folytatódik)

Kisujjamat adom, karom kell. Nyírbátor után mindjárt a Déli-sark, vagy Izland minimum, a Küküllő utca, teszem azt, Debrecenben, mint lehetséges, máris elért célpont nem szerepel gondolatként bent a fejben, szóba sem jöhet. Pedig ami engem illet - hogy ne menjünk messzire -, határozottan jól érzem itt is magam. Nem fáj semmim, nyugodt vagyok, a liter tejecském már megvolt, épp az esti teámat kortyolgatom, és a telefont is megpiszkálom, az kurvaélet, amint nem figyelnek, csend legyen. Az előbb jöttem be a teraszról, ahonnan megtekintettem, ahogy egy aranyos kismacska véresre marcangol egy jól fejlett verebet: a cica kicsi volt, a madár meg nagy, nem volt lefutott meccs, repkedtek a tollak rendesen, míg a cirmos le nem tépte végre a nyakról a fejet. Igaz, feljutni a tetőtérbe nem volt túl egyszerű: úgy haladtam, mint az az elszánt csávó a Delta elején, csak hó helyett játék volt most térdig, itt vannak az unokatesók, és ott is a nagycsaládmodell a divat, de most már fent vagyok.
  • 1998. július 23.
További cikkek betöltése