Techet Péter

Svarcgelb

Horvátország isztambulizációja

  • Techet Péter
  • 2018. május 26.

Egotrip

Horvátországban a helyzet annyival rosszabb a magyarországinál, hogy ott a sorosista, sátánista és szabadkőműves erők már a jobboldalra is beférkőztek, és átvették a hajdani államfő, Franjo Tudjman pártját, a Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ). Legalábbis ezt állították, avagy inkább kajabálták tüntetők pár hete Zágrábban, nemrég pedig a napsütéses spliti tengerparti korzón.

A HDZ-t 2016 óta a párt mérsékelt szárnyához tartozó Andrej Plenković irányítja, aki 2016-os parlamenti választási győzelmével legitimálni tudta a párton belüli hatalmát is. Ellenfelei azonban továbbra is várnak az alkalomra, hogy ledöfhessék. Tomislav Karamarko, aki Plenković előtt irányította a jobboldali pártot, míg egy magyar vonatkozású korrupciós ügy miatt lemondani és visszalépni nem kényszerült, most újra szólásra emelkedett. Ürügyet erre a már négy éve aláírt Isztambuli Egyezmény szolgáltatott, amit Plenković most végre ratifikálni akart. Ez szigorúbban büntetné a nők elleni és a családon belüli erőszakot. A második házasságában élő Karamarko pedig rögtön a horvát nemzet és a keresztény hit végét vizionálta az egyezmény elfogadása miatt. A nő mégiscsak verve jó, a családon belüli erőszakról meg nem illik beszélni – foglalható össze a korszerű konzervatív kiáltvány lényege.

A HDZ-n belül többen is kikeltek Plenković ellen, mondván, a jobboldali politikus elárulja a párt keresztény jellegét, mivel a családon belüli erőszak fogalmával delegitimálja a család intézményét. Davor Ivo Stier, aki Argentínából tért haza HDZ-s politikusnak, elismerte, hogy a nők elleni erőszak probléma, de szerinte az egyezménnyel az a legfőbb baj, hogy bevezetné Horvátországban a „genderideológiát”.

Az utcára vonulók is ezt hajtogatták – bár amikor az Index.hr internetes újság afelől érdeklődött náluk, hogy mit is jelent a gender-ideológia, egyesek a kommunistákat, mások a szerbeket, szintén mások Soros Györgyöt kezdték el szidni. Egy jól öltözött, csinos spliti nő pedig egyenesen úgy vélte, Isten küldte őt a tüntetésre: ő nem tudja pontosan, miről van szó, csak azt, hogy „ez bűn a horvát nemzet és a katolikus hit ellen”. A tüntetéseken összeverődött a horvátországi szélsőjobboldal, amely számos, egymással is veszekedő pártban tömörül. Mindazonáltal e társadalmi réteg nem lebecsülendő pusztán azért, mert Plenkovićnak jelenleg tényleg sikerült őket a HDZ-n belül háttérbe szorítani, sőt, a koalícióból is kinyomni. Erejük három tényezőben rejlik.

Egyrészről jól mozgósítható, aktív, hangos kisebbségről van szó, amelynek megvannak a maga hősei. A történész Zlatko Hasanbegović, aki egykor Karamarko kultuszminisztereként akart konzervatív forradalmat, de Plenković kivágta a pártból, ma a Függetlenek Horvátországért nevű saját pártjával van jelen a politikai színtéren; a szintén történész Bruna Esih, a párt elnöke pedig tavaly a zágrábi főpolgármester-választáson a HDZ hivatalos jelöltjét is lehagyta. Noha a horvát média és közszolgálat helyzete a magyarországinál fény­évekkel jobb (például van még ellenzéki napilap, nem is egy), Hasanbegović körei, amelyek főleg a történettudományi szférában befolyásosak, egyre erősebben vannak jelen a közszolgálati adó politikai és tudományos műsoraiban. Másodsorban hiába lett kipenderítve Hasanbegović a HDZ-ből, nézeteihez sokan ma is közel állnak a párton belül. Az Isztambuli Egyezmény ürügyet szolgáltatott nekik arra, hogy ideológiailag és személyes ellenszenvektől motivált támadást intézzenek Plenković ellen, akit túl európainak, túl oroszellenesnek, túl centristának tartanak. A baloldali Express zágrábi hetilap március közepén még arról írt, hogy egy fiatal európai parlamenti képviselőnőre cserélné le a pártbeli ellenzék Plenkovićot, akinek ezért vált fontos hatalmi kérdéssé az Isztambuli Egyezmény. Végül az április első hetében lezajlott parlamenti szavazáson a HDZ képviselőinek túlnyomó többsége igent nyomott – de a nemmel szavazók között fontos nevek vannak, például Tudjman fia, Miroslav Tudjman vagy két korábbi külügyminiszter, Miro Kovač és Davor Ivo Stier. Plenković egyelőre csatát, és nem háborút nyert.

Főleg az államfő, a szintén HDZ-s Kolinda Grabar-Kitarović körül tömörül a párt széljobbja. Ráadásul a kormány-, illetve az államfő között külpolitikailag is vita van: míg Plenković Horvátországot a mag-Európa felé közelítené, és elsősorban Párizsra és Berlinre figyel, Grabar-Kitarović a visegrádi négyek felé tájékozódik, és nagy szimpátiát mutat a Varsó által favorizált „három tenger együttműködés” iránt, amely egyfajta illiberális, közép-európai szövetség lenne Brüsszellel szemben.

Harmadsorban pedig azért nem becsülhető le az ellenállás mértéke, mert az Isztambuli Egyezmény ellen nem csupán HDZ-s elégedetlenek vagy parlamenten kívüli, széljobbos törpepártok, de a horvátoknál jelentős politikai, kulturális és gazdasági hatalommal rendelkező katolikus egyház is föllépett. A nacio­nalista, sokszor kifejezetten usztasabarát püspökök által meghatározott püspöki konferencia tavaly egyhangúlag „gyarmatosításnak” minősítette az egyezmény esetleges ratifikációját. Miközben a katolikus vallás – az ortodoxiával vagy a protestantizmussal ellentétben – eredendően nemzetek feletti, a Balkánon a katolicizmus inkább a nemzeti önmeghatározás és elhatárolódás eszköze. Ahogy Magyarországon a „keresztény” sokáig csak annyit tett, hogy „nem zsidó”, úgy Horvátországban a „katolikus” jelenti azt, hogy „igazi horvát”, „nem szerb”, „nem jugoszlavista”. Ennek révén a katolikus vallás és egyház nem univerzalista, hanem az eredetileg szekuláris partikularitás, a nemzet szolgálóleánya lett. Horvátországban a katolikus vallás a nemzet szakralizációját szolgálja sok tekintetben. Igaz, az ottani egyházon belül is sokféle irányzat van, illetve a katolikus egyház éles jobboldalisága a baloldal éles antiklerikalizmusával is magyarázható. Emiatt Horvátországban – más katolikus országokkal (Olaszország, Lengyelország stb.) ellentétben – nem tudott igazán liberális vagy baloldali katolicizmus megjelenni.

Mindazonáltal az Isztambuli Egyezmény mostani elfogadása jelentős siker Plenkovićnak – és egyben esély a horvát mérsékelt jobboldalnak. Ahogy a kormányfő mondta a frakciója előtt: „Miért hagynánk ezt a témát a baloldalnak, ha mi is levehetjük a napirendről?” Plenković azonban nem csupán hidegfejű számító: Nemcsak levette ügyesen a kérdést a napirendről, hanem előtte bátran fel is tette oda.

Figyelmébe ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.

„A legszívesebben hallgatok”

Kurtág György a magyar kultúra állócsillaga, kincse, élő klasszikusa, a magyar művészeti hagyomány nagy tradíciójának megszemélyesítője egy olyan korszakban, amelyben ez a hagyomány igencsak ingatag lábakon áll. Ha nyilvánosan megszólal a 98 éves mester, az maga az esemény.

Annyira nem sötét

A legutóbbi Pearl Jam-lemez, a 2020-as Gigaton hosszú, hétéves várakozás után jelent meg, így sokan örülhettek, hogy a zenekar hamarabb elkészült a tizenkettedik albumával, amely a Dark Matter címet viseli.

Dél csillagai

A Budapest JazzFest cégére alatt, a közel három héten át zajló hetvenhat koncert minden bizonnyal a legnagyobb magyar jazzfesztivál, de ennél figyelemre méltóbb, hogy huszonnégy országból érkeztek a zenészek. Megragadtuk a lehetőséget, hogy egy török triót és egy szárd együttest hallgassunk meg.

Ma senki se nyer

Emlékeznek, mikor volt köztársasági elnök Mádl Ferenc? Nos, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején. A díszlet és az időnként felhangzó Ki nyer ma? című rádióműsor szignálja segít behatárolni, hogy a közelmúltban járunk, de az elnök neve az egyetlen konkrét utalás, amelyből kikövetkeztethetjük, milyen évet is írunk (majdnem) pontosan.

Gázlánggal fűtünk

Az év szaván vitatkozhatunk, de korunk szava bizonyosan a nárcisztikus. Ha valaki megbánt minket, vagy akár csak nem hajlandó részt venni az önbecsmérlés társadalmilag elvárt aktusában, máris megkapja, hogy „mekkora nárci”.

Újragondolt fintorok

Szabó Eszter sajátos, jellegzetes figurái középkorú és idősödő nők. Morcosak, egyked­vűek. Nyúzottak és fáradtak. Grimaszolnak, duzzognak. Olykor járókerettel sétálnak, máskor két hatalmas herezacskót vonszolnak maguk után.

Választhat szegény

„Köszönöm, hogy Önökkel tölthettem egy napot!” – írta tavaly februári Facebook-bejegyzésében Novák Katalin, amikor látogatást tett Tiszabőn, a legszegényebbek közé sorolt falvak egyikében.

Akire rámondják

Magyar Péter feljelenti Orbán Viktort – lelke rajta, a jobboldalon mindig is nagy becsben tartották az ország hagyományait, az ilyesminek tényleg van itt csőstül (ti. hagyománya). Amíg viszont tövig rágjuk a körmünket, hogy a tisztelt hatóságok hazavágják-e a miniszterelnököt az aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásaiért, a feljelentés tartalmi része módot ad mindannyiunknak egy pillantást vetni jelen közállapotainkra. Továbbá a jövő kecsegtető ígéreteire is.

Muszkavezetők

Múlt hétfőn egy pilisi lakossági fóruma után a 444 újságírója megkérdezte Szijjártó Péter külügyminisztert, hogyan hatolhattak be az orosz állam támogatta hekkerek – egyszerűbben: az orosz titkosszolgálatok – a Külügy­minisztérium informatikai rendszerébe. Az érdeklődés közvetlen oka az volt, hogy nem sokkal előtte Orbán Viktor kijelentette, mind technikai, mind humán szempontból Magyarországnak van a legjobb nemzetbiztonsági rendszere.

Lövés a lőporos hordón

Május 15-én Handlovában (Nyitrabánya) egy merénylő, bizonyos Juraj Cintula lövéseket adott le Robert Ficóra. Ezek közül legalább egy olyan súlyosnak bizonyult, hogy napokig miniszterelnöke életéért kellett szorítania Szlovákiának. A tettest a helyszínen elfogták, a besztercebányai kórházban kezelt kormányfő a hírek szerint túl van a közvetlen életveszélyen. Szlovákián a merénylet után politikai káosz lett úrrá.

Könnyű kézzel

A Fővárosi Törvényszék mintegy öt éven át zajló tárgyalássorozat után 2024. február 8-án hirdetett első fokon ítéletet a negyed évszázada történt Fenyő-gyilkosság ügyében. Gyárfás Tamás „bűnsegédként” hét év fegyházbüntetést kapott.