Március 4-én, születésnapján K. Dezső, mint mindig ilyenkor, meghívja magát a gőzbe. Gyanúsan kevesen vannak. Akkor még nem sejti, miért. Aznap jelentik be, nálunk is megjelent a.
Másnap láza van. Természetes gyógymód: kalapkúra, citromos-mézes tea, fokhagyma.
Levest, húslevest! akar enni, rosszul van a porlevesektől, bejárja a belvárost, napsütéses teraszt keres levessel, nem talál, a Deák téren se, de legalább napon van. Hasábburgonya, kecsap, öt hagymakarika. Előtte kezet mosna, nincs kézmosó! Szalvétával fogja meg a krumplit, úgy tunkol. Leül mögé egy olasz pár, odébb ül. A nap közben lemegy. Nézi a járókelőket, az ázsiaiak maszkban. Telefonja pittyeg, Bajcsy-Zsilinszky kórház? Anyád.
Március 17., délben telefon, a Dunáról a főnök, rossz hírt kell közölnöm, a csónakház is bezár (idősek a bérlők, veszély), oda akart menekülni. Rázza a lázmérőt, nem megy le. Leejtette, azért? Öngyújtóval melegíti (!), olvad, rémülten kezet mos, századszor. A higany a „plafonon”, kidobja, majd vesz újat.
Március 19–20. Kesztyű híján jobb kézre reklámszatyor, azzal a kulcsok, kilincsek. Gyógyszertár, sor, illő távolban egymástól. Maszk persze nincs, ki van írva, alkoholos kéztörlő se, ki van írva, de hogy lázmérő se! Nyolcvan darab volt, elvitték. Morog valamit, otthon is lehet maradni, és akkor elpattan az a bizonyos húr. Gondolja, hogy jó kedvemben vagyok itt?! Biztonsági őr rászól, te meg ne szólj rám!, ki. Boltban panaszkodik, nem kapott maszkot, eladóhölgy ad egyet, a sajátjából! Felteszi, nem kap levegőt.
„Gumikesztyűben adta a zsemléket, amivel a pénzt”, gondolja másnap reggel, és kidobja mindet. Hallgatja a híreket, káromkodik, belerúg egy székbe, felborul. Kopognak, nyissa ki! női hang, biztos az alsó szomszéd, nem nyitom! Mondja, ne anyázzon, vékonyak a falak, minden hallatszik, nem csak az, amit hangosan mond, leszakad a mennyezet, ez nem tréfa! Hát, ez nem. K.(arantén) Dezső elnézést kér és megígéri, halkabban káromkodik.
Március 23., meteorológiai világnap, havazik.
Március 25., anyja névnapja, telefon. Te is vigyázz.
Március 28., a kijárási korlátozások első napja és óraátállítás, egy órával előrébb, egy órával rövidebb, lásd, újra a fogság.
(álom) Két ágy között keskeny folyosó, a másik ágyon is én fekszem, a folyosón két kövér, fekete, döglött macska, úgy kell eltakarítanom, ne ébresszem fel magam.
Április 5., virágvasárnap, most nem vesz barkát. Barátjától kap pár kesztyűt. Szövet, egy másik barátja mondja, ezen átjön a genya. A genya.
Április 9–13., húsvét. Nagycsütörtökön, szemerkélő esőben a pápa az üres Szent Péter téren beszédet intéz az üres világhoz. Nagypénteken a keresztút az üres téren. Nagyszombaton felébred, artikulátlanul üvölt. Húsvétvasárnapra éjszaka megfőzi a sonkát, reggel óvatosan kibontja a kalácsot, kidobja a csomagolást, a tojásokat lemossa folyékony szappannal (van, aki hipóval), negyven másodpercig kezet mos, megfőz egy tojást, négyfelé vágja, megsózza, a kalácsra sonka, rá torma, előtte pálinka, „Krisztus feltámadt!”, mondja, erre iszik, erős, a torma is, és mint éjszaka a takaróba, hajáig beleizzad., és csak most válaszol, „Valóban feltámadt!”, a YouTube-on „Gloomy Sunday”, szomorú húsvétvasárnap. Húsvéthétfőn elővesz egy nagy üveg kölnit, telefonál, bal kezében a telefon, jobb kezében a kölni, locsolóverset mond anyjának. Te is vigyázz. A fürdőszobában kölnivel megmossa kezeit, nézi magát a tükörben.
A húsvéti menü sokáig kitart, aztán le a boltba, belerúg két Maradj otthon! plakátba. Az öregek idősávjában megy (csal, de csak egy kicsit, Mi az, öreg?), a boltban csinos, fiatal lány, egész jól nézel ki, ahhoz képest, hogy elmúltál hatvanöt, a lány nem érti, tessék?, otthagyja, még azt hiszi, zaklatás. A liftbe nem mer beszállni, minden emelet megállóhely, megáll, zihál, két kiló kibaszott szeletelt kenyeret, miután lemosta a zacskót, a fagyasztóba, a húsz dobozos, lemosott sör kint marad, ruhákat a mosógépbe, fürdik, hajat mos, sör, pálinka altatónak, mire elalszik, már holnap.
Május 13., apám ma lenne 89.
Május 19., Ivó napja, megnyíltak a kerthelyiségek, találkozik a fiával. A villamoson fiatal férfi, le van húzva a maszkja, K. Dezső mutatja az övét, férfi felhúzza, K. Dezső int, megköszöni. A férfi, mielőtt leszállna, lehajol K. Dezsőhöz, nyakából arcába lógat egy kis, fekete keresztet, én ebben hiszek! K. Dezső felugrik, messzebb megy, onnan káromkodik, ateista vagyok! Férfi leszáll, visszaszól, démon! Fiának elmeséli, jellemző, ez is csak veled történhet meg, ismeri az apját. Isszák a korsó Dudákot, aztán még egyet, egészségünkre!
Május 31., pünkösdvasárnap és gyereknap. K. Dezső kedvenc ünnepe, mármint a pünkösd (de a gyereknap is az, volt), szélrohamhoz hasonló zúgás, meg valami lángnyelvek, Szent Szellem, a pünkösd felfoghatatlan, semmi kézzel fogható, kölni, csillagszóró, kisded, keresztre feszített, sonka, pulyka, trakta, családi asztal, mindenki külön-külön bámul ki az ablakon. A nap ma 20:32-kor megy le, K. Dezsőnek korábban, a Hármashatár-hegy mögött.
Június 4., Trianon 100. Extra esztrádműsor a Hősök terén, nézők nélkül (a megemlékezés oly nagyszabású, hogy nézők nem is férnének el a téren). A műsor délután fél ötkor kezdődik, harangszóval. Zúg a harang a Hősök terén, szerte az országban, határokon túl, megkondul mindenhol, a Bazilikától a legkisebb falu legkisebb templomáig, minden faluban, ahol van templom, torony, harangláb. A harangszó elültével az Andrássy út felől zsuppkocsi (miszerint rabomobil) közeledik, egyik (bal hátsó) kereke ki akar esni. A zsuppkocsiban proletárok ülnek és a rácsot markolva üvöltik: Fel, fel, ti rabjai a földnek! A kocsit három csacsi húzza, a bakon Kun Béla ül, barna bőrdzsekiben, ostorozza a csacsikat és énekel: Eltörött a kocsi kereke, / mivel megyünk ki a ligetbe? / Zsuppkocsival, három csacsival, / várnak a lányok a cvikipuszival! Megkerüli a Hősök tere szobrait (mely szobrok undorodva elfordulnak), a műjégpálya hídján elhajt a Kós Károly sétányra, onnan a Sörsátorhoz, ahol már várják a lányok a beígért cvikipuszival (miszerint két kézzel valakinek két orcájába csípés közben adott cuppanós csókkal). Leissza magát a proletárokkal, akik hiába éneklik, fel, fel, ti rabjai a földnek!, nem bírnak felállni a sárga földről. Kun Bélát a Napozóréten forgó propellerrel már várja a szovjet kisrepülőgép, melyen elmenekül az országból. Beszáll, lenéz a Hősök terére, ahol már javában tart a műsor. Még ma is tartana, ha K. Dezsőre nem csap le a rémhírelhárítás.
Június 5., telefon, 8-ától lehet menni a Dunára!
Június 11., K.(iszabadult) Dezső megy, a kabinban, mielőtt kidobja, megszámolja a pókokat, jó, hát akkor itt fogunk élni, élni! Kimegy a stégre, megszámolja a vadkacsákat; van egy babonája (több), ha páratlan szám, akkor… ha páros, akkor…
De ezt nem mondom meg.
Tovább is van.
