A nagyrozvágyi eset. A Keletiben az újságos, hajrá, magyarok!, köszön a Gólokozó; a vonaton (az úti cél Nagyrozvágy, a levendulás falu, a Zempléni Főnix elődöntőt játszik a Hátsó füvesen), útitárs elkéri a Sportot, csak a címlapot és a meccset olvassa el (Magyarország–Törökország 1:0). Szülővárosában, Sátoraljaújhelyen száll le, autó, Szlovákián át (a nagykövesdi romvár megtekintése). Az öltözőben már várják, a Szatmári Főnix (röpköd egy Zalában is) csapatkapitányától kap egy szép, kacskaringós üvegben szatmári szilvát, mi mást, ez
nagyon ott van. Csapatok felsorakoznak, a polgármester asszony beszéde végén: kapaszkodjunk össze, énekeljük el együtt, csak nem?, de igen, Nélkülem. Legalább nem kell felállni,
állnak. A meccsen nem áll be, mert 1. könnyű sérüléssel bajlódik (Bodrog Sport), 2. éles a meccs, 3. az ellenfél, mondjuk így, keményen játszik. Az egyik (indián, Frankenstein, keresztelő a kispadon) ámokot fut százon. Hiba nélkül játszottunk, mondja kemenceépítő kapusuknak, ki szintén nem állt be, a két öreg.
A művházban pörkölt, nokedli, ubi (akik a Szatmári Főnix vezére mellett ülnek, savanyú arccal savanyúság nélkül maradnak, mert, nem bírván kivárni a pörköltet, megeszi az uborkát kenyérrel, kovászol). És szokása szerint sztorizik, múlt héten Túristvándiban minket jöttek biztatni a bárándi cigányok, tömegverekedés, bementek a pályára, így néz ki egy megyehármas meccs. Vissza autóval, Kisvárda felé, a Gólokozó (Nagyrozvágy–Zempléni Főnix 2:1) látja, Beregszász, Budapest 234 km, mennek bele a szélviharba, esik.
A visszavágó is Nagyrozvágyon (a Zempléni Főnixnek, akár a Hariháromnak és sokáig a BEAC-nak, nincs saját pályája). Kapnak egy gólt, már kettőt kellene rúgni a továbbjutáshoz, egy meg is van, hozd a labdát!, ordít a kispadról a Gólokozó. Fater?, néz rá kérdőn a Mester (hogy tudniillik beáll-e), majd a végén. Addig kapnak még egyet, a szakvezetés nem kockáztat sokat a beállításával. Labdához ér, a középkezdésnél, mert kapnak még egyet, döntőben a Nagyrozvágy. Az öltözőben az ellenféltől vigaszdíjként pálinka, nem az igazi, állapítják meg Gyurival, le kell mosni a gyalázatot, alma, a töltött káposzta előtt. A vonaton Imi SMS-ben közvetíti a DVSC–MTK-t (1:2), szép volt, fiúk!, ordít a Gólokozó a Hidegkutinál, szépen ér véget a nap.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
