Sajó László: Öt és feles

Haljon május elseje (válasz búcsúlevélre)

Egotrip

Kedves E. Kornél!

Köszönöm jól. És te? Két év elmúlt, hova tűnt a sok virág, hol vagytok, régi barátok. Itt vagyunk, Árpi, a koma és én. Gyászszünet, stadion áll maga elé meredten, de a centerhalf izeg-mozog, nem bír magával, balbekk magában melegít, szurkolók rágcsálnak szotyolát, bíró sípjába fúj, kiköpik. Jobbszélső nagy levegőt vesz, máma már nem gondol reád. Élek. Hagyjál élni, hagyjál békén, ez az utolsó levelem. Most, hogy kétéves halott lettél, május elseje előestéjén nevezett három testőr emléktúrát szervezett tiszteletedre, kocsmáról kocsmára végig a fekete jelzésen. Majd emlékezni és berúgni jó lesz. Tetemre ivás. Fogalmazott K. Dezső kibámulva a 17-es villamosból. Fák, virágok, tény. Az arcomat a ténybe ordítom. Véres, elkenődött másodpercmuslicák az ablaküvegen. Döglött május. Le- és felszállók, földbe, mennybe. Nők. Hogyan mondjam el neked a nőket? Fészekben, kuporognál hónaljszagukban. Pillanat villan kirakatban, nélküled. "riásplakát az ég.

A nagy fogalmazásban K. Dezső nem vette észre, Árpi és a koma már négymegállónyit röhögött, rajta. Láttuk az évad legjobb nőjét. Már leszállt. Nem szóltatok, morgott K. Dezső. Hol kezdünk. Ahol a múltkor, bodegabüfé, homályló bádogtepsi, az önfeledés jótékony homálya, Unicumsör az agyakra. Kívül a tények verdesik az ablakot, ám itt belül nyerőgépek otthonos zaja, villogása. világ végi bádog bodega / árnyékszékcsapszékben boldog a / boldogtalan ahol a fény / májrahalál autodafén / elcsúszik a hányadékon / és ahol már hártyavékony / jég áll a vizespohárban / nem láttátok a barátom fogalmazott K. Dezső, nem zavartatta magát az akváriumtévéből félpercenként fölbukkanó ufóinfóktól.

Furcsa így zárás előtt a temető, sehol egy lélek. Biztonsági őrök mustrálnak, tán motoznak. K. Dezső tüskénél markolássza a maga rózsáját. Míg rózsámat szorongatom. A sírnál egyperces néma. közeledben friss virág friss halott rohad / most megy el a piros esztergomi vonat // tepsiben sebtiben hamuba sült tetem / én évszaki fényben az arcom süttetem K. Dezső ekkor fogadja meg, belőle nem lesz kirándulóhely, halottak napi program, gyertyatartó, ok a rívásra-ivásra, körülötte nem idétlenkedik se rokona, se ismerőse, egy nő se. Vagy, ha már, akkor legyen temetőkerty party, terített svédasztal kockás takarón, talajvízben kotyogó bor, majális, gipszangyalon rostonsült. Hol itt egy tűzrakó hely? Hamuba sült. Ön nem kért? / Folyjon sör. Fogyjon a virsli. / Folyjon ki szemetek / könnyenként. / Szemetek. / Kéretik nem a síromra pisilni. A koma új sírfeliratot javasol: SOKÁIG VOLTAM SÁNDOR. Úgy legyen. K. Dezső a sétányról visszanéz. az ég beszakadt s a lét rom / átütötte fűsalétrom A biztonsági őrök most sem motoznak, pedig K. Dezső viszi magával, a szemében, az agyában a sír közeléből azt az öblítősflakont. Vajon a temetőkapun miért kifelé, az élőknek írják ki: FELTÁMADUNK! A feltámadottak kifelé tolongva majd olvashatják fordítva, tükörírás által homályosan. nincs feltámadás isten napon / szikkad fehér öblítősflakon

A Cserepesben folytatják. Kikérnek neked is egy sört, rövidet nemigen szoktál. Ne várd a májzsugort, kedvesem. Ülnek a faasztalnál, dübörög a Bécsi út. Zajlik az élet. A másik asztalnál egy alak bicskával konzervet bontogat. Szerintem sírásó, mondja a koma. Szerintem halott, mondja K. Dezső. Szerintem löncshús, mondja Árpi. Szegény Yorick zsebkésére szúrja a falatokat, húsosan csillan az alkony a pengén. Löncshangulat. Mondja Árpi. Nem nevetnek. Yorick jobb mutatóujjával kitörli a konzervdobozt, leszopogatja, becsukja a bicskát. Kiissza a sört, átmegy a zebrán, magára zárja a temetőt.

Néhány megálló a 60-as busszal, és ott vagyunk nálad. Árpi és K. Dezső fölmennek. Első emelet, a konyhában ég a villany. Itthon vagy? Vacsorához készülsz, most nyitod föl a paradicsomos halat. Kenyér nincs itthon. Csak száraz, penészes, kétéves. Kitunkolni nem tudod a dobozt, ujjaddal, nyelveddel turkálsz benne. Nem tudtad rendesen kinyitni, csak félig, megvágja ujjad, nyelved a felkunkorodott fedél. Véres paradicsomos hal, citrom sincs itthon. Pedig azzal az igazi. K. Dezső csöngetni akar, Árpi nem engedi. Álldogálnak még kicsit az ajtó előtt. az ajtóban átlépi élő torlaszomat / szétrúgja a térdem, az arcom, a faszomat / megfulladok, míg az élet halálra szopat - / jönnek éjszaka szétverni a bútorokat A függöny behúzva, redőny leengedve. Míg Árpi hugyozik, és te halott vagy, K. Dezső és a koma szerenádot adnak neked, kedvenc dalodat ordítják, meglebbennek a függönyök, tévéárnyékok kelnek föl fotelekből, résnyire húzott redőnyök. Az én babám egy fekete nő / a szeme égő fekete kő / piros mint tűz a szája / a cselsztont úgy imádja / az én kis fekete babám!!! Pár utcányira tőled a Gigler, ahova barátaidat hívtad mindig, s ők sohase mentek. A Gigler a Föld utcában. Négyszemélyes asztal, kérnek neked is. És amikor a pincérnő kérdi, ki fizet, ők hárman rád néznek. Te következnél, te vagy itthon, a vendégeid. A pincérnő nézi az üres széket. Kinek szabad a számlát? Árpi átveszi, leteszi eléd a teli korsó mellé, csend. A pincérnő sírógörcsben elrohan, izmos kollégája érkezik. Mit szórakoznak a hölggyel. Nem szórakozunk. Itt a jatt. Egy év múlva jövünk.

Don Quijote vendéglő a Frankel Leó utcában, ott nem emlékszem, mi volt. A koma, Árpi, K. Dezső sem. Azt hiszem mégis, csapolt Heineken.

Végül, persze, a Gilde. Műsor. Ének, Három testőr még tart a nyár / nincs már köztünk D´Artagnan / nincs már köztünk mégis él ez / a korsó a Sándoré lesz!, szavalat mi történt azóta / nem történt semmi / féreg a halottak / kéme jelenti // mi történt azóta / nem történt semmi / legkönnyebb halottnak/ legkönnyebb lenni

Itt volt május elseje, amikor K. Dezső kiszállt a taxiból. Az éjszaka leple alatt már cipelték a sörsátrakat, papírpohár-ropogás a csendben. A hold sörsátra körül szétdobált söröskupak-csillagok. Szerte az éjszakában fröcsögő kecsöpmustár, elélveznek a virslik. Az óriásplakát égen hajnalban dereng a felirat: HALJON MÁJUS ELSEJE! Fogalmazott K. Dezső.

Köszönöm jól. És te? Én is. / Majd még sokszor meg kell nézni, / mikor süt oda a nap, / mikor már por s hamu vagy / sár. Zárom soraimat.

Többet nem tudok írni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.