Sajó László: Öt és feles (A Holló: Soha Már)

  • 1998. november 26.

Egotrip

Van egy utca Pesten, Erzsébetváros, a Király és a Dob között, nincs száz méter, Holló, azelőtt Fekete Sas (1866), Schwartze Adler Gasse (1804). A valahai gettó sűrűjében, az utca közepén, kormos tűzfalak közt foghíjtelek húzódik meg, beépítetlen terület, kinek térkép e táj, nékünk a grund. Itt rúgtuk a labdát, nyeltük a salakot, de mindig ám, a hét minden áldott napján, sárban, szélben, napsütésben, harmatban, s ha. Ha térdig ért a víz, meccs csak akkor maradt el. Vagy akkor se. Ráúszás, mi hozzuk el a labdát, s visszük a sarat-havat az öltözőbe, zuhanyzóba, haza. De hisz nem is esett egész Pesten, csodálkozik a család, nem ám, csak itt, a Dob u. 22. és Király u. 17. között, ott is csak a grund fölött, eső, hó, csoda történt, a francba. Mondják a nagyon öregek, akik még láttak olyan nagyon öreget, aki a Schwartze Adler Gassén lakott, valamikor meteorit zuhant ide, egy futball-labda, azóta a grund. Állítólag a gettóban is mérkőzéseket rendeztek itt, másra nem jó, hiába próbálták például telente vízzel felönteni, jégpályának, hajnalra, a legkeményebb fagyban felolvadt, csatakosan várta a labdát, hozták is néki, boldogan terült el a hatoson belül, s még azon is túl, a tűzfalakig, bár felvonalazatlanul.

Van egy utca Pesten, Erzsébetváros, a Király és a Dob között, nincs száz méter, Holló, azelőtt Fekete Sas (1866), Schwartze Adler Gasse (1804). A valahai gettó sűrűjében, az utca közepén, kormos tűzfalak közt foghíjtelek húzódik meg, beépítetlen terület, kinek térkép e táj, nékünk a grund. Itt rúgtuk a labdát, nyeltük a salakot, de mindig ám, a hét minden áldott napján, sárban, szélben, napsütésben, harmatban, s ha. Ha térdig ért a víz, meccs csak akkor maradt el. Vagy akkor se. Ráúszás, mi hozzuk el a labdát, s visszük a sarat-havat az öltözőbe, zuhanyzóba, haza. De hisz nem is esett egész Pesten, csodálkozik a család, nem ám, csak itt, a Dob u. 22. és Király u. 17. között, ott is csak a grund fölött, eső, hó, csoda történt, a francba. Mondják a nagyon öregek, akik még láttak olyan nagyon öreget, aki a Schwartze Adler Gassén lakott, valamikor meteorit zuhant ide, egy futball-labda, azóta a grund. Állítólag a gettóban is mérkőzéseket rendeztek itt, másra nem jó, hiába próbálták például telente vízzel felönteni, jégpályának, hajnalra, a legkeményebb fagyban felolvadt, csatakosan várta a labdát, hozták is néki, boldogan terült el a hatoson belül, s még azon is túl, a tűzfalakig, bár felvonalazatlanul.

A környék lakói megszokták a labdapattogást, ujjongást, káromkodást, kiültek az erkélyre, konyhaablakból nézték a meccseket, vagy a spájzból, gubbasztva a polcon, délután négytől, befőttek között, harapdálva csemegeuborkát, két ujjal merítve sárgabaracklekvárból, köszönöm, nem vagyok éhes, nem érdekel a híradó, estifilm, megvárom a húsztízes meccset. Vagy a rács mögött, a tribünön, mert van az is, üldögéltek, részegek és józanok, békésen együtt, a csapatok is, kéz a kézben aranyászok, mert van az is, vébék és ebék idején (ó, köztes lét, múló pillanat a grund történetében) tévét is kiraktak, nem nézte senki, ugyan, tunézia-anglia, amikor a budaörs a népstadionnal játszik. Ha átrúgták a labdát a szemközti erkélyre, fölcsöngettek illedelmesen, az óvodában egyszerre tizenkilenc óvodás meg az óvó néni cipelte a kapuig a sárosvizest, s adta át ünnepélyesen.

Hanem egyszer. Átszállt a drótháló fölött a szomszédos bérház kertjébe, Csere utána, meccs folytatódik, vége, Csere sehol. Csapat keresésére, Csere, labda sincs. Csere azóta megkerült, máig sem érti, egyszerűen eltűnt önmaga elől, biztos a meteorit sugárzása, aztán fölbukkant megint, nem érti, miképp, otthon. Hol rúgtál be, pedig a kocsmákban is kerestünk, hogy istenbizony, nemivott. Ám a labda azóta sincs meg. Visszamentem másnap, micsoda ház, az ajtókon nemzetiszín pecsét és maiújság, a lépcsőházban csak a fény mozdul, a kertben kutyaszarföveny, leláncolt pad, kibelezett gyerekkocsi. A fákon elszórva nejlonzsákcafat, meszes levelek. Mikor volt itt utoljára mészeső? Macskák előtt friss eledel. De hiszen nem lakik itt senki. Cédula az ajtón: Új címem: Nyár u. 1. Galambsuhogás, galambok nélkül. Nyitva a kertkapu, kimenekülök a Gozsdu-udvarra.

Sejthettük volna, hogy a kerti gaz a pályára burjánzik. Beszélték persze, hogy a kerítésnél tornyosuló valamilyen centernek kell a hely szökőkútnak, miafenének, sétálóutca lesz, kutyáknak, brodvé. Lebontják, beépítik. Ezek?! Sose. Aztán egy szép nap segédasszisztens jő, csendesebben futballozzanak, forgatás van a szomszédban. Szürkületi zóna, Tűz!falhoz, Öldövezet, Terra error, Akit a meteorit csóvája megcsapott, munkacímek, fantasztikus magyar film. Focizni lehet, csak ne hangosan. Jó. Nem jó. Asszisztens jő, jelenet nem sikerült. Focizni lehet, csak ne labdával. Jó. Immár a segédrendező, hogy mégse. Hagyjuk abba. Jó. De küldjed a rendeződet, a kurvaanyjába.

Búcsúmeccs, mondom a hátvédünknek, vége. Örül, azt hiszi, én hagyom abba. Legalább most ne kapjunk hetet, sikerül, nyolc a vége. Vége. Tapasztalt kapusunk, ki ismeri a tűzfal minden tégláját, jócskán túl az ezredik gólon, év(ezred)ek óta itt nem véd, sokat látott, de keveset hall, süket a bal fülére, nem hallotta a vég szót. Egy hét múlva újra csomagol, a tokaji borozóban megissza a szokásos, meccs előtti két deci ófurmintot, nyugtató, csapattársak ellen, szokásosan elkésik, a nagy csönd nem gyanús néki, nem hallja. Mért van zárva a kapu, ennyit nem késhetett. Milyen nap van ma. Milyen év. Ilyen még nem történt. Elmegy a törzsfőzelékbárba, csapat sehol. Jobb is így. Innentől kezdve nem az ő góljairól beszélnek, a hetedik, te magad védd. Majd egy másik pályán, a ligetben, bárcsak bent lenne már az első.

A kapu zárva, belesek a levélrésen, teherautó a pályán jobbkötőben, keréknyomok, sóder, farakás. Beépítik, nemecsek, a grundot. Nem tudhatod. Végzett veled a jótékony molnárferenc doktor, a szentimentális tüdőgyulladás, legyek szentimentális? Fagyoskodom, kabátban, itten, mezben bezzeg nem fáznék, járókelők nézik, mit nézek. A halom alján, sódersötétben, lapul a labda, már gömbölyödik szépen, mi ideesett, réges-régen, az elveszettnek hitt, lám, megkerült. És minden éjjel, bús éjféltájon, öröm- és szitokszavak verik föl a környéket, lakók bólogatnak, hát itt vannak megint, hallgatják, nem hívják a csend-őrséget. Szépvolt, bazdmeg, atiédet, addmárbe, kéz, kinnvolt, mennyivanmég, kétperc, belülvolt, eznemigaz, idesejövök, mitnézel, úgyvan, uccsóvagy, denehézvolt, a kurvaéletbe, gól.

Szól a Holló.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.