Sajó László: öt és feles (Nyaralás Pesten)

publikálva
1999/34. (08. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Mondjuk, ez nyaralás. Reggel lessünk ki a függönyrésen - ma szép időnk lesz, felhőszakadás - hugyozzunk, mossunk fogat, mintha egy idegen - hotel, motel, panzió, cimmerfrej - fürdőszobavécében, csodálkoznánk rá szabadságolt önmagunkra a tükörben - hol vagyok?! - induljunk el, idegen (a) városban, Pesten. Az Izabella sétálóutca, mióta lezárták a Ferdinánd hidat, mély levegő, pincékből szivárog, lenn felejtett kopasz hajas babák közt patkány surran, a Dörgicsei borozóban a délelőttös műszak, de erről mit se tudunk, nem iszunk dörgicseit, nyaralunk, a felszínen, ha lekíváncsiskodunk a föld alá, akkor kazamata, barlang, földalatti, millenniumi. Már a régi magyarok is. Ítélned, hallod?, kell! De nem nekünk, mi vendégek vagyunk, újságot se olvasunk, nem értjük, ó, milyen kedvesek a magyarok, és milyen kevesek, nyaralni mentek, az Andrássy úton senki, senki, a Tokaji borozó teraszán a kánikulában ideszabadult barbár népek aszút isznak szódával, ezért nálunk bicskáznak, de nincsen nálunk bicska, útba igazítunk egy eltévedt magyart, eltévedt lovas az itt maradt benzinködben, ló nélkül, az utolsó magyar a Három Hollóból, igen, arra van az Ady-szobor, az írók boltja mellett, vannak itt még írók, kérdi hibátlan magyarsággal, tűnik el a kánikulamocsárban.

Mondjuk, ez nyaralás. Reggel lessünk ki a függönyrésen - ma szép időnk lesz, felhőszakadás - hugyozzunk, mossunk fogat, mintha egy idegen - hotel, motel, panzió, cimmerfrej - fürdőszobavécében, csodálkoznánk rá szabadságolt önmagunkra a tükörben - hol vagyok?! - induljunk el, idegen (a) városban, Pesten. Az Izabella sétálóutca, mióta lezárták a Ferdinánd hidat, mély levegő, pincékből szivárog, lenn felejtett kopasz hajas babák közt patkány surran, a Dörgicsei borozóban a délelőttös műszak, de erről mit se tudunk, nem iszunk dörgicseit, nyaralunk, a felszínen, ha lekíváncsiskodunk a föld alá, akkor kazamata, barlang, földalatti, millenniumi. Már a régi magyarok is. Ítélned, hallod?, kell! De nem nekünk, mi vendégek vagyunk, újságot se olvasunk, nem értjük, ó, milyen kedvesek a magyarok, és milyen kevesek, nyaralni mentek, az Andrássy úton senki, senki, a Tokaji borozó teraszán a kánikulában ideszabadult barbár népek aszút isznak szódával, ezért nálunk bicskáznak, de nincsen nálunk bicska, útba igazítunk egy eltévedt magyart, eltévedt lovas az itt maradt benzinködben, ló nélkül, az utolsó magyar a Három Hollóból, igen, arra van az Ady-szobor, az írók boltja mellett, vannak itt még írók, kérdi hibátlan magyarsággal, tűnik el a kánikulamocsárban.

Délelőtt szabad program, a földalatti megtekintése, lenn, hol a hölgyek, ó, a magyar nők vundersőn, mosolygunk, bennszülött nyaralók, a földalattiba nyár elején kell programot szervezni, délután kettőtől fél háromig, amikor a környező iskolákból kitódulnak a gimnazistalányok, tömött szerelvény, június volt, távolban egy kékfehér matrózblúz, most izgatott japánok hajolnak térkép fölé, hol kell leszállni a végállomáson. Otthagyom őket, a Deák téren barátságos ellenőrök dolgoznak, látják, külföldön vagyok, körbevesznek, tört németséggel mutatom föl a bérletemet, következik a Kővé Dermedt Ellenőrök Szoborparkjának megtekintése. Majd kötelező program: csendespihenő a munkahelyen. Telefon, haza, nyugodjanak meg, kitűnően nyaralunk, itt, Pesten, esőre áll, és ott, Pesten? Gondolataink a Balaton körül járnak, gondolatban balatoni népművelők vagyunk, már kora reggel állítgatjuk a bábukat a menzaasztalokon, ma sakkverseny lesz, ma is esni fog, tegnap ismerkedési est volt, negyedszer, olyan jól sikerült az első, az eső, holnap műveltségi vetélkedő, aztán táncverseny, lepényevés, a hetedik napon megpihenünk, kirándulás a közeli Helytörténeti Múzeumba, Pestre, a pestiek se szökhetnek haza, még van egy hét a turnusból, esőt mondanak, a plázában veszünk húsz darab kinevetavégént.

Ebéd a magyaros húsáruboltban, sült kolbász, mustár, magyarsör, rohanás haza, ajánlott program, a naponta ismétlődő felhőszakadás a harmadikról a legszebb, nyitott ablaknál. Utána, tiszta a levegő, séta a gyerekkel, hol máshol, a Várban, hegymenet, a siklón háromszáz, gyereknek a fele, a lejtmenet olcsóbb, legközelebb csak lefelé megyünk. Elvegyülünk tizenkét bolgár busz maroknyi népcsoportjában, Mátyás-templom, a gyerek keresi a kisjézust, csak a nagy van itt, a kereszten, hogyan mondjam el neked. Halászbástya, kétszáz forint, én lenni pesti polgár, nem számít, fönn csak viseltes népviseletárusok, minket békén hagynak, hiába mondjuk a gyereknek, Budapest bjutifúl, látják rajtunk, amit. Hajunkban magyar a korpa. Látod, az ott Budapest, súgjuk a gyereknek, ordít, menjünk vissza Budapestre!, nem fogod elrontani a nyaralást, azért is megnézed apád egykori kocsmáját, a Taknyos Varnyút, ma Fekete Holló, immár kitömött madár, nem megyünk be, soha már, ajtónálló pincérek, itt éhen halnod kell, bírd ki hazáig. Programunkban már csak Görgey lovas szobrának körbejárása, a talapzaton Katona Tamás, elnéz az emhetes felé (Görgey), keresi Osztyapenkót. Kapitány, kapitány.

Éjszaka, mondjuk, sétáljunk végig a Váci, dehogy utcán, úton, Újpestről indulva pár óra az egész, mikor már elment minden járat, és reményvesztett taxisok húznak el mellettünk, mosolyogjunk csak, zsebünkben kuncog a tarifa, örülj, ha jut tarifára, gyalogolni jó, balra csavargyár, jobbra lemezgyár, volt, ma már minden rekettyés. Aztán a Lehel térnél térjünk le balra, menjünk be az alagútba, pillogjunk vissza szorongva, jön-e utánunk egy fiatalember, akivel nagyon nem szeretnénk találkozni. Ez mind ő voltunk egykor. De csak egy öregember, jövünk, jövőnk velünk szembe, elmegy mellettünk, nem ismer ránk. Meg is ölhetnénk, minek. Fejünk fölött csattog a hajnali - induló? érkező? személy-? teher-? - vonat.

Az ablakból, míg elsüvölt az első troli, még végignézzük az utcai előadást: hősszerelmes ordítja százszor, sal-lai-nó-ri, ad notam hajrámagya-rország, jobbról két részeg férfi be, kaputelefonálni próbálnak, egyik szájon csókolja a másikat, másik undorodva el, te szemét, nem ezért csináltam, egyik fejhorgasztva támasztja a falat, a házat, de valóban, nehogy egymásra dőljenek, ő meg a ház, mikor bejövünk az ablakból, még állnak.

Mondjuk, ez nyaralás. Ma megint szép időnk lesz. Bőröndjeit már csomagolja a következő turnus.

publikálva
1999/34. (08. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk