Sajó László: öt és feles (Verstanulmány)

  • 2000. február 17.

Egotrip

Az nagyon jó, hogy Szilágyi Lenke Látókép megállóhely című fotóalbumáról Keresztury Tibor írt minálunk. Nagyon jó. És irodalmi hetilapban, napilapokban, rádióban visszhang, múltkor olvasói levél, minálunk, a címadó kép keltette emlékekről.

Az nagyon jó, hogy Szilágyi Lenke Látókép megállóhely című fotóalbumáról Keresztury Tibor írt minálunk. Nagyon jó. És irodalmi hetilapban, napilapokban, rádióban visszhang, múltkor olvasói levél, minálunk, a címadó kép keltette emlékekről.

Akkor mondom én is.

Látóképen, barátaim, minden ellenkező híresztelés ellenére, megáll a vonat. A Debrecenből Füzesabonyba induló héthuszonnyolckor, tizenegyötvenkor, tizennégyötvenkettőkor és tizenhatötvennégykor. És vissza: 5.29, 8.42, 13.38, 16.05, 20.47. Az érvényes menetrend szerint. Van egy 1985/86-os is, abban még hétszer állt meg oda s vissza is a viszonylaton (világéletemben bakter szerettem volna lenni, onnét veszem ezeket). Ha ez így (nem) megy, igaza lesz Szilágyi Lenkének, tíz év múlva meg sem áll a vonat. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy. Látogatható a nagy lapos nihil (Szilágyi Lenke). Ahogy a költő mondja. Az ember végül homokos, / szomorú, vizes síkra ér, / szétnéz merengve... Tudjuk kívülről, József Attila. Szétnéz, vagyis megáll. A vonat. ... abszolút semmi: egy széttört pad romja és egy rozsdás tábla az egész (Keresztury Tibor). Vagyis: valami. Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy (Pilinszky János). De nem ezt akartam mondani.

Látókép, minden bravúros filozófiai elemzés ellenére onnan kapta nevét, hogy a betyárok, észlelvén a zsandárokat, jól elbújtak, és a csárda falán lógó (falára festett?) kép mögül, a képből figyelték, mennének már. A nép ajka, valamint anyám szíves szóbeli közlése a Látókép csárdában, ahol megálltunk, útban nagyanyám temetésére, Balmazújvárosra. Vagy ez akkor volt, amikor Mariska néni, nagyanyám nővére temetésére mentünk, nem tudom. Látóképen mindig megállunk. Látókép megálló hely.

Anyám Debrecenben született, unokatestvéreim is, nagyanyám, nagyapám Balmazújvároson. Nagyapámat negyvenöt legelején kivitték a donyecki szénbányákba, Krasznij Lucsba, egy év múlva meghalt flekktífuszban. Géza bácsi, Mariska néni férjének szóbeli közlése egy régi disznótorban. Géza sógor visszajött, és nem mondott semmit. Hiába kértem, jogom van tudni!, hiába itattam. Berúgott, és nem mondott semmit. Flekktífusz, csak ennyit, ezt már úgyis tudtam, utánanéztem. (Súlyos, heveny fertőző betegség, melyet egy rickettsia - a baktériumok és a vírusok között helyet foglaló, parányi organizmus - okoz. A kiütéses tífusz több formája ismert, amelyek zömét tetvek terjesztik, szegényes, túlzsúfolt környezet, illetve túl szoros érintkezés során.) Géza sógor csak nézett maga elé. Mint a fegyenc, ki visszatérve / falujába, továbbra is csak hallgat, / szótlanul űl pohár bora előtt (Pilinszky János). A disznótor vége felé, mindig, Géza sógor fölsóhajtott, -nyögött, -ordított: A szemét muszkák! Ez volt a jel: a disznótornak vége. Kanalaztam gyorsan a meggybefőttet. Csak a jelző változott (szemét, rohadt, mocsok), a muszkák nem. A muszkák maradtak, aztán kimentek, de Géza sógor ezután se mondott semmit. Bajod lesz belőle, nekem?! Nagyanyámtól elvittük a kolbászt füstölni, hozzájuk, a Debreceni utcába, cipeltük a kosarat. Egy hét múlva meghalt. De nem ezt akartam mondani.

Balmazújváros nagy szülötte, Veres Péter kimentette rokonait a transzportból, a többiek elindultak az állomásról. Nagyhát, Macs, Látókép, Kismacs, Debrecen-Vásártér, Debrecen. Nem végállomás. Látóképen ez a vonat nem állt meg. Nagyapám meghalt, mert nem volt eléggé magyar. Amikor fölszabadította kincses Kolozsvárt (Édes Erdély, itt vagyunk), akkor eléggé az volt. Magyar baka. Veres Péternek szobra van a főtéren, Veres Péter megírta Mit ér az ember, ha magyar? című könyvét. Mit ér, ha nem. Anyám Németh Lászlóból írta szakdolgozatát. Híg magyar, mély magyar. Nekem ne jöjjön senki azzal: magyar. Én meg másnapos vagyok.

Mi a magyar? Nem mondom meg.

De nem ezt akartam mondani. (Nem szoktam én ilyeneket írni, de ki van írva fölém, sír a felirat: publicisztika. Hát akkor meg.)

Géza sógor az estivel jött meg, anyám szíves szóbeli közlése ott a Látókép csárdában, útban nagyanyám temetésére. Nem, mégis a Mariska nénié volt, Géza sógor feleségéé, akkor anyám is velünk volt a csárdában, a nagyanyáméra előre ment, vonattal. Megállt Látóképen. Megállt Géza sógorral is, amikor visszajött. És akkor most azt kellene írnom: a nagyapámmal nem állt meg a vonat Látóképen.

A nagyapámmal nem állt meg a vonat Látóképen.

Tömegsírját nem fogom felkeresni Krasznij Lucsban, rohadjak meg. És a verset se fogom megírni a látóképi képről, dögöljek meg.

Pedig abban benne lenne, amit mondani akartam.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."