Várhegyi éva: Ekotrip (A csoda)

  • 2000. február 17.

Egotrip

A gyermek O. V. mégis repülő dongójáról és a felnőtt O. V. kormányának jóvoltából mégis működő új gazdasági modellről nekem Skvorecky regényének csodája jutott eszembe. Az a csoda ötven évvel ezelőtt esett meg a Kostelec közelében lévő Kancafej-szikla alatti Szűz Mária-kápolnában, ahol is Josef Doufal páter prédikációja alatt megmagyarázhatatlan módon megmozdult a Szent Józsefet ábrázoló kora barokk szobor. A szemtanúk azt mondják, olyan volt, mintha jelt adott volna (Josef Skvorecky: Csoda. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1993, 76. lap).

A gyermek O. V. mégis repülő dongójáról és a felnőtt O. V. kormányának jóvoltából mégis működő új gazdasági modellről nekem Skvorecky regényének csodája jutott eszembe. Az a csoda ötven évvel ezelőtt esett meg a Kostelec közelében lévő Kancafej-szikla alatti Szűz Mária-kápolnában, ahol is Josef Doufal páter prédikációja alatt megmagyarázhatatlan módon megmozdult a Szent Józsefet ábrázoló kora barokk szobor. A szemtanúk azt mondják, olyan volt, mintha jelt adott volna (Josef Skvorecky: Csoda. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1993, 76. lap).

Az igazi csoda akkor nem is az volt, hogy egy kultikus szobor jelt adott, hiszen azok szoktak ilyesmiket művelni. Az egyház lejáratásán buzgólkodó államvédelmisek a hagyományokat tiszteletben tartva Szűz Mária szobrára szerelték föl a szószékkel összekötött mozgató szerkezetet, hogy ezzel bizonyítsák: az egyház visszaél a hívők hiszékenységével, és égi csodát sejtet ott is, ahol csak emberi (papi) manipulációról van szó.

A harminc éve Kostelec mellett megesett igazi csoda az volt, hogy az ÁVH-sok gondos előkészülete ellenére mégsem Szűz Mária szobra mozdult meg Doufal atya prédikációja alatt, hanem egy másik, égi jel médiumaként nem használatos személyé, Szent Józsefé. A kiagyalt koncepciós álcsoda így végül valóságos lett.

Az Orbán-kormány dicsőségét bizonyítandó csoda azonban a miniszterelnök minden igyekezete ellenére sem válhatott valódi csodává. Ami ugyanis 1999-ben Magyarország gazdaságával megesett, nem égi jelet sejtet, hanem egy sikeres stabilizációs program beérését tükrözi. Ez sem kevés, hiszen számtalan esetben kisiklások vagy eltérítések miatt a stabilizációs vonat (hogy kerekekre utaló hasonlattal is éljünk) soha nem fut be a menetrend szerinti állomásra. Valóban dicséret illeti hát az Orbán-kormányt, és mindenekelőtt az egyensúlyt őrző pénzügyminiszterét. De azért csodát, ormótlan teste ellenére repülő dongót túlzás emlegetni.

Az új gazdasági modell működésének tavalyi csodája a miniszterelnök szerint abban állt, hogy sikerült egyidejűleg növelni a gazdaság teljesítményét és javítani a külső és belső egyensúlyt. Mint mondta, a magyar történelemben ilyenre eddig nem volt példa, és a világ más országaiban is alig. Meglepődése a dolgok ilyetén alakulása fölött hitelesebb lett volna, ha - a tavalyi évzáró-évnyitó beszédéhez hasonlóan - nem emlegeti föl több ízben is azt a bizonyos Bokros-csomagot, amelynek szerinte egyedüli célja a nyugdíjasok megnyomorítása volt.

A kevésbé amnéziás hallgató azonban talán másra is emlékezett. Például arra, hogy a Horn-kormány által 1995 tavaszán nyögvenyelősen elfogadott stabilizációs program nemcsak megszorító intézkedéseket hozott a költségvetést szétfeszítő és a külső egyensúlyt veszélyeztető folyamatok megakadályozására, hanem reformokat is kezdeményezett a későbbi feszültségek elhárítása érdekében (mint például a jelen kormány által sajnálatosan megakasztott nyugdíjreformot), és a költségvetési politikát fegyelmező - s ezzel a stabilizációt szolgáló - árfolyamrendszert is bevezetett. Szintén nem egészen jószántából felgyorsította a privatizációt, és a bevételek zömét a külső adósság csökkentésére fordította.

Tény, hogy a korábbi felelőtlen gazdaságélénkítő politika és a mexikói válság miatt elodázhatatlanná vált stabilizáció súlyos áldozatokat követelt, különösen a bérből és nyugdíjból élőktől. Míg a háztartások teljes jövedelme reálértéken két év alatt átlagosan 6 százalékkal csökkent, a keresetek 14 százalékkal estek vissza. Ez volt annak az ára, hogy a GDP arányában mért államháztartás hiánya két év alatt 8 százalékról 3-ra, az államadósságé pedig 87 százalékról 65-re csökkent.

A miniszterelnök beszédét hallgató azonban, ha akart, arra is emlékezhetett, hogy a stabilizációs program eredményei már 1997-től megmutatkoztak. A gazdaság növekedése már abban az évben 4,6 százalékra gyorsult, és ezt meghaladóan nőttek a keresetek. Az infláció az 1995-ös gazdaságpolitikai kiigazítással megugró 28 százalékról két év alatt 18-ra csökkent, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig egymilliárd dollár alá esett. 1998-ban a GDP 5,1 és a bérek 3,6 százalékos bővülése mellett 14,4 százalékra csökkent az infláció üteme, igaz, jelentősen romlott a fizetési mérleg pozíciója, bár ez döntően az oroszországi válság hatására csökkent exportnak és kivont profitnak volt tulajdonítható. 1999-ben a kedvezőbb nemzetközi helyzet (az orosz válság lecsengése és európai exportpiacaink gyorsabb növekedése) lehetővé tette e pozíció javítását is.

Amiben 1999 a megelőző két évhez képest valóban új vonást hozott, az éppen az államháztartás hiányának leszorítása, ami az elátkozott Bokros-csomagnak is a fő csapásiránya volt. A különbség csak annyi, hogy akkor drasztikus kiigazításra (a hiány harmadolására) volt szükség, most, az akkori durva lépésnek köszönhetően, elég volt egy szolidabb megszorítás, mit tesz isten, újfent főként a nyugdíjakban, no meg a gazdaság dinamizálását célzó beruházási kiadásokban.

Ha volt is csoda, az nem abban állt, hogy a stabilizációs lépéseket követően a gazdaság az egyensúly romlása nélkül is növekedni tudott, hanem abban, hogy a Fidesz kormányra kerülve eltért a választási programban beígért dinamizálási modelltől. Skvorecky történetének példájával élve: Szűz Mária helyett Szent Józsefre játszott.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.