Sándor Judit: Testbeszéd

A feminista otthoni nevelés szükségességéről

  • Sándor Judit
  • 2017. szeptember 17.

Egotrip

A nők nevelése mindig is kedvelt témája volt az irodalomnak, elég csak G. B. Shaw Pygmalionjára vagy Shakespeare A makrancos hölgyére gondolnunk. Ráadásul ez utóbbit elképesztő mennyiségben, szinte kéjjel dolgozták fel újra és újra, nemcsak a színházban, hanem filmen, balettben is – és lássuk be, nem nagyon történt akár halvány kísérlet sem arra, hogy az I. Erzsébet korabeli felfogásnál korszerűbb változatot készítsenek az alkotók.

De most nem az asszonyszelídítés vissza-visszaköszönő, rút toposzáról fogok írni, és még csak nem is arról a feminista pedagógiáról, amely a lányok képességeinek jobb kibontakoztatását célozza. Nálunk a feminista tanítási módszer amúgy sem épült be a tanmenetbe, sőt az elmúlt évek tankönyvei inkább visszalépést hoztak – ezért inkább a fiúk otthoni feminista nevelésének szükségessége mellett érvelek, hiszen jobbára ez maradt csak nekünk.

A politika ma Magyarországon a nemi szerepeket és kapcsolatokat megfosztaná minden egyéni elemüktől, és extrém, döntően a reprodukcióra redukált poros tanokat forszíroz. Bevett dolog lett a nők továbbtanulását és az igazságosság iránti elvárásait szidalmazni a párkapcsolati konfliktusok, a válások, az alacsony gyermekszám és a gyenge házasulási kedv okaként. Lépten-nyomon támad a végtelenül tudatlan „genderezés”, a nőket még a parlamentben is alázzák, újra divatba jöttek a szexista beszólások, sokan már a nők munkaerőpiaci szerepét is megkérdőjelezik. Márpedig, ha sem az iskola, sem a társadalom nem kész a változásra, a gyerekek otthoni feminista nevelése lehet az egyetlen kiút a mélyülő szakadékból.

Ám hiába tanulnak, nevelődnek a lányok, nem alakulhat ki igazságos társadalom, ha a fiúk nem találkoznak idejekorán feminista szempontokkal. A lányok döntően férfiközpontú világban nőnek fel, s egy életen át próbálják feldolgozni azokat az ellentmondásokat, amelyeket e világ és saját tapasztalataik között érzékelnek. De mi van, ha nem kizárólag a lányokat készítjük fel arra, hogy igazságosságon alapuló elvárásaik legyenek, hogy figyeljenek másokra – hanem a fiúkat is?

Az igazságosabb, a női tapasztalatot is figyelembe vevő feminista nevelés csodákra lenne képes. A feminista pedagógia nem új keletű dolog, a múltja van vagy ötvenéves; elsősorban Paulo Freirének a múlt század 60-as éveiben megjelenő kritikai pedagógiai megközelítéséhez kötődik, abból fejlődött tovább számos szerző és iskola munkásságán keresztül. Persze az otthoni nevelésnek nem kell feltétlenül tudományos módszertanon alapulnia, a fiúk érzékenyítése, a női szempontok láttatása, értő, türelmes megmagyarázása már önmagában sokat lendítene az ügyön. A feminista otthoni nevelés leszámol a férfiak kiváltságaival, a nemek kölcsönös tiszteletén és az egyenlőség eszméjén alapul. Mivel a társadalom döntően a lányok alkalmazkodását, reprodukciós felelősségvállalását sugallja és várja el, az otthoni feminista nevelés a fiúkat is felkészítené a családon, párkapcsolaton belüli felelősségvállalásra. Mivel a nők világa kevésbé ismert vagy a normától eltérőnek minősített, az otthoni feminista nevelés segítené a fiúkat bevezetni ebbe a világba – s ez számukra később is roppant hasznos lenne, hiszen ez az iskolában jelenleg nem megszerezhető tudás. A szülők, beleértve az anyákat is sokszor nincsenek tudatában annak, hogy viselkedésükkel maguk is reprodukálják az egyenlőtlen, nemi sztereotípiákon alapuló külvilágot, ezért ez a nevelési módszer tudatosságot, átgondoltságot, következetességet igényel. Nemcsak a háztartási munkák egyenlő elosztása, de az érzelmek kölcsönös megértése is fontos szempont lenne.

S végtére is oly egyszerű dolgokból állhat mindez össze. Azt, amikor a fiúk külső mintát követve leszólják vagy semmibe veszik a lányokat, esetleg később, a kamaszkorban erőszakosan közelednek feléjük, ugyanúgy szóvá kell tenni, mint a rossz iskolai érdemjegyet. Ha egy barát megbetegszik, a lányok érdeklődését természetesnek vesszük – de a fiúknál sokszor elmarad a törődő gesztus. Meg kell tehát tanítani őket ezekre a figyelmességekre. Ha a szülők nem tesznek semmit, valójában kettős antifeminista hatás éri a fiúkat. Ha úgy viselkednek, ahogy azt a környezetükben látott diszkriminatív minta sugallja, s ezt szóvá sem teszik a szülők, ne adj’ isten cinkosan együtt is nevetnek „a lányok mind buták” és hasonló kitételekre, akkor csak megerősítik a külső rossz mintákat. De nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy a mesekönyvekből, filmekből, közbeszédből még mindig felemás, a női tapasztalatot kizáró világ rajzolódik ki.

Keveset beszélünk arról, hogy mennyire készíti fel az anya a fiát az emancipált kapcsolatra. Pedig sok tekintetben ez határozza meg a fiú és leendő párja boldogságát, sőt az unokákét is. Az anyai kényeztetés, a fiúk tehermentesítése nemcsak a háztartási munkák, de az érzelmek megtanulása alól roppant káros – még ha ez tűnik is a magától értetődő megoldásnak. Pedig a fiúknak nagy szükségük lenne arra, hogy elmagyarázzák nekik, miért sírnak a lányok, és mi a fán terem az empátia. A legjobb minta a feminista anya, aki e látásmódot nemcsak a lányainak, de a fiainak is át akarja és tudja adni. Vajon hány férfit menthetne meg ez a megközelítés a párkapcsolati boldogtalanságtól, hány leendő menyet az eltiprástól? (Miközben, persze, a feminista otthoni nevelés nem csak az anyák dolga; kívánatos, hogy az apák, nagynénik, nagymamák is részt vegyenek benne.)

Tisztában vagyok vele, hogy az ár ellen úszom a feminista nevelés propagálásával. De mielőtt bárki azt gondolná, hogy a makrancos férfiak megzabolázását, megalázó kipécézését tartom kívánatosnak – a feminista nevelés az egyenlőségre épül, s nem leckéztetéssel, hanem törődéssel, szeretettel, megértéssel operál, a toleranciára és a nemek közötti igazságosságra épül. Az intuitív, érzelmileg elkötelezett, a másik emberre odafigyelő látásmód új világot nyitna meg a fiúk számára. De a várható nyereség nem csak ez lenne, s még nem is pusztán az egyenjogúság – hanem a nők sajátos tudására, tapasztalatára számító, igazságos, szolidáris társadalom is. Soha nem volt nagyobb szükségünk a feminista nevelésre, mint most.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.