Sándor Judit: Testbeszéd

Szerkesztett gének

  • Sándor Judit
  • 2015. július 4.

Egotrip

A génmanipuláció, génmódosítás és génterápia után most új kifejezést ízlelgetünk, a génszerkesztés (genome editing) fogalmát.

A bioetikában már megszokhattuk, hogy néha a kifejezések maguk is értékítéletről árulkodnak. Míg a génmanipuláció felelőtlen, rosszindulatú beavatkozást sugall, a génterápia hasznos, gyógyító célra utal – de vajon mit kezdjünk az első hallásra stilizálási műveletnek hangzó, valójában komoly genetikai változásokat célzó génszerkesztés kifejezéssel? A szó – szemben a génállományba belepiszkáló tudós képével – értő, sőt a természet felett álló szerkesztő képzetét kelti, aki kiszűri a stilisztikai hibákat és átfésüli, olvashatóbbá teszi a szöveget. Ez a modell rossz fogalmazásnak, azaz programozási hibának tekinti a természetes szelekció épp aktuális eredményét. Egy olyan fázisba avatkozik bele, amit eddig adottnak vettünk, és ezzel ismét a természetest és a mesterségestől elválasztó határvonalat helyezi odébb. Ha a kritikusok eddig az Istent játszó tudós képével riogattak, most Isten szöveggondozóját láthatják meg a kiigazító génszerkesztési beavatkozások ígéretében.

Nemrégiben a kantoni Szun Jat-szen Egyetem tudósai olyan kísérletet hajtottak végre, amelyben a béta-thalasszémiáért felelős gént módosították 86 emberi embrióban. (A béta-thalasszémia örökletes vérképző szervi betegség, a vérszegénység egyik típusa.) A kísérlet nem volt meggyőző, nemcsak azért, mert mindössze 28 esetben sikerült elérni a kívánt eredményt, de azért sem, mert a „génszerkesztők” a kívánt módosításon felül más mutációkat is okoztak. Ezek után érthető, hogy a kísérlet bejelentését világszerte inkább felháborodás, mint lelkesedés fogadta. Érdekesség azonban, hogy magát az eljárást génszerkesztésnek titulálták nemcsak a sajtóban, de a tudományos cikkekben is. Ez a génmanipulációhoz képest kétségtelenül barátságosabb kifejezés, de a kínai kísérlet alacsony hatásfoka miatt máris többen moratóriumot hirdetnének a hasonló kísérletezésre – akárcsak korábban a klónozás esetében. Igaz, a most alkalmazott technika még nem elég jó, és már csak ezért sem lehet szó nagyobb mintán való megismétléséről.

De tegyük fel, hogy a sikertelen kísérlet elemzéséből majd kirajzolódik egy jóval eredményesebb génszerkesztési modell, amely nem okoz szándékon túli mutációkat sem. Ha az élet védelmére, a diszkrimináció tilalmára vagy akár a reprodukciós jogok biztosítására gondolunk, akkor számos beültetéstől megfosztott embrió életesélyei növekednének meg ily módon. Azoknak, akiknek azért nem lehet gyermekük, mert a gyermek biztosan thalasszémiás lenne, komoly segítség lehet ez a génszerkesztési eljárás. A betegség gyakori előfordulása miatt Cipruson, Iránban, Szaúd-Arábiában, Pakisztánban házasság előtt kötelező genetikai vizsgálaton kell megjelenni a pároknak, hogy kiszűrjék, vajon mindketten hordozói-e a génhibának. Ha igen, úgy előre tudható, hogy utódaik súlyos betegen születnek meg. Számos esetben előfordult, hogy a házasság a vizsgálat eredménye miatt maradt el. Ha a génszerkesztési eljárás valaha biztonsággal alkalmazható lesz, úgy olyan pároknak is lehet majd gyermekük, akiknek eddig csupán párcserét, gyermektelenséget vagy mások által adományozott ivarsejttel végzett reproduk­ciót javasoltak.

De egy ilyen költséges és bonyolult kezelés vajon mennyiben tekinthető reprodukciós eljárásnak? Szabad-e a kutatási és egészségügyi ráfordításokat a születési esélyek növelésére szánni, arra, hogy egészséges megszületést biztosítsanak olyan embriók számára is, akiknek erre eddig esélyük sem volt? S még ennél is fontosabb az alapvető kérdés: vajon milyen mélységig hatolhat a biotechnológia az emberi reprodukció területére? Tudvalevő, hogy a mesterséges reprodukciós beavatkozások óriási embrióveszteségekkel működnek. A szelekció mindennapos, miként az embriók elvesztése is. Az embriók beültetés előtti vizsgálata során eddig csupán annak a lehetősége vetődött fel, hogy csak az egészségesnek ítélt embriókat ültessék vissza; a petesejtek vizs­gálatával, válogatásával pedig a lombikbébi-be­avatkozások sikerességi arányát lehet növelni. Innen nézve felfogható terápiás szándékú beavatkozásnak is az embriók anyaméhbe való beültetése előtt végzett génszerkesztés. De helyes-e, ha páciens lesz az embrió, és vajon ki dönti el majd a sorsát?

Ahhoz, hogy erről valaha is értelmesen beszélhessünk, sokkal többet kéne tudnunk a genetikáról, a gének egymás közötti kölcsönhatásairól, a mutációk kialakulásáról. Hiszen itt valamiféle homunculus keletkezik, aki részben természetes módon, de testen kívül létrejött embrió, részben mesterségesen előállított – módosított – emberi lény. A génszerkesztés kifejezés azt a szándékot vetíti előre, hogy etikai problémákról legfeljebb az orvosi technológia, s ne az eljárás eredményének tekintetében legyen szó. Elvégre ha csak magát az eljárást vizsgáljuk, az más, mintha a beavatkozás egészére és kimenetelére fókuszálunk. De az vajon miképp kerülhető el, hogy a szerkesztés esetleg újabb veszélyes mutációt hozzon létre? S nem vezet-e ez az emberi reprodukció már amúgy is túlzott technológiai befolyásolásának további növekedéséhez?

Az eljárás mégis távlatokat nyithat mind
a reprodukciós medicina, mind az etika számára – hisz életesélyt ad egy új csoport számára, a kiszűrt, vizsgálaton fennakadt s a beültetésből kirekesztett embriók számára. De fontos eleme a génszerkesztésnek az is, hogy örökíthető tulajdonságokat változtat meg – tehát nem csupán az embriót kezeli, hanem az embrió felcseperedése esetén az ő leszármazottait is. Ha az eljárás sikeres és teljesen biztonságos lesz, a génszerkesztéssel nemzedékek félelme válik kiküszöbölhetővé. Ám ha a legcsekélyebb kétely is felmerül, hogy esetleg kárt okozunk a beavatkozással, akkor nemcsak a „megszerkesztett” DNS-ű embrió szenvedi el a kárt, de az előny­telen változást is továbbörökítheti – hisz magába az örökítés folyamatába is „bele­szer­kesztettünk”.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.