Egotrip

Barna Imre: Pont fordítva

Kötésig vagyunk involválva

  • Barna Imre
  • 2015. július 12.

Egotrip

Azt írja az újság, hogy Finnországban be kellett vonni egy szakácskönyvet, mert félrefordítás miatt mérgesgombát ajánl hozzávalónak az egyik recept. A fordító sorsáról nem szól a fáma. Vajon indult-e ellene bűnvádi eljárás? Emberhalál végül remélhetőleg nem lett a dologból: a szakma legalábbis tudna róla.

Fordítás az, amit annak mondanak. Kosztolányit irritálta a politikai költészet, ezért Carducci fior tricoloréját ő halvány orgonának fordította. A szerény Winnie medvét Karinthy fékezhetetlen alkotókedve és bölcs humora ültette át Miciként a halhatatlanok kávéházába, az Alien című film csóró hazai forgalmazója meg nyilván nagyon is méltánylandó mar­ketingmegfontolásból döntött annak idején

A nyolcadik utas: a halál cím mellett. De fordítás ez is, az is. A félrefordítás, sőt, ha úgy tetszik, mindenféle kudarc is az; a fordítás mibenlétét magyarázó metaforák – a gúzsba kötve táncolós meg a többi – közül ezért is hiányozhat a pancser építészé, akinek romba dől a háza. A romhalmaz nem ház; a fordítót viszont, ha már, kéretik minden körülmények között a mádi csodarabbihoz hasonlítani, aki ellát Lembergig. Hogy aztán tényleg leégett-e Lemberg? Járjon utána, aki lembergi.

A ford. zsigerből és akarva is tévelyeghet. Elnéz és szemet huny, belelát és véleményez, leront és feljavít. Nagyot mond. És istállóban finomkodik és csücsörít, és porcelánboltban tör-zúz, ha nem veszi észre, hová keveredett. De megesik ez bárkivel. A népszerű rádiós például úgy kilenc-tíz éve azt mondta egyszer: tésig vagyunk involválva. Így mondta, hallottam. Tősgyökeresen és mégis nagyvilágian, tehát olyan árokbetemetősen mintegy, de pontatlanul mérve fel a neki jutó nyelvi teret; egy elképzelt közéleti szerep szavaira fordítva le azt, hogy nyakig vagyunk a szarban. Úgy tudniillik csak haveri körben és/vagy kocsmában beszél az ember. Kötésig a népmesében és/vagy a magyar ugaron vagyunk valamiben (a ganyéba’ akár); involválódni viszont a filozófiai intézet félhomályos folyosói mentén szokás. Őneki – kocsmán túl, filozófiai intézeten innen – másképpen illett beszélnie. Fordított tehát, de miután nemzeti radikálisok (a ford. megj.: nácik) egy csoportja névcédulás bitófát állított neki a nemzet főterén, ő végül úgy gondolhatta, hogy tévedett, és sajnos mégiscsak választania kell, és a nagyvilágot választotta. És onnan szól vissza most, megélhetési kivándorló, hogy azóta jól van.

Apropó: mivel is kezdődött a mostani megélhetésizés? Azzal (lásd Haraszti Miklós kiváló írását a hungarianspectrum.org-on), hogy a „megélhetési” jelző, mely a legszegényebbeket jellemző bűnözéstípust a kriminalitás durvább fokozataitól akarta megkülönböztetni, egyszer csak önálló életre kelt, és a (tudjuk, milyen) tyúk- és uborkatolvajok gúnyos megbélyegzésének vált az eszközévé. Az pedig már csak a folytatás volt, amikor dezertőr frakciótársait egy képviselő megélhetési politikusoknak nevezve állította pellengérre, és ezzel a bonmot-val egyúttal véglegesítette is a negatív jelentésfordulatot. Nincs hát mit csodálni rajta, ha „a bevándorlásról és a terrorizmusról” szóló „konzultáció” úgynevezett kérdéseit nehezményezők külön kiemelik, hogy a meg­élhetési és a megélhetés szó tízszer is előfordul a szövegben, már az ünnepélyes bevezető hatszor él vele.

Nemzeti konzultáció ez persze, melyet önmagával folytat a nemzet. Ha pedig tényleg úgy volna, hogy politikailag a magyar ember természeténél fogva inkorrekt, az sem lehet csoda, hogy az anyag Európának szánt fordításában valamiféle frappáns megfelelő, pél­dául livelihood vagy occupational immigrants helyett – mit tesz isten – a szimpla economic immigrants kifejezést találja csak az idegen. Ha még így is háborog, az legyen az ő baja. Peches, aki nem tud magyarul, üzeni a fordítás útján is a nemzet.

De az is peches, aki „brüsszeliül”, malajalamul, inuitul vagy vepszéül nem tud, és fordításra szorul. Mire megy vele? Hogy majd a fordító, igen. (Ford.) azonban nemrég vihart kavart azzal, hogy újrafordított egy ismert könyvet; és csak remélni tudja, hogy a „szabad-e?” kérdés mások figyelmét is ráirányítja a sokkal jobb, igazi kérdésre. Arra, amivel ő naponta, muszájból küzd meg: hogy lehet-e egyáltalán lefordítani bármit is. Őneki mindenesetre eszében sincs vitatni, hogy az eredeti – Winnie és az Alien, a fior tricolore és az uborkatolvaj – végső soron a legjobb fordításoknak is fityiszt mutat. Végső soron tudja, érzi azt az ember jól, hogy nyakig.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

A falu bolondjai

Hadházy Ákos második videón is dokumentált parlamenti találkozása Orbán Viktorral pontosan úgy sikerült, mint az előző, mintha az a több mint két esztendő el sem illant volna, mintha még mindig 2023 júniusa lenne.

A mártír

„Ki ölte meg Charlie Kirköt?” – ezt énekelhetné valamelyik NER-kompatibilis polbeat együttes, ha volnának olyanok.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.