Seres László: Dekóder

  • 1997. augusztus 21.

Egotrip

A nyári szezonban, amikor a strandon belelógatjuk a lábunkat abba a vízbe, amit előtte a miniszter is megkóstolt, nem igazán figyelünk oda a jelentős dolgokra: Kökény miniszter feljelentette Simsa eü.-alvezért hűtlen kezelésért, viszont végre megalakulhatnak a tb-önkormányzatok. Ez utóbbi eseményre például tuti, hogy senki se figyel, hiszen a tébén már túllépett az ingerküszöbünk, nem olvassuk már az egészségügyi oligarchiák érthetetlen finanszírozási szappanoperáit, és tegyük a szívünkre a kezünket, melyikünk követte például Bundula kolléga többrendbeli tényfeltárását a Narancsban, mindegy, elvégre jó estét, nyár, jó estét, szerelem, ki a túrót érdekel, mi lesz a pénzünkkel.

A nyári szezonban, amikor a strandon belelógatjuk a lábunkat abba a vízbe, amit előtte a miniszter is megkóstolt, nem igazán figyelünk oda a jelentős dolgokra: Kökény miniszter feljelentette Simsa eü.-alvezért hűtlen kezelésért, viszont végre megalakulhatnak a tb-önkormányzatok. Ez utóbbi eseményre például tuti, hogy senki se figyel, hiszen a tébén már túllépett az ingerküszöbünk, nem olvassuk már az egészségügyi oligarchiák érthetetlen finanszírozási szappanoperáit, és tegyük a szívünkre a kezünket, melyikünk követte például Bundula kolléga többrendbeli tényfeltárását a Narancsban, mindegy, elvégre jó estét, nyár, jó estét, szerelem, ki a túrót érdekel, mi lesz a pénzünkkel.

Pedig ha jól értem azt, ahogyan a szakszeeezetek ominózus ülése lezajlott, ahogyan szépen elosztották egymás közt a két "önkormányzat" (=szavak, ha pervertálódnak) delegálási mandátumait, és hogyan rakták ki soraikból az elvi alapokkal próbálkozó Munkástanácsokat, akkor ez elég nagy botránynak tűnik, amelyre persze senki se figyel, hiszen ugye csak egy osztozkodásból kimaradt kis ellenzéki szakszervezet fordult az Alkotmánybírósághoz, sag schon.

Annyi volt, hogy a delegálási határidő előtt egy héttel, a rohanó időre tekintettel leültek a szakszeeezetek, és úgy határoztak, hogy a két évvel ezelőtti üzemitanács-választások (istenem!) eredményeit alapul véve osztozkodnak az összesen 44 mandátumon, így a legnagyobb MSZOSZ meg is kapta a székek felét; az eljárást elutasító Munkástanácsokat pedig, miután felállt az asztaltól, kihagyták a játékból. (A legjobb alakítást az SZDSZ közeli Liga nyújtotta: előbb közli, a munkavállalói oldal "nem jár el helyesen", ha az "alkotmányellenes és önkényes" üzemitanács-választásokat veszi alapul, majd egy napra rá részt vesz a paktumban, és kap három helyet. Gyönyörű.) Igaza van Palkovics Imrének: ilyen alapon meg se kell tartani a 98-as parlamenti választásokat, vegyük alapul a 94-es eredményeket, elvégre legitim volt, minek annyit fáradni.

Csak úgy belegondolok, mekkorát üvöltött volna a szoclib sajtó, ha a kisebb szakszeeezetek ültek volna le, megbeszélendő a két tb-testület (benne az elképesztő eü.-"önkormányzat") kontrollját, és mondjuk azt kötik ki, hogy aki kormányzó párttal kötött választási szövetséget, tehát amúgy is a hatalom közelében nyüzsöghet, az ebből szépen kimarad, lásd még hatalmi ágak össze nem fonódása. Goodbye, MSZOSZ! Lett is volna eget zengető publicisztikai hördülés, A Hétben pedig nyaraló szocialista politikusok és szakszeeezeti káderek nyilatkoztak volna fecskében és strandpapucsban, mennyire felháborítja őket ez a - diszkrimináció, ezt mondták volna, hogy ők disz vannak kriminálva, talán még az erkölcs szó is kicsúszott volna orálisan.

A Népszabadság beszélt mindkét féllel, de egy a Munkástanácsokról szóló fontos információt az MSZOSZ alelnökétől kellett megtudnunk: Palkovicsék állítólag elfogadták volna a paktumot, ha a három hely mellé kapnak felügyelőbizottsági tagságot is. Erről azonban a napilap nem kérdezte meg a Munkástanácsokat, a pár napra rá közölt Palkovics-interjúban sem, így maradt az enyhe denunciálás. Ez pont olyan, mint amikor a Magyar Hírlap közölte, hogy Pozsgay szerint maga Kis János nyomta a kezébe annak idején a Társadalmi Szerződést. Kis Jánost a Magyar Hírlap nem kérdezte meg erről, hogy is volt ez, Kis úr, viszont a Pozsgay-kijelentést kidobta címbe, hadd vésődjön az agyunkba.

Tb-delegálás-ügyben a médiákok egytől egyig azt a verziót sugallták a jónépnek, hogy a Munkástanácsok "magát zárta ki" a játékból (nem ismerős ez? Az MSZMP évekig szajkózta, hogy a demokratikus ellenzék önmagát rekeszti ki a társadalmi párbeszédből), és ezt egy kisebb szakszeeezet macája jól ki is hangsúlyozta a Híradóban. Azt már nem tette hozzá a maca, hogy 33 milliárdos tb-hiánnyal az ő szakszeeezete hogyan képzeli a gazdálkodást, és hogy mit gondol, fel kell-e újítani egy eü.-önkorm. hotelt Aligán, egymilliárdért. A mi pénzünkből, tegyük hozzá ismét. Úgyse érdekel senkit.

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.