Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Meg birka sincs

Egotrip

Némi dulakodás és szóváltás után a nők bejutottak ugyan a vizsga helyszínéül szolgáló épületbe, de a vizsga félbeszakadt, amikor a tiltakozó diákok a teremben szabadon engedték a kollégium bárányát, Mallie-t.

Aztán a távozó nőket az épület előtt összegyűltek szidalmakkal illették és sárral dobálták meg – végül az ír diákokból szerveződött „ír gárda” kísérte őket haza. Mindez 1870. november 17-én az orvosképzés egyik európai központjaként nyilvántartott University of Edinburgh-n történt az „Edinburgh-i Hetek”-nek nevezett hét nőhallgatóval, akiket 1869-ben elsőként vettek fel a szakra, hogy férfi hallgatók mellett tanuljanak. Ekkor már egy éve tűrték a jelenlétüket rosszalló egyes diákok – és tanárok – packázásait.

A magyar nőnevelés és nőemancipáció nem mutat fel hasonló erőszakos konfliktusokat sem pró, sem kontra, és feltehetően nem azért, mert ebben az időben a pesti egyetemen tisztelgő vastapssal köszöntötték volna a diáklányokat – amennyiben sikerült volna legalább maroknyi, megfelelő családi háttérrel és felkészültséggel rendelkező, és a nyilvános megszégyenítést is elkötelezetten vállaló lányt összetoborozni. A „magyar nők a felsőoktatásban” kérdése ekkor legfeljebb a sajtópolémia szintjén állt – elég volt a tiltás, ellehetetlenítés, hatalmi szó, és a helyzetek zömében az apátiában is bízni lehetett. Amikor huszonöt évvel később, túl az első frontharcokon, a nők előtt is megnyíltak az egyetemek kapui, abban a világban már senki sem fáradt szidalmakkal, sárral vagy bégető birkával. 1870-ben az egyetlen „értelmiségi” képesítés, amelyet magyar nő is megszerezhetett, a tanítói volt: középfokú oklevél, amely voltaképpen egy hivatal ellátásához nyújtott képzést. A leendő tanítónők a polgári iskola négy osztályának vagy a felső népiskola két osztályának sikeres elvégzése után jelentkezhettek a képzőbe, az előírás szerint 14–18 évesen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.