Szekfű Balázs: magas.les

  • 2002. május 16.

Egotrip

Nem is olyan régen a mennyország volt az egyetlen virtuális valóság. Azóta sok minden megváltozott.

Digitális generáció

Az amerikai Science Magazin hátsó traktusában apróhirdetésben DNS-molekulákat árulnak 48 órán belüli szállítással, bázisonként 1,20 dollárért. Pont annyi belőlük egy bájtnyi, 4,80 dollár, amennyivel a RAM-ok nyitottak a piacon 1959-ben.

Az Everquest számítógépes játék harcosai megunták a játékon belül cserélgetni egymással pajzsaik és varázslásaik erejét, és inkább igazi dollárokért adják-veszik az interneten a felszerelést és a pontokat. A játék egy kaliforniai egyetem kutatói szerint az egy főre eső "nemzeti jövedelem" tekintetében (2266 dollár) a világ 77. legnagyobb gazdasága, éppen lemaradva Oroszország mögött.

Egy indiai nyomornegyedben kifordítottak egy számítógépet az utcára. Az írástudatlan utcagyerekek két nap alatt megértették a fájlstruktúrát, és hamarosan az interneten szörföztek, mp3 fájlokat töltöttek le, és zenét hallgattak.

Az Egyesült Államokban az 5-17 év közötti korosztály 90 százaléka PC-használó, Magyarországon 14-20 éves kor között 40 százalékos a mobiltelefonok elterjedtsége.

Nemrégiben elkészült az első klónozott házimacska: az "eredeti" egy fekete, narancsszínű és fehér foltos volt, a "másolat" egy fekete-fehér cirmos. A kutatók megállapították: sajnos a bundaszín nem csak a DNS által kontrollált. De az állat személyisége sem, azaz egy jó fej házicicából könnyen lehet harapós dög.

Portugáliában az ottani földművelésügyi minisztérium az egyik legnagyobb internetszolgáltató. A portugál parasztgazdaságok számára nyújtott online tartalomszolgáltatás mellett, amely minden hajnalban megmondja a gazdáknak, melyik piacon adják-vegyék áruikat, a program része a hozzáférés is: reggelente a nagy zöld gombot egyszer, csak egyszer kell megnyomni a gépen, az bekapcsol, és lehívja az internetről az adatokat.

Észrevétlenül függővé válunk olyan ismeretlen technológiáktól, amelyekről azt hisszük, az urai vagyunk. Közben fogalmunk sincs arról, hogyan működnek, és ha elromlanak, hogyan kell megjavítani őket.

Amíg magunk tudtuk megjavítani az eszközeinket, joggal véltük őket a hatalmunkban állóknak: ha leesett a lánc a biciklin, nem a fejlesztőket okoltuk, hanem visszatettük. Amióta a technológia halandó ember számára érthetetlen, idegen erővé vált, azóta ha elromlik valami a használata közben vagy miatt, a technológia hibás mindenért.

A helyzet skizofrén: miközben attól rettegünk, hogy a technológia elszippantja a humánumot, mint ahogy a busmanok féltek egykor a fényképezőgép lélekrabló hatásától, áhítattal figyeljük a digitális generáció élcsapatát, akik mégis tovább próbálkoznak egyre újabb virtuális valóságokkal.

Hányat ismer Ön a következő technológiák közül?

ATM, B2B, BPR, CD, DND, DNS, DOC, DVD, ERP, FPS, GPS, JPG, KM, LCD, mp3, MUD, NBC, P2P, PC, PDA, PDF, TV, VCR, XLS, ananova, automobil, bankkártya, bluetooth, csipkártya, krosszmotor-gördeszka, desktop wallpaper, egér, elektromos borotva, elektronikus gyertya, extranet, hűtőszekrény, internet, intranet, joystick, kvarcjáték, lázmérő cumi, levelezőlisták, marsjáró, mikrosütő, mobil- telefon, monitor, mozi, pacemaker, porszívó, projektor, quake, rádió, robotkutya, személyhívó, tamagocsi, űrrepülő, viral e-mail, viselhető komputer.

Ez egy ad hoc lista a digitális generáció technológiai eszköztárából, mely korántsem öleli fel a teljes készletet, a technológiákat, melyekkel ez a generáció beszél, hallgat, játszik, dolgozik, programozik, olvas, ír, beszélget, kapcsolatépít, vezet, levelezik, vásárol, tanul, viccel, utazik, üzletel, gyógyít, orvosol, hadakozik, harcol, épít, rombol, úszik, biciklizik, jár, fut, öltözködik, lakik, alszik, eszik, szervez, tervez, lát, hall, él, hal, versenyzik a túlélésért, többnyire egymással, hiszen a bolygóján ő a tápláléklánc csúcsa.

Ez sem biztos, hogy sokáig így marad.

Az emberi faj két információtároló bázissal rendelkezik: az agysejtjeivel és a DNS-állományával. A technológia egyre aktívabban ír az egyikbe (szélessávú digitális távközlési rendszerekkel) és olvas a másikból (a genetikai kód feltérképezésével). Hamarosan elmosódik a határ ember és gép között, és azon kell majd gondolkoznunk, hogy hány százalék embertartalomig érvényes a cyborgokra az általános választójog.

Ön szerint ez távoli jövő?

Mennyire távoli?

A "Third Culture", a harmadik kultúra megérkezett, és itt az ideje, hogy komolyan számoljunk a jelenlétével. Míg a művészek önkifejeznek és a tudósok felfedeznek, addig a technológusok újracsinálnak. A művészek írnak a világról, lerajzolják, megfestik, megjelenítik, a tudósok kutatják és kísérleteket hajtanak végre, a technológusok virtuális valóságokat készítenek, és kipróbálják magukat, minket bennük. A technológia az igazságot új eszközök készítésével keresi, és ebben a pillanatban nem látni pontosan, mi is tartja majd őket, minket vissza a következő eszköz, a következő technológia megteremtésétől.

De mit is jelent tulajdonképpen ez a szó: technológia? Kik alkotják a harmadik, a technológiai kultúrát, a digitális generációt, és mi a tervük az emberiséggel?

Maradjanak velünk itt, a magas.lesen.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.