Szekfű Balázs: magas.les

  • 2002. május 16.

Egotrip

Nem is olyan régen a mennyország volt az egyetlen virtuális valóság. Azóta sok minden megváltozott.

Digitális generáció

Az amerikai Science Magazin hátsó traktusában apróhirdetésben DNS-molekulákat árulnak 48 órán belüli szállítással, bázisonként 1,20 dollárért. Pont annyi belőlük egy bájtnyi, 4,80 dollár, amennyivel a RAM-ok nyitottak a piacon 1959-ben.

Az Everquest számítógépes játék harcosai megunták a játékon belül cserélgetni egymással pajzsaik és varázslásaik erejét, és inkább igazi dollárokért adják-veszik az interneten a felszerelést és a pontokat. A játék egy kaliforniai egyetem kutatói szerint az egy főre eső "nemzeti jövedelem" tekintetében (2266 dollár) a világ 77. legnagyobb gazdasága, éppen lemaradva Oroszország mögött.

Egy indiai nyomornegyedben kifordítottak egy számítógépet az utcára. Az írástudatlan utcagyerekek két nap alatt megértették a fájlstruktúrát, és hamarosan az interneten szörföztek, mp3 fájlokat töltöttek le, és zenét hallgattak.

Az Egyesült Államokban az 5-17 év közötti korosztály 90 százaléka PC-használó, Magyarországon 14-20 éves kor között 40 százalékos a mobiltelefonok elterjedtsége.

Nemrégiben elkészült az első klónozott házimacska: az "eredeti" egy fekete, narancsszínű és fehér foltos volt, a "másolat" egy fekete-fehér cirmos. A kutatók megállapították: sajnos a bundaszín nem csak a DNS által kontrollált. De az állat személyisége sem, azaz egy jó fej házicicából könnyen lehet harapós dög.

Portugáliában az ottani földművelésügyi minisztérium az egyik legnagyobb internetszolgáltató. A portugál parasztgazdaságok számára nyújtott online tartalomszolgáltatás mellett, amely minden hajnalban megmondja a gazdáknak, melyik piacon adják-vegyék áruikat, a program része a hozzáférés is: reggelente a nagy zöld gombot egyszer, csak egyszer kell megnyomni a gépen, az bekapcsol, és lehívja az internetről az adatokat.

Észrevétlenül függővé válunk olyan ismeretlen technológiáktól, amelyekről azt hisszük, az urai vagyunk. Közben fogalmunk sincs arról, hogyan működnek, és ha elromlanak, hogyan kell megjavítani őket.

Amíg magunk tudtuk megjavítani az eszközeinket, joggal véltük őket a hatalmunkban állóknak: ha leesett a lánc a biciklin, nem a fejlesztőket okoltuk, hanem visszatettük. Amióta a technológia halandó ember számára érthetetlen, idegen erővé vált, azóta ha elromlik valami a használata közben vagy miatt, a technológia hibás mindenért.

A helyzet skizofrén: miközben attól rettegünk, hogy a technológia elszippantja a humánumot, mint ahogy a busmanok féltek egykor a fényképezőgép lélekrabló hatásától, áhítattal figyeljük a digitális generáció élcsapatát, akik mégis tovább próbálkoznak egyre újabb virtuális valóságokkal.

Hányat ismer Ön a következő technológiák közül?

ATM, B2B, BPR, CD, DND, DNS, DOC, DVD, ERP, FPS, GPS, JPG, KM, LCD, mp3, MUD, NBC, P2P, PC, PDA, PDF, TV, VCR, XLS, ananova, automobil, bankkártya, bluetooth, csipkártya, krosszmotor-gördeszka, desktop wallpaper, egér, elektromos borotva, elektronikus gyertya, extranet, hűtőszekrény, internet, intranet, joystick, kvarcjáték, lázmérő cumi, levelezőlisták, marsjáró, mikrosütő, mobil- telefon, monitor, mozi, pacemaker, porszívó, projektor, quake, rádió, robotkutya, személyhívó, tamagocsi, űrrepülő, viral e-mail, viselhető komputer.

Ez egy ad hoc lista a digitális generáció technológiai eszköztárából, mely korántsem öleli fel a teljes készletet, a technológiákat, melyekkel ez a generáció beszél, hallgat, játszik, dolgozik, programozik, olvas, ír, beszélget, kapcsolatépít, vezet, levelezik, vásárol, tanul, viccel, utazik, üzletel, gyógyít, orvosol, hadakozik, harcol, épít, rombol, úszik, biciklizik, jár, fut, öltözködik, lakik, alszik, eszik, szervez, tervez, lát, hall, él, hal, versenyzik a túlélésért, többnyire egymással, hiszen a bolygóján ő a tápláléklánc csúcsa.

Ez sem biztos, hogy sokáig így marad.

Az emberi faj két információtároló bázissal rendelkezik: az agysejtjeivel és a DNS-állományával. A technológia egyre aktívabban ír az egyikbe (szélessávú digitális távközlési rendszerekkel) és olvas a másikból (a genetikai kód feltérképezésével). Hamarosan elmosódik a határ ember és gép között, és azon kell majd gondolkoznunk, hogy hány százalék embertartalomig érvényes a cyborgokra az általános választójog.

Ön szerint ez távoli jövő?

Mennyire távoli?

A "Third Culture", a harmadik kultúra megérkezett, és itt az ideje, hogy komolyan számoljunk a jelenlétével. Míg a művészek önkifejeznek és a tudósok felfedeznek, addig a technológusok újracsinálnak. A művészek írnak a világról, lerajzolják, megfestik, megjelenítik, a tudósok kutatják és kísérleteket hajtanak végre, a technológusok virtuális valóságokat készítenek, és kipróbálják magukat, minket bennük. A technológia az igazságot új eszközök készítésével keresi, és ebben a pillanatban nem látni pontosan, mi is tartja majd őket, minket vissza a következő eszköz, a következő technológia megteremtésétől.

De mit is jelent tulajdonképpen ez a szó: technológia? Kik alkotják a harmadik, a technológiai kultúrát, a digitális generációt, és mi a tervük az emberiséggel?

Maradjanak velünk itt, a magas.lesen.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.