A Jobbszélső imádta a vonatokat. Kívülről tudta az éppen aktuális menetrendet, sorolta az állomásokat, a feltételes és feltétlen megállóhelyeket, mindet. Amúgy nem volt valami okos, sőt, bízvást butának mondható, de hát nem lehet mindenki irányító középpályás. Egy Jobbszélsőtől nem vár sokat a szakvezetés, a szurkolótábor. Ahogyan egyik trénere, Imre bácsi mondta néki a VII. ker. IKV Bástya elleni meccs szünetében: "Bazdmeg. Figyelj. Leviszed a témát, beadod a témát, és a Varga bebassza a témát." Varga a centerük volt, a téma a labda, a többi a taktikai utasítás. Egyszerű az egyszeri Jobbszélső élete: a taccsvonal mellett rohangál, figyeli, hogy belül maradjon a pályán, csel se kell, megrúgni a labdát és futni, a balbekk nehézkes, felrúgni se tudja. Aztán jön egy másik vonal, keresztbe, ezt se szabad túllépni. Fel se néz, bead, a többiek majd megoldják. És mint aki jól végezte a szögletrúgást (ez is az ő feladata, balról, jobbal), sétál vissza a felezővonalhoz. A Jobbszélső nagyon unta magát, futkosott vonaltól vonalig, vonattól vonatig, két vonat közt vasútvonalat memorizált (Vác-Magyarkút-Verőce-Magyarkút-Szokolya-Berkenye-Nógrád-Diósjenő-Borsosberény-Nagyoroszi-Drégelyvár-Drégely-Drégelypalánk-Ipolyvece-Dejtár-Ipolyszög-Balassagyarmat), és várta a következő vonatot. Pályájuk a Déli Összekötő Vasúti Hídnál volt (azért igazolt ide, a Budai XI-be), itt húztak el, döcögtek vagy, legnagyobb örömére, álltak meg a töltésen a fehérvári, pusztaszabolcsi vonatok. És a balatoniak! És az expreszszek! Ezeket szerette a legjobban, nézni, jöhetett forintos labda, tért ölelő átadás, kiugratás, a Jobbszélső végignézte, ahogy a Lővér-Halászbástya IC (mert az volt, hiszen fél öt lesz négy perc múlva) eldörög, és meg-megáll (itt fejben gyorsan felsorolta az állomásokat) Venezia Santa Luciáig. És gondolatban leszállt Velencében, míg a pályán szidták a valóságos kurva anyját, a csapattársak és az összes (4) drukker, hogy már megint a vonatokat bámulja. Ez így ment, vonatok jöttek-mentek, a Jobbszélső meg csak állt a szélen, mintha szélütötten. "Bakter!", kiabáltak rá, így becézték, de nem hederített, várta a tapolcai személy után érkező Adriaticát, annak is az étkezőkocsiját, ma vajon hányan ülnek az ablaknál. És gondolatban kontinentális reggelit evett, pedig délután volt, fél négy múlt két perccel. Éjszaka már az Adriában fürdök, gondolta, csak lepakolok, és irány a tenger! Fürdött ám a zuhanyzóban, kapott hideget-meleget! A meccs után a szakvezetés összeült, és elhatározták, eladják a Vasútépítőnek, ott kedvére vonatozhat, kedvezménnyel. De a Jobbszélső csak fejben szeretett utazni, és az élete volt a Budai XI, könyörgött, és maradhatott.
A csapat pályáját, ahogy lenni szokott, bezárták, feltúrták, úgy hagyták, beépítették, vagy még azt sem - elköltöztek, már megszokták. Az Április 4. Vasas fogadta be őket, albérletbe. A Jobbszélső először nem akart menni. "Odakötöm magam a Déli Összekötő Vasúti Hídhoz!" "Inkább ugorj!", mondta Varga, a center, örökös házi gólkirály, a hálátlan, mert azért elég sok használható labdát kapott a jobbszélről. "Ugrom, de vonat alá!" Ám amikor meghallotta, hogy a pálya vasút mellett van - ugyanaz a fehérvári, pusztaszabolcsi, balatoni, veneziai vonal!, csak egy kicsit odébb -, követte a vonatokat. És amikor meglátta, hogy a pálya - igaz, nem az igazi, hanem a hátsó, földes, kopogós-tocsogós - felett vasúti töltés magasodik, megdobbant a szíve. A szakvezetésé meg összeszorult. Esős idők jártak, a füvesre albérlők nem mehettek, ott csak az Április 4. Vasas játszhatott. A csapat morgott, egyedül a Jobbszélső ujjongott. A tréner, immár Gyula bácsi fontolgatta, hogy a Budai Házfelügyelők ellen nem teszi be a Jobbszélsőt a kezdőbe, de látván annak már-már gyermeki örömét (mint aki karácsonyra NDK-s, a konyhába is bevezethető játék vasutat kapott!), a beállítása mellett döntött. És milyen jól tette! "A Jobbszélső egészen elképesztő játékkal állt elő", írta a másnapi Tömegsport. Dehogy állt, fel-alá zakatolt, akár a vonatok a töltésen, labdáinak szeme volt, pedig, szokásához híven, fel se nézett. A vonatokat nézte, s miként a beadást, nem vétett el egyet sem (Savaria Expressz 15.16, Révfülöpre 15.21, Fehérvárra 15.30, Tapolcára 15.42, félidő, Tapolcára 16.10, Mecsek Expressz 16.14, Pusztaszabolcsra 16.16, Keszthelyre 16.28, Lővér-Halászbástya IC, Venezia Santa Lucia, 16.41, vége a meccsnek), hatkettőre nyertek, a Jobbszélső öt gólpasszt adott, és azért nem hatot, mert a negyediket ő lőtte. Sokan jöttek ki (9), a drukkerek megérzik! Ilyet még nem láttak! Ahogy a Tömegsport írta: "A Jobbszélső tarthatatlannak bizonyult, a hátvédje tartott is tőle, úgyszólván az egész védelem, sőt, nem túlzás, egyedül rettegésben tartotta az összes Budai Házfelügyelőt." Pedig csak az volt a trükkje: jobbra nézett (vonatokat, arra volt a töltés), balra cselezett. Először a balbekk is követte szemével a szombathelyi vonatot, aztán rájött a turpisságra, és két lábbal beleszállt a Jobbszélsőbe, aki azonban, búcsút intve a tapolcai személynek, könnyedén átugrotta a jókötésű házfelügyelő lépcsőzésben edzett lábait, beadott, gól. A második félidőben balra nézett (most arra haladtak a vonatok), alaposan megzavarva ezzel a szünetben kiokosított balhátvéd bizony sokszor ivásra adott fejét. Az igazi trükk az volt, hogy a Jobbszélső valószerűtlenül elfordított fejjel játszott. Nézte a vonatokat - de mindig csak az ellenfél kapuja felé haladókat!, az ellenvonatok nem érdekelték, és versenyt futott a mozdonnyal. "Nézd már, hátul van a szeme!", mutatta halftársának a Házfelügyelők balhalfja, amikor a Jobbszélső lefutotta hátvédjét és a Mecsek Expresszt. "Gyakorlás kérdése", mondta szerényen a Jobbszélső a meccs után a büfében, "sokat forgolódom a nők után, és futok utánuk", ezen jót nevettek. "A Budai Házfelügyelők üzenik, egyetlen házba se merj bemenni Budán!", mondta a centerhalf. "Dehogy megyek! Hacsak nem nyilvánosház!", nevettek tovább.
Még ma is nevetnének, ha egyszer (a Svábhegyi PAC elleni utolsó, december eleji meccs első félidejének hetedik percében) nem áll meg a töltésen egy tehervonat. De megállt, és a Jobbszélső nem tudta, akkor ez most milyen vonat. Pest felől jött, de hova megy? És mit szállít? És a jobbszélső ekkor rájött, hogy immár a tehervonatok is érdeklik, és el van veszve, innen nincs megállás. És átbújt a kerítésen, a kőfalon, felkapaszkodott a töltésre, a vonatra. Mint azt a nyomozó hatóságok utólag kiderítették, a vonat Nagykanizsára ment, és tejet szállított, és ez a vonat gázolt Szárszón a késő esti órákban (19.36).
A Jobbszélsőt azóta se látta senki. Valaki - egy Budai XI-szurkoló, ezért a hatóság nem is indított nyomozást - látni vélte, fekszik egy nyitott tehervagonban, két keze összefonva a feje alatt, és a vagon mélyéről bámulja a csillagokat. Mintha vonatokat.
