Szily László: Etetés

  • 2001. május 31.

Egotrip

kívüli élményem volt a villamoson. Hátulról, úgy két és fél méteres magasságból láttam magam, de még csak annyit tudtam megállapítani, hogy a kutya megint ráfeküdt a pólómra, amikor rám csörgött G., a festőnő, hogy lenne-e kedvem megnyitni a kiállítását, amelyen ufókat ábrázoló festményeket mutat be.

Reggel testen

kívüli élményem volt a villamoson. Hátulról, úgy két és fél méteres magasságból láttam magam, de még csak annyit tudtam megállapítani, hogy a kutya megint ráfeküdt a pólómra, amikor rám csörgött G., a festőnő, hogy lenne-e kedvem megnyitni a kiállítását, amelyen ufókat ábrázoló festményeket mutat be.

Az eset felzaklatott: az első pillanatban nem is annyira az, hogy imádkozósáska-pillantású tárlatlátogatókat kell szórakoztatnom, hanem hogy az utasok azt hihetik, olyan erős a hátszőrzetem, hogy átüt a pamuton. A járműről lekászálódva éppen ezen rágódtam, amikor beleütköztem a dugig megpakolt botzsákját vonszoló dr. I.-be.

Egy óra múlva Sz. autójából szálltunk ki Tassnál, a Duna-parton. Végül is nincs alkalmasabb hely arra, hogy az ember rendszerezze az ufók művészi megjelenítésével kapcsolatos gondolatait.

Beszálltunk a takarékosságáról híres Sz. csónakjába. Kiültem az orrba, és minden erőmet megfeszítve megpróbáltam elképzelni egy műtárgyat, majd jegyzetfüzetemet a térdemre fektetve jegyezgetni kezdtem.

G. annyit elárult, hogy a kiállítandó munkák - amelyeken földönkívüliek is szerepelnek - az áldokumentum és a befogadó viszonyával foglalkoznak. Én sokkal szívesebben foglalkoztam volna a veresszárnyú koncér és a trágyagiliszta viszonyával, de csak annyit mondtam neki, hogy ne aggódjon, a képekről úgysem akarok írni egy szót sem.

Akkor viszont miről fogok? Annyira nyomasztott a feladat, hogy felszerelni is elfelejtettem, ellentétben az oktalanul optimista dr. I.-vel és a házigazdával, aki elővett egy döglött snecit, a csónak aljára helyezte, és rálépett.

Sz. hirtelen bevágott, majd kiemelt a vízből egy gyermekkorú csukát. A mohó állatka mélyen lenyelte a horgot, így házigazdánk meg sem próbálta kiakasztani, hanem a zsinórt harapta volna el. Fukarságában a lehető legkevesebb damilt akarta elveszteni, ezért a csuka szájához egészen közel csattogott a metszőfogaival. "Milyen undorító kifejezés az, hogy >>nyelves pusziHiszen én ismerek egy embert, akit fél éven keresztül látogattak az ufók! B. Sándor barátom, a tolnai orvhorgász elefánttermetű leánya. Rajta keresztül közelítem meg a dokumentálás témakörét. Szilvia több füzetet telerajzolt az idegenekről és lakhelyükről készített vázlataival, de én csak egyszer pillanthattam bele az egyikbe, amelyik egy rendező pályaudvart ábrázolt. Legutóbb, amikor Tolnán jártam, szokás szerint benyitottam orvhorgász barátom konyhájába. Közben arról fantáziáltam, hogy az asztalfőn egy zöldes, nagy fejű lény ül. A konyhába lépve rémülten megtántorodtam, mert tényleg ez volt a helyzet, de az illető nem földönkívülinek, hanem jehovista térítőnek bizonyult. Mint később kiderült, túl erős konkurenciát jelentett az idegeneknek, akik többé nem jöttek vendégségbe.

Lelkesen felnéztem a papírból. "Mindjárt kész a megnyitóm!" Sz. a csónak alján fetrengett. Egyik kezével a csukát markolászta, a másikkal a segíteni akaró dr. I.-t tartotta vissza, közben nem emberi nyelven próbált kommunikálni velem. Elképzeltem, hogy ha nem sikerül leszedni a halat, és Sz. elvérzik, majd a csukával együtt balzsamozzák be, és olyan koporsót kell ácsolni neki, amelyiken a fejrésznél van egy hosszúkás kitüremkedés.

Visszamerültem a jegyzetfüzetbe, de semmi sem jutott eszembe az ufókról és a műalkotásokról.

Az immár padlizsánorrú Sz. megesketett mindkettőnket, hogy örökre hallgatni fogunk az esetről. Kérdeztem, hogy nem akar-e tovább süllőzni, mert az nagyon inspiráló, erre ismét nem emberi nyelvre váltott, mire kicsit megütődve javasoltam dr. I.-nek, hogy akár mehetnénk is.

Hazaérve levittem sétálni a kutyát, hogy végre nyugodt környezetben tudjam átgondolni, mit is gondolok az áldokumentumokról. Csendesen motyogva köröztem a Városmajorban, amikor rám köszönt egy ismerős kutyagazda. Konszolidált, középkorú asszony, szellemi fogyatékos angol szetterrel.

"Tudja maga egyáltalán, ki volt az a Királyhegyi Pál?" - kérdezte minden átmenet nélkül. Riadtan néztem rá.

"Ilyen kis zsidó ember volt - mondta, és a kezével megformázott egy ilyen kis zsidó embert. - Komikus. Nagyon szerette a hatalmas termetű nőket."

Szilvia jutott eszembe, az orrán csukával, és csodáltam Királyhegyi Pált.

"Nagy sztár volt, de mindig minden pénzét elverte" - folytatta a kutyás asszony révetegen. "Csak ágybérletre futotta neki. Egyszer felvisz magához egy ilyen nagydarab szőkét. Hamar bedönti az ágyba, és ráveti magát. A nő eddig hagyta magát, de most felcsattan: mit képzel, én nem olyan nő vagyok. Engem meg kell ostromolni. Mire azt mondja neki Királyhegyi Pál: hát akkor bassza meg magát a Dzsingisz kán."

Holnap van a megnyitó. Kénytelen leszek improvizálni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.