Vajda Mihály

Szókratész él!

Forradalom

Egotrip

Mozogni sem tudtam a városban. Itt is gyűlés, ott is gyűlés. Mi van ma?

Az ötvenhatos forradalom 65. évfordulója. A rendszerváltásig persze ellenforradalomnak kellett nevezni. Nem tudom, Szókratész, te hol hallottál először a hatvanöt éve itt történtekről. Persze nehéz egyértelmű képet alkotni róluk, s talán nem is szükséges. De a mai hivatalos emlékezetpolitika nevetséges. Csak a hatalmon lévők emlékeznek jól, mindenki más hamisít – állítják. Így aztán nehéz együtt ünnepelni. Hadd mesélem hát el neked, miként éltem át én azt a tíz napot, mert bizony mindössze tíz napról van szó; tíz nap után a szovjetek tankjai leverték a forradalmat, s hatalomra segítették Kádár Jánost. Kádár papa nem volt ám mindig olyan békés és jóindulatú, mint ahogy sokak emlékezetében ma él. Hadd mondjam ki: tömeggyilkos volt. Hogy aztán néhány év után nekifogott az emberek számára elfogadhatóvá tenni a kommunizmust, az igaz. De ez már más lapra tartozik. Nem először történt a legújabb kori magyar történelemben, hogy mozgalmak vérbe fojtói a nép szeretett édesapjává tornázták fel magukat. De a magam élményeiről akartam beszélni. Igen, a magam élményeiről, nem pedig arról, hogy miként látom ma a forradalmat és a vérbe fojtását.

Tudod-e, Szókratész, hogy a háború után magam is szimpatizáltam a kommunista eszmékkel, amin nem csodálkozom; és a legkevésbé sem szégyellem a dolgot. Amikor felszabadultunk – én ragaszkodom hozzá, hogy így nevezzem az eseményt; hiszen ez akkor is felszabadulás volt az én számomra, ha az ország lakosságának többsége egyszerűen azt látta, hogy az egyik megszálló hatalmat egy másik váltotta fel. Nem tudom, mennyire ismered a nézeteimet, Szókratész: én igyekszem nem csak a magam igazságát keresni. Tudom, hogy a dolgokat lehet innen is, onnan is látni, s azt is tudom, hogy az álláspontokat nem mindig lehet egymással kibékíteni. Tíz­éves zsidó gyerek voltam, amikor a nyilasok uralta…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."