Vajda Mihály

Szókratész él!

Forradalom

Egotrip

Mozogni sem tudtam a városban. Itt is gyűlés, ott is gyűlés. Mi van ma?

Az ötvenhatos forradalom 65. évfordulója. A rendszerváltásig persze ellenforradalomnak kellett nevezni. Nem tudom, Szókratész, te hol hallottál először a hatvanöt éve itt történtekről. Persze nehéz egyértelmű képet alkotni róluk, s talán nem is szükséges. De a mai hivatalos emlékezetpolitika nevetséges. Csak a hatalmon lévők emlékeznek jól, mindenki más hamisít – állítják. Így aztán nehéz együtt ünnepelni. Hadd mesélem hát el neked, miként éltem át én azt a tíz napot, mert bizony mindössze tíz napról van szó; tíz nap után a szovjetek tankjai leverték a forradalmat, s hatalomra segítették Kádár Jánost. Kádár papa nem volt ám mindig olyan békés és jóindulatú, mint ahogy sokak emlékezetében ma él. Hadd mondjam ki: tömeggyilkos volt. Hogy aztán néhány év után nekifogott az emberek számára elfogadhatóvá tenni a kommunizmust, az igaz. De ez már más lapra tartozik. Nem először történt a legújabb kori magyar történelemben, hogy mozgalmak vérbe fojtói a nép szeretett édesapjává tornázták fel magukat. De a magam élményeiről akartam beszélni. Igen, a magam élményeiről, nem pedig arról, hogy miként látom ma a forradalmat és a vérbe fojtását.

Tudod-e, Szókratész, hogy a háború után magam is szimpatizáltam a kommunista eszmékkel, amin nem csodálkozom; és a legkevésbé sem szégyellem a dolgot. Amikor felszabadultunk – én ragaszkodom hozzá, hogy így nevezzem az eseményt; hiszen ez akkor is felszabadulás volt az én számomra, ha az ország lakosságának többsége egyszerűen azt látta, hogy az egyik megszálló hatalmat egy másik váltotta fel. Nem tudom, mennyire ismered a nézeteimet, Szókratész: én igyekszem nem csak a magam igazságát keresni. Tudom, hogy a dolgokat lehet innen is, onnan is látni, s azt is tudom, hogy az álláspontokat nem mindig lehet egymással kibékíteni. Tíz­éves zsidó gyerek voltam, amikor a nyilasok uralta…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.