Vajda Mihály

Szókratész elmegy

Egotrip

Szókratész elrepül

Hahó, Szókratész! Miért pakolsz?

Félre ne érts. Nagyon jól éreztem magam nálad, jövök is majd vissza – remélem. De ha már egyszer 2500 éve nyargalok Európában…

Idetartozol, Szókratészem! Nélküled nem lenne Európa. Másképpen éppen nevezhetnék, ha Zeusz nem pont Európét rabolja el valahonnan Kis-Ázsiából vagy mit tudom én, honnan; de hívják ezt a földdarabot akárhogyan is, ez csak-csak kultúránk bölcsője (Athénnal és Jeruzsálemmel; az utóbbi nem is Európa, de ez mindegy), s ezt a bölcsőt bizony te is ringattad. Persze, tudjuk, az athéniakat is irritáltad ezzel: mi a fenének kellett mindenre mindig rákérdeznie? Úgy van, ahogy az okosok (azaz a hatalommal bírók) gondolják, ez a fickó meg folyton csak kérdezett. Halálra is ítéltek, s ha éppen ki nem is végeztek, csak örökre elzavartak (amit csak mi ketten tudunk), akkor is zavaró tényezővé váltál. A filozófusok többsége – mármint akik a nyomaidban jártak – szintén irritálta az európaiakat… Jaj, de csak fecsegek, és nem hagylak pakolni. Ha kész vagy a pakolással és nem kell még indulnod, megbeszélném veled a filozófia helyzetét. Mintha szó lett volna már közöttünk erről, de hogy pontosan mit beszéltem, arra már nem emlékszem. Vén vagyok, baj van a rövid távú memóriámmal. Az athéni Szókratészre jól emlékszem (ennek ellenére vettem még egy rólad szóló könyvet, melyet még nem ismertem; mire visszajössz világ körüli utadról, el is olvasom – remélem), de a Kavics utcaira nem mindig. Szóval hagylak nyugodtan pakolni. Hová mész?

Az ördög tudja. Az amerikai földrészre, az biztos, oda szereztem repülőjegyet. Mármint New Yorkba. A múltkoriban meséltél New Yorkról is, amikor valami Franzen könyvét olvastad – addig soha nem hallottam az íróról. Pontosabban azt mondtad, hogy először untad a regényt – egy közép-nyugati család története –, aztán belejöttél, s érdeklődéssel olvastad végig. Azt is mondtad, hogy ez a Közép-Nyugat olyan világ, melybe te éppen csak hogy beleszagoltál vagy tán még azt sem. New York-i barátaid mindig azt mondták, hogy nincs ott semmi (persze soha nem jártak ott). Minek mész te New Yorktól nyugatra?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.