Vajda Mihály

Szókratész elmegy

Egotrip

Szókratész elrepül

Hahó, Szókratész! Miért pakolsz?

Félre ne érts. Nagyon jól éreztem magam nálad, jövök is majd vissza – remélem. De ha már egyszer 2500 éve nyargalok Európában…

Idetartozol, Szókratészem! Nélküled nem lenne Európa. Másképpen éppen nevezhetnék, ha Zeusz nem pont Európét rabolja el valahonnan Kis-Ázsiából vagy mit tudom én, honnan; de hívják ezt a földdarabot akárhogyan is, ez csak-csak kultúránk bölcsője (Athénnal és Jeruzsálemmel; az utóbbi nem is Európa, de ez mindegy), s ezt a bölcsőt bizony te is ringattad. Persze, tudjuk, az athéniakat is irritáltad ezzel: mi a fenének kellett mindenre mindig rákérdeznie? Úgy van, ahogy az okosok (azaz a hatalommal bírók) gondolják, ez a fickó meg folyton csak kérdezett. Halálra is ítéltek, s ha éppen ki nem is végeztek, csak örökre elzavartak (amit csak mi ketten tudunk), akkor is zavaró tényezővé váltál. A filozófusok többsége – mármint akik a nyomaidban jártak – szintén irritálta az európaiakat… Jaj, de csak fecsegek, és nem hagylak pakolni. Ha kész vagy a pakolással és nem kell még indulnod, megbeszélném veled a filozófia helyzetét. Mintha szó lett volna már közöttünk erről, de hogy pontosan mit beszéltem, arra már nem emlékszem. Vén vagyok, baj van a rövid távú memóriámmal. Az athéni Szókratészre jól emlékszem (ennek ellenére vettem még egy rólad szóló könyvet, melyet még nem ismertem; mire visszajössz világ körüli utadról, el is olvasom – remélem), de a Kavics utcaira nem mindig. Szóval hagylak nyugodtan pakolni. Hová mész?

Az ördög tudja. Az amerikai földrészre, az biztos, oda szereztem repülőjegyet. Mármint New Yorkba. A múltkoriban meséltél New Yorkról is, amikor valami Franzen könyvét olvastad – addig soha nem hallottam az íróról. Pontosabban azt mondtad, hogy először untad a regényt – egy közép-nyugati család története –, aztán belejöttél, s érdeklődéssel olvastad végig. Azt is mondtad, hogy ez a Közép-Nyugat olyan világ, melybe te éppen csak hogy beleszagoltál vagy tán még azt sem. New York-i barátaid mindig azt mondták, hogy nincs ott semmi (persze soha nem jártak ott). Minek mész te New Yorktól nyugatra?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.