Vajda Mihály

Szókratész elmegy

Egotrip

Szókratész elrepül

Hahó, Szókratész! Miért pakolsz?

Félre ne érts. Nagyon jól éreztem magam nálad, jövök is majd vissza – remélem. De ha már egyszer 2500 éve nyargalok Európában…

Idetartozol, Szókratészem! Nélküled nem lenne Európa. Másképpen éppen nevezhetnék, ha Zeusz nem pont Európét rabolja el valahonnan Kis-Ázsiából vagy mit tudom én, honnan; de hívják ezt a földdarabot akárhogyan is, ez csak-csak kultúránk bölcsője (Athénnal és Jeruzsálemmel; az utóbbi nem is Európa, de ez mindegy), s ezt a bölcsőt bizony te is ringattad. Persze, tudjuk, az athéniakat is irritáltad ezzel: mi a fenének kellett mindenre mindig rákérdeznie? Úgy van, ahogy az okosok (azaz a hatalommal bírók) gondolják, ez a fickó meg folyton csak kérdezett. Halálra is ítéltek, s ha éppen ki nem is végeztek, csak örökre elzavartak (amit csak mi ketten tudunk), akkor is zavaró tényezővé váltál. A filozófusok többsége – mármint akik a nyomaidban jártak – szintén irritálta az európaiakat… Jaj, de csak fecsegek, és nem hagylak pakolni. Ha kész vagy a pakolással és nem kell még indulnod, megbeszélném veled a filozófia helyzetét. Mintha szó lett volna már közöttünk erről, de hogy pontosan mit beszéltem, arra már nem emlékszem. Vén vagyok, baj van a rövid távú memóriámmal. Az athéni Szókratészre jól emlékszem (ennek ellenére vettem még egy rólad szóló könyvet, melyet még nem ismertem; mire visszajössz világ körüli utadról, el is olvasom – remélem), de a Kavics utcaira nem mindig. Szóval hagylak nyugodtan pakolni. Hová mész?

Az ördög tudja. Az amerikai földrészre, az biztos, oda szereztem repülőjegyet. Mármint New Yorkba. A múltkoriban meséltél New Yorkról is, amikor valami Franzen könyvét olvastad – addig soha nem hallottam az íróról. Pontosabban azt mondtad, hogy először untad a regényt – egy közép-nyugati család története –, aztán belejöttél, s érdeklődéssel olvastad végig. Azt is mondtad, hogy ez a Közép-Nyugat olyan világ, melybe te éppen csak hogy beleszagoltál vagy tán még azt sem. New York-i barátaid mindig azt mondták, hogy nincs ott semmi (persze soha nem jártak ott). Minek mész te New Yorktól nyugatra?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.