Vajda Mihály

Szókratész elmegy

Egotrip

Szókratész elrepül

Hahó, Szókratész! Miért pakolsz?

Félre ne érts. Nagyon jól éreztem magam nálad, jövök is majd vissza – remélem. De ha már egyszer 2500 éve nyargalok Európában…

Idetartozol, Szókratészem! Nélküled nem lenne Európa. Másképpen éppen nevezhetnék, ha Zeusz nem pont Európét rabolja el valahonnan Kis-Ázsiából vagy mit tudom én, honnan; de hívják ezt a földdarabot akárhogyan is, ez csak-csak kultúránk bölcsője (Athénnal és Jeruzsálemmel; az utóbbi nem is Európa, de ez mindegy), s ezt a bölcsőt bizony te is ringattad. Persze, tudjuk, az athéniakat is irritáltad ezzel: mi a fenének kellett mindenre mindig rákérdeznie? Úgy van, ahogy az okosok (azaz a hatalommal bírók) gondolják, ez a fickó meg folyton csak kérdezett. Halálra is ítéltek, s ha éppen ki nem is végeztek, csak örökre elzavartak (amit csak mi ketten tudunk), akkor is zavaró tényezővé váltál. A filozófusok többsége – mármint akik a nyomaidban jártak – szintén irritálta az európaiakat… Jaj, de csak fecsegek, és nem hagylak pakolni. Ha kész vagy a pakolással és nem kell még indulnod, megbeszélném veled a filozófia helyzetét. Mintha szó lett volna már közöttünk erről, de hogy pontosan mit beszéltem, arra már nem emlékszem. Vén vagyok, baj van a rövid távú memóriámmal. Az athéni Szókratészre jól emlékszem (ennek ellenére vettem még egy rólad szóló könyvet, melyet még nem ismertem; mire visszajössz világ körüli utadról, el is olvasom – remélem), de a Kavics utcaira nem mindig. Szóval hagylak nyugodtan pakolni. Hová mész?

Az ördög tudja. Az amerikai földrészre, az biztos, oda szereztem repülőjegyet. Mármint New Yorkba. A múltkoriban meséltél New Yorkról is, amikor valami Franzen könyvét olvastad – addig soha nem hallottam az íróról. Pontosabban azt mondtad, hogy először untad a regényt – egy közép-nyugati család története –, aztán belejöttél, s érdeklődéssel olvastad végig. Azt is mondtad, hogy ez a Közép-Nyugat olyan világ, melybe te éppen csak hogy beleszagoltál vagy tán még azt sem. New York-i barátaid mindig azt mondták, hogy nincs ott semmi (persze soha nem jártak ott). Minek mész te New Yorktól nyugatra?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.