Vajda Mihály

Szókratész elmegy

Egotrip

Szókratész elrepül

Hahó, Szókratész! Miért pakolsz?

Félre ne érts. Nagyon jól éreztem magam nálad, jövök is majd vissza – remélem. De ha már egyszer 2500 éve nyargalok Európában…

Idetartozol, Szókratészem! Nélküled nem lenne Európa. Másképpen éppen nevezhetnék, ha Zeusz nem pont Európét rabolja el valahonnan Kis-Ázsiából vagy mit tudom én, honnan; de hívják ezt a földdarabot akárhogyan is, ez csak-csak kultúránk bölcsője (Athénnal és Jeruzsálemmel; az utóbbi nem is Európa, de ez mindegy), s ezt a bölcsőt bizony te is ringattad. Persze, tudjuk, az athéniakat is irritáltad ezzel: mi a fenének kellett mindenre mindig rákérdeznie? Úgy van, ahogy az okosok (azaz a hatalommal bírók) gondolják, ez a fickó meg folyton csak kérdezett. Halálra is ítéltek, s ha éppen ki nem is végeztek, csak örökre elzavartak (amit csak mi ketten tudunk), akkor is zavaró tényezővé váltál. A filozófusok többsége – mármint akik a nyomaidban jártak – szintén irritálta az európaiakat… Jaj, de csak fecsegek, és nem hagylak pakolni. Ha kész vagy a pakolással és nem kell még indulnod, megbeszélném veled a filozófia helyzetét. Mintha szó lett volna már közöttünk erről, de hogy pontosan mit beszéltem, arra már nem emlékszem. Vén vagyok, baj van a rövid távú memóriámmal. Az athéni Szókratészre jól emlékszem (ennek ellenére vettem még egy rólad szóló könyvet, melyet még nem ismertem; mire visszajössz világ körüli utadról, el is olvasom – remélem), de a Kavics utcaira nem mindig. Szóval hagylak nyugodtan pakolni. Hová mész?

Az ördög tudja. Az amerikai földrészre, az biztos, oda szereztem repülőjegyet. Mármint New Yorkba. A múltkoriban meséltél New Yorkról is, amikor valami Franzen könyvét olvastad – addig soha nem hallottam az íróról. Pontosabban azt mondtad, hogy először untad a regényt – egy közép-nyugati család története –, aztán belejöttél, s érdeklődéssel olvastad végig. Azt is mondtad, hogy ez a Közép-Nyugat olyan világ, melybe te éppen csak hogy beleszagoltál vagy tán még azt sem. New York-i barátaid mindig azt mondták, hogy nincs ott semmi (persze soha nem jártak ott). Minek mész te New Yorktól nyugatra?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.