egotrip

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Az a szép, fényes nap

Egotrip

Tíz éve már, hogy az Országgyűlés a magyar nyelv napjává nyilvánította november 13-át, megemlékezve a magyart államnyelvvé tevő törvényről (1844), amelyet ezen a napon fogadtak el egykori, dicső honatyáink.

Eljött november 13-a, és felbolydult az ország: még a Klubrádió oldalán is azt olvasom, hogy „ezen az ünnepen hazánk nyelvének értékeire és tiszteletére hívjuk fel a figyelmet”. De miért is ne ünnepelhetnénk a magyar nyelvet, ha még a verebeknek is van világnapjuk (vö. worldsparrowday.org/)? Műveljük hát a nyelvünket testületileg ezen a szép, fényes napon. Mint már Czuczor és Fogarasi szótárából (1862–1874) tudjuk, a nyelvművelés „általán nyelvet illető működés, mely által az minél gazdagabbá, az érzések, gondolatok és fogalmak szabatos kifejezésére alkalmasabbá, hajlékonyabbá, csinosabbá, szebbé, hibátlanná, tisztává leszen”. Szép magyar szavak vannak még a szótárban: nyelvápolás, nyelvtisztítás, nyelvőrség, nyelvrontás (vö. német Sprach­pflege, Sprachreinigung, Sprachwarte, Sprachverderben).

Az angoloknak bezzeg lövésük sincs arról, hogy mi az a nyelvművelés: csak beszélnek, fecsegnek, hablatyolnak, picit se palléroznak. Azt hiszik, hogy nem is a nyelvész világosítja fel a nyelv jámbor használóit a helyesség szabályairól, hanem fordítva: az élő használat teremti meg a nyelvi normát, amelyet a nyelv tudósai udvarias vigyorral és lehajtott fővel vesznek tudomásul. Azt képzelik az oktondi angolok, hogy a nyelvek spontán fejlődő, önszabályzó rendszerek, amelyekben mindig magától alakul ki valamiféle művelt konszenzus, azaz norma. Elutasították még azt a remek ötletet is, hogy francia mintára nyelvi akadémiát hozzanak létre (Académie Française, 1635), amely biztos szabályokat ad a nyelvnek, tisztává, ékesszólóvá, a művészeti és tudományos írások számára alkalmassá teszi azt (rendre pure, éloquente et capable de traiter les arts et les sciences). Bár Angliában a Royal Society 1664-ben határozatot hozott egy nyelvi akadémia megalapításáról, az ötletből nem lett semmi. Thomas Sheridan szerint azért nem, mert az akadémia létrehozása ellentmond az angol lélek alaptermészetének: az angolok ugyanis szerinte makacs és szabad emberek, akik féltékenyen őrködnek a jogaik fölött, és természetes hajlamuk van arra, hogy ellenálljanak mindenféle önkénynek (British Education, 1756: 17) – megjegyzem, pont ezt mondta rólunk is az én miniszterelnököm. Egyébként Defoe és Swift szintén felvetették azt, hogy kellene már egy szervezet, amelynek célja a nyelv beszélőinek a megregulázása lenne (An Essay upon Projects, 1697 és A Proposal for Correcting ... the English Tongue, 1712), de a liberális nihilistáknak arrafelé már akkor is biztos kétharmaduk volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.