Vajda Gergely

Zene hetilapra

Ludwig goes to China

Egotrip

Nemcsak Lajos, mindenki odajár. A Kínai Népköztársaság a világ egyik legaktívabb klasszikus zenei piaca. Node! Kinek is kell Beethoven Kínában, és miért?

Vidovszky László, a magyar kortárs zeneszerzés egyik nagymestere 2020-ban Ludwig in China címmel írt egy majdnem 8 perces szóló zongoraművet, amelyet Beethoven 250. születésnapjára ajánlott. A darab legutóbb 2021 novemberében, Németh András előadásában hangzott el A hallgatás napján, a Concerto Budapest újzenei maratonján. Vidovszky zenéjének egészen sajátos költőisége és humora van. Az 1975-ös Schroeder halála például Charles M. Schulz (1922–2000) amerikai képregényíró és -rajzoló Peanuts sorozatának karakterét teszi meg főszereplőjének. Schroeder egy szőke, csíkos pólójú kisfiú, Snoopy kutya egyik barátja, a klasszikus zene és különösen Beethoven rajongója, akit majdnem mindig játék zongorája előtt ülve látunk. Vidovszky ikonikus művében a zongorista a hangszer teljes terjedelmében folyamatosan skálázik, s ezt három preparátor által a húrok közé illesztett különböző állagú tárgyak változtatják meg, majd némítják el teljesen. A hangszeres előadótól hihetetlen kitartást és koncentrációt kíván a mű; Kocsis Zoltán egész életében játszotta, az elmúlt években pedig a nagyszerű Balog József vette fel repertoárjába. A végén – amint a zongorista a hangot már egyáltalán nem produkáló billentyűket kopogtatja – mindig elszorul a hallgató torka. Megjelenik előttünk a művész, aki sohasem adja fel, aki akkor is ugyanolyan intenzitással játszik tovább, amikor már senki nem hallja, mert nem hallhatja a hangokat. A hangok elnémulása a zene halála, a zene halála pedig a zongorista kisfiú, a művész Schroeder halála – miközben mindez valahogy végig egy képregény rajzolt négyzeteiben zajlik; egyszerre tragikus és megmosolyogtató.

A Ludwig in China is ehhez hasonlóan egyszerű, mégis elementáris hatású zenei ötletet bont ki. A darab nem egyéb, mint Beethoven Op. 2, No. 3-as C-dúr szonátája első tételének egy pentaton skála töredékébe szorított újraírása. A ritmusok, a faktúra, a forma ugyanaz, mint Beethovennél, de hangmagasságból a szerző végig csak négyet használ. 8 percig mást sem hallunk, mint C, E, G és A hangokat.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.