Vajda Gergely

Zene hetilapra

Ludwig goes to China

Egotrip

Nemcsak Lajos, mindenki odajár. A Kínai Népköztársaság a világ egyik legaktívabb klasszikus zenei piaca. Node! Kinek is kell Beethoven Kínában, és miért?

Vidovszky László, a magyar kortárs zeneszerzés egyik nagymestere 2020-ban Ludwig in China címmel írt egy majdnem 8 perces szóló zongoraművet, amelyet Beethoven 250. születésnapjára ajánlott. A darab legutóbb 2021 novemberében, Németh András előadásában hangzott el A hallgatás napján, a Concerto Budapest újzenei maratonján. Vidovszky zenéjének egészen sajátos költőisége és humora van. Az 1975-ös Schroeder halála például Charles M. Schulz (1922–2000) amerikai képregényíró és -rajzoló Peanuts sorozatának karakterét teszi meg főszereplőjének. Schroeder egy szőke, csíkos pólójú kisfiú, Snoopy kutya egyik barátja, a klasszikus zene és különösen Beethoven rajongója, akit majdnem mindig játék zongorája előtt ülve látunk. Vidovszky ikonikus művében a zongorista a hangszer teljes terjedelmében folyamatosan skálázik, s ezt három preparátor által a húrok közé illesztett különböző állagú tárgyak változtatják meg, majd némítják el teljesen. A hangszeres előadótól hihetetlen kitartást és koncentrációt kíván a mű; Kocsis Zoltán egész életében játszotta, az elmúlt években pedig a nagyszerű Balog József vette fel repertoárjába. A végén – amint a zongorista a hangot már egyáltalán nem produkáló billentyűket kopogtatja – mindig elszorul a hallgató torka. Megjelenik előttünk a művész, aki sohasem adja fel, aki akkor is ugyanolyan intenzitással játszik tovább, amikor már senki nem hallja, mert nem hallhatja a hangokat. A hangok elnémulása a zene halála, a zene halála pedig a zongorista kisfiú, a művész Schroeder halála – miközben mindez valahogy végig egy képregény rajzolt négyzeteiben zajlik; egyszerre tragikus és megmosolyogtató.

A Ludwig in China is ehhez hasonlóan egyszerű, mégis elementáris hatású zenei ötletet bont ki. A darab nem egyéb, mint Beethoven Op. 2, No. 3-as C-dúr szonátája első tételének egy pentaton skála töredékébe szorított újraírása. A ritmusok, a faktúra, a forma ugyanaz, mint Beethovennél, de hangmagasságból a szerző végig csak négyet használ. 8 percig mást sem hallunk, mint C, E, G és A hangokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.