Vajda Gergely

Zene hetilapra

Ludwig goes to China

Egotrip

Nemcsak Lajos, mindenki odajár. A Kínai Népköztársaság a világ egyik legaktívabb klasszikus zenei piaca. Node! Kinek is kell Beethoven Kínában, és miért?

Vidovszky László, a magyar kortárs zeneszerzés egyik nagymestere 2020-ban Ludwig in China címmel írt egy majdnem 8 perces szóló zongoraművet, amelyet Beethoven 250. születésnapjára ajánlott. A darab legutóbb 2021 novemberében, Németh András előadásában hangzott el A hallgatás napján, a Concerto Budapest újzenei maratonján. Vidovszky zenéjének egészen sajátos költőisége és humora van. Az 1975-ös Schroeder halála például Charles M. Schulz (1922–2000) amerikai képregényíró és -rajzoló Peanuts sorozatának karakterét teszi meg főszereplőjének. Schroeder egy szőke, csíkos pólójú kisfiú, Snoopy kutya egyik barátja, a klasszikus zene és különösen Beethoven rajongója, akit majdnem mindig játék zongorája előtt ülve látunk. Vidovszky ikonikus művében a zongorista a hangszer teljes terjedelmében folyamatosan skálázik, s ezt három preparátor által a húrok közé illesztett különböző állagú tárgyak változtatják meg, majd némítják el teljesen. A hangszeres előadótól hihetetlen kitartást és koncentrációt kíván a mű; Kocsis Zoltán egész életében játszotta, az elmúlt években pedig a nagyszerű Balog József vette fel repertoárjába. A végén – amint a zongorista a hangot már egyáltalán nem produkáló billentyűket kopogtatja – mindig elszorul a hallgató torka. Megjelenik előttünk a művész, aki sohasem adja fel, aki akkor is ugyanolyan intenzitással játszik tovább, amikor már senki nem hallja, mert nem hallhatja a hangokat. A hangok elnémulása a zene halála, a zene halála pedig a zongorista kisfiú, a művész Schroeder halála – miközben mindez valahogy végig egy képregény rajzolt négyzeteiben zajlik; egyszerre tragikus és megmosolyogtató.

A Ludwig in China is ehhez hasonlóan egyszerű, mégis elementáris hatású zenei ötletet bont ki. A darab nem egyéb, mint Beethoven Op. 2, No. 3-as C-dúr szonátája első tételének egy pentaton skála töredékébe szorított újraírása. A ritmusok, a faktúra, a forma ugyanaz, mint Beethovennél, de hangmagasságból a szerző végig csak négyet használ. 8 percig mást sem hallunk, mint C, E, G és A hangokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.