Vajda Gergely

Zene hetilapra

Ludwig goes to China

Egotrip

Nemcsak Lajos, mindenki odajár. A Kínai Népköztársaság a világ egyik legaktívabb klasszikus zenei piaca. Node! Kinek is kell Beethoven Kínában, és miért?

Vidovszky László, a magyar kortárs zeneszerzés egyik nagymestere 2020-ban Ludwig in China címmel írt egy majdnem 8 perces szóló zongoraművet, amelyet Beethoven 250. születésnapjára ajánlott. A darab legutóbb 2021 novemberében, Németh András előadásában hangzott el A hallgatás napján, a Concerto Budapest újzenei maratonján. Vidovszky zenéjének egészen sajátos költőisége és humora van. Az 1975-ös Schroeder halála például Charles M. Schulz (1922–2000) amerikai képregényíró és -rajzoló Peanuts sorozatának karakterét teszi meg főszereplőjének. Schroeder egy szőke, csíkos pólójú kisfiú, Snoopy kutya egyik barátja, a klasszikus zene és különösen Beethoven rajongója, akit majdnem mindig játék zongorája előtt ülve látunk. Vidovszky ikonikus művében a zongorista a hangszer teljes terjedelmében folyamatosan skálázik, s ezt három preparátor által a húrok közé illesztett különböző állagú tárgyak változtatják meg, majd némítják el teljesen. A hangszeres előadótól hihetetlen kitartást és koncentrációt kíván a mű; Kocsis Zoltán egész életében játszotta, az elmúlt években pedig a nagyszerű Balog József vette fel repertoárjába. A végén – amint a zongorista a hangot már egyáltalán nem produkáló billentyűket kopogtatja – mindig elszorul a hallgató torka. Megjelenik előttünk a művész, aki sohasem adja fel, aki akkor is ugyanolyan intenzitással játszik tovább, amikor már senki nem hallja, mert nem hallhatja a hangokat. A hangok elnémulása a zene halála, a zene halála pedig a zongorista kisfiú, a művész Schroeder halála – miközben mindez valahogy végig egy képregény rajzolt négyzeteiben zajlik; egyszerre tragikus és megmosolyogtató.

A Ludwig in China is ehhez hasonlóan egyszerű, mégis elementáris hatású zenei ötletet bont ki. A darab nem egyéb, mint Beethoven Op. 2, No. 3-as C-dúr szonátája első tételének egy pentaton skála töredékébe szorított újraírása. A ritmusok, a faktúra, a forma ugyanaz, mint Beethovennél, de hangmagasságból a szerző végig csak négyet használ. 8 percig mást sem hallunk, mint C, E, G és A hangokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.