Vajda Mihály

Szókratész hazajár

Nyüzsgés mindenütt

Egotrip

Halló, Szókratész, te szuszogsz ott? Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar visszajössz. Tán csak nem itt érzed magad a legjobban?

Már miért ne? Te meg a barátaid is itt érzitek magatokat otthon.

Az valami más. Ezt az országot és világát ismerjük a legjobban, ezt tudjuk a legjobban szidni. Erről tudjuk, hogy mennyire más is lehetne. Bár hogy őszinte legyek, öreg, nem vagyok biztos benne, hogy igazunk van. De ezt el ne áruld senkinek. A többség azt hiszi, hogy ha lecseréljük (kik?) a vezető politikai garnitúrát, akkor minden azonnal és radikálisan megváltozik. Hát eddig nem így volt. De hogy ezt megértsd, már megint történelemórát kellene tartanom neked, s gondolom, nem azért jöttél vissza. Most csak annyit mondok, hogy nem mindig vesszük szemügyre a hagyományokat. Nem lehet azokat egy akármilyen okos húzással egyszerűen a szőnyeg alá söpörni. De hát most nem akarlak fárasztani. Mesélj inkább te, mondd el, merre mindenfelé jártál az elmúlt hetekben.

Csak Európában utazgattam – látod, már megtanultam a földrajzot. Ha nem szállok tengerre, akkor Európában vagyok; ja, ja tudom, vagy Ázsiában. Ezt a kettőt viszont meg tudom különböztetni egymástól. Látod, mi mindent tanul az ember úgy 2500 év alatt. Még azt is tudni vélem, hogy Európát Ázsiától alapjában kulturális-vallási alapon különböztették meg. Ebbe se menjünk most bele. Bonyolult. S mintha a legutóbbi együttlétünkkor már beszéltünk volna is Európáról.

Magam is úgy emlékszem, de ezt az Európa–Ázsia-kérdést talán még nem érintettük. Hagyjuk. Ha tőlünk nyugatra császkáltál, akkor biztosan nem voltál Ázsiában. Milyen volt? Mit láttál?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.