Szécsi Noémi

Nem és nem

A bennünk élő tálib

Egotrip

Arról álmodozom, hogy egyszer majd én is ráérek annyira, hogy lesz időm másokat feljelenteni. Mindezt a békés nyugdíjas éveimre tervezem, már amennyiben lesznek ilyenek, noha a gazdasági előrejelzéseket tekintve ezek eljövetelében egyre kevésbé hiszek.

Persze a feljelentgetéshez a kellő mennyiségű szabadidő mellett az is szükséges, hogy a személyes kíváncsiságom is passzoljon az akkor éppen regnáló hatóságok érdeklődési köréhez. Jelenleg miféle hivatalt izgatna, ha indignálódva azzal jönnék, hogy sértik az érzékenységemet az adóforintjaimból fenntartott állami csatornákon tomboló tudományos ténytagadók, rögeszmés homofóbok vagy toxikus macsók? Ráadásul egyelőre – ez természetesen még változhat – nem vizionálok társadalmi hanyatlást egy stilizált szivárvány láttán, és a nem ízlésem szerint való könyvek is csak akkor idegesítenek, ha el kell olvasnom azokat. Abban az esetben viszont határozottan agresszív, sőt esetenként aljas és kötekedő leszek – egyebek mellett ezért hagytam fel a könyvkritikák írásával.

Azonban ha egy könyv csak fekszik vagy áll egy polcon – legyen ez a polc az éjjeliszekrényemtől két méterre vagy egy iskolától húsz méterre –, a puszta létezése nem bánt, és még akkor sem kívánom megsemmisíteni, ha tudván tudom, hogy nem az én értékrendem szerint íródott, és véleményem szerint másokra is ártalmas lehet. Amennyiben a könyv nem létesít kapcsolatot a gondolataimmal, addig érvényes a laissez faire elve, utána persze már bajosabb. De engem még arra szocializált a körülöttem lévő világ, hogy képes legyek magamon uralkodni, és tartózkodjak a morális alapú ítéletektől.

Évtizedek teltek el úgy az életünkből, hogy sokunknak szeme sem rebbent, amikor O. J. Simpson nyilvánvalóan meggyilkolta a feleségét, de mégsem lehetett ezért a bíróságon elítélni; amikor egy fiatal gyakornoklánnyal, Monica Lewinskyval feltörölték a padlót, miközben az Amerikai Egyesült Államok vele viszonyt folytató elnöke mosolyogva elsétált; vagy amikor a saját örökbe fogadott lánya szexuális zaklatásával megvádolt, amúgy az intellektuális elit által imádott manhattani filmrendező, Woody Allen továbbra is a legteljesebb elismerés mellett készíthetett filmeket. Evidenciaszerűen elfogadást nyert, hogy eredendően rossz világunkban a hatalom, pénz és státus az elsődleges, az erkölcsi tanulságokkal meg foglalkozzanak csak a vallási fanatikusok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.