Egotrip

Ramadán van. Hogy van ramadán, azt nem a Karikás Frigyes úti általános iskola osztályfőnöki vagy a Komarov gimnázium világnézeti óráján hallottam, és nem is a Marx Károly Közgazdasági Egyetem filozófiaszemináriumán. Első személyes élményem róla a kilencvenes évek derekáról való, amikor már gyakran jártam kocsival Bécs és Budapest között, és átkozódtam, mert órákat kellett várni az útlevélkezelésre a határon. Ramadán: német és osztrák rendszámú kocsikban ülő családok, akik akadályozzák a nyugodt határátkelést. Mikor "bejön" a ramadán, ők kimennek, mikor "kimegy", ők bejönnek (hova is? hát Európába), s ezt épp a mi - az egész dologban teljességgel ártatlan - hegyeshalmi határátkelőnkön teszik. Kovács Éva

Amikor az 1980-as években megalakult az ELTE-n tanszékünk, a kísérleti pszichológia tanszék, a patinás kísérleti fizika tanszék munkatársai meghívtak minket egy bemutatkozó előadásra. Érezhető volt, hogy e barátságos meghívás mögött jó adag kétely is lapul: miféle társulat lehet a névrokonuk, lehet-e egyáltalán a pszichológiában értelmes kísérleteket végezni? Kollégáim engem kértek meg az előadás megtartására mint matematikust, aki talán inkább beszélem a nyelvüket.

A rendszerváltás időpontját politikai ízlése szerint ki-ki máskorra teszi. K. számára a rendszerváltás napja 1988. július 21. volt. Kőszeg Ferenc

Elege lett a kormányfőnek abból, hogy kevesen fizetnek sok adót, ahelyett, hogy sokak kisebb sarcaiból jönne össze ugyanazon összeg. A fekete és szürke foltokkal tarkított magyar gazdaság kifehérítése szerintem is jó gondolat, mert az tényleg képtelen dolog, hogy ebben az országban a jövedelemeltitkolás nemzeti sporttá vált - csak ezt még sajnos nem sikerült felvetetnünk az olimpiai játékok közé. A kifehérítés szándéka nemes, üdvözlendő gesztus: mindannyiunk érdeke megtörni a magas elvonások, széles körű adóelkerülés, még magasabb adók és így tovább önerősítő, de a gazdaságot és a társadalmat gyengítő folyamatát.

A déltengeri szigeteken utazó Herman Melville megfigyelte, hogy az ott élő primitív népeknek akár egy fél napját is lefoglalta a tűzgyújtás. Neki ugyanez egyetlen mozdulatába került. Õk viszont néhány napos erőpróba-sorozattal letudták azt, ami a civilizált világban hosszú évtizedekig tart (beavatás a felnőtt létbe).

Hogyan képzel el az olvasó egy öngyilkos merénylőt? Szegény, tizenéves és képzetlen? Ez közel sincs így. Efraim Benmelech és Claude Berrebi a 2000 és 2005 között Izraelben (és Palesztinában) öngyilkos merénylők jellegzetességeit vizsgálta a Journal of Economic Perspectives folyóiratban nemrég megjelent cikkében. Eszerint az öngyilkos merénylők jelentősen képzettebbek, mint az átlagos palesztin. A mintában szereplők 18 százaléka tanult tovább a középiskola után, ami jóval magasabb, mint a teljes lakosság 8 százalékos aránya. De nemcsak képzettebbek, hanem kevésbé szegények is, mint az átlagos palesztin. A tipikus öngyilkos merénylő ráadásul fiatal: az átlagéletkor 21 év. Mi magyarázza ezt az esztelen pocséklást, hogy éppen ezek a középosztálybeli fiatalok áldozzák fel magukat?

K. Ágival járt először Prágában, 1964-ben. Ági az utazást is úgy szervezte meg, ahogy a tudományos munkáját: semmit sem akart figyelmen kívül hagyni. Így sorra végiglátogatták az útikönyvben kiemelt nevezetességeket a "Kisoldaltól" az Altneuschulig, az U Flekútól a Svejk-vendéglőig, a végén még a fehérhegyi csata emlékhelyére is elzarándokoltak. Mindkettőjüket elbűvölte a csodálatos város, ahol az ember a barokk városrészből 19. századi polgárházak közé keveredik, majd nyomban egy középkori téren találja magát. K.-t azonban leginkább az utcák apró, faragott kockakövei lelkesítették. A pesti házban, ahol lakott, a tatarozás során feltörték az angol mozaikot, és otromba járólapokat raktak a helyére. - Nézd - mondta K. Áginak -, ezen a városon mintha nem ment volna át a szocializmus. Kőszeg Ferenc

Meglepő fordulatokat hozott az ellenzéki térfélen, s különösen a Fidesz politikusai körében a kormánykoalíció felbomlása, a labilis politikai helyzet kialakulása. A hatalom megszerzésének közelsége egyeseket nézeteik revíziójára, másokat egyértelmű üzeneteik kétértelműsítésére késztetett, a mellébeszélésben járatlanabb társaikat pedig úgy összezavarta a homlokegyenest ellentétes ötletek kavalkádja, hogy számukra a logikus beszéd is szinte leküzdhetetlen akadállyá vált. Ebben a zűrzavarban egyre nehezebb korábban megismert nézeteik alapján felismerni a politikai szereplőket. Mintha máris kezdetét vette volna a báli szezon, s pusztán a szavak öltözéke alapján kellene eligazodnunk az álarcosbál forgatagában.

Idén nyáron ne Keletre, hanem, három clownboy, elindul Nyugatra. Az Asztmás vezet, mellette a Tüdőbajos, hátul a Golyvás. Az első állomás a Balaton, Fűzfő. Az (osztrák cégnél) Alkalmazott Matematikus bográccsal várja őket, tűzhely fölött fólia, esik az eső. Csobbanás helyett csónakázás. Az Alkalmazott Matematikus, Matula bácsi, zöld nemezkalapban, viharkabátban lapátol a nádasban. A strandon senki, a büfé nyitva, kikötnek. Balatoni világost innának, az már nincs. Akkor Borsodi. Akárha keleten járnának, igen, igen, ott volna jó, dudorász a Golyvás, gondolatban Tunyogon jár a Nosztalgiában.

Amikor egy új gyógyszert tesztelnek, mindig végeznek placebovizsgálatokat is. A placebo ugyanúgy néz ki, mint az igazi gyógyszer, ugyanúgy is van csomagolva, csak épp hatóanyagot nem tartalmaz. Az ilyen vizsgálatokban nemcsak a beteg, de az orvos sem tudja, hogy a gyógyszernek kinéző tárgy valójában placebo, mert különben a placebónak semmilyen hatása nincs. Így viszont sokszor ugyanúgy vagy majdnem ugyanúgy gyógyulnak a betegek a placebótól, mint az igazi gyógyszertől.

Az orrát az átlagosnál magasabban hordó szakértő filmrajongó ugyanolyan gyanakvással tekint a színes filmre, mint a borszakértő az édes vörösborokra. Az élet szürkével telítettebb és fanyarabb annál, mint amit a múlt század második harmada óta tömegesen elterjedt színes filmek próbálnak elhitetni velünk. A régi fekete-fehér filmek tárgyilagosabbnak, élethűbbnek, természetesebbnek hatnak. A színtelenség mellett a mai szemnek végtelenül szikár és csupasz díszletek, hátterek is hozzájárulnak ahhoz, hogy még a legolcsóbb melodrámák és legsziruposabb szerelmi történetek fölött is ott lebegjen valami akaratlan, tárgyias, már-már realizmusba hajló józanság.

Legutóbb egy Chelsea-Arsenal-meccs alatt töprengtem el azon, ki volt az első színes bőrű ember, akit életemben láttam, de még most sem tudnám biztosan megmondani. Pelé kézenfekvő lenne, ő meg Jairzinho nyilván megelőzi Angela Davist és Rhoda Scottot, nem elfeledkezve Sidney Poitier-ról, ahogy szalad a mezőn Tony Curtisszel a Megbilincseltekben. Az viszont, hogy ki volt az első európai "néger" - igen, akkoriban még persze sic! -, akit láttam, az teljesen bizonyos. Eusebio, a mozambiki bika, a kettes számú Fekete Gyöngyszem, Guttmann Béla felfedezettje, a portugálok büszkesége.

A 168 Óra 1990. március 13-i és a Beszélő március 15-i számában fénykép jelent meg, amely baráti kettesben ábrázolja a két hetilap főszerkesztőjét: Mester Ákost és K.-t. Ez a felvétel sem két évvel korábban, sem néhány évvel később nem jöhetett volna létre. Korábban azért nem, mert a Magyar Rádió vezető szerkesztője nem mutatkozhatott volna együtt egy olyan ellenzéki-ellenséges elemmel, amilyennek K. számított, mondjuk 1988 augusztusáig. Néhány évvel később pedig azért nem, mert a 168 Óra úgy közölte K. Orbán Viktort bíráló írását, hogy - terjedelmi okokból - a hozzájárulása nélkül kihúzták belőle az Orbánra nézve pozitív megjegyzéseket. Bár hibáját a lap utóbb elismerte és korrigálta, a barátias viszony a két közszereplő között, amely amúgy sem volt különösebben intenzív, elenyészett.

"S a karvalyképű vámszedők tovább folytatják kis játékaikat, megbújva a kacskaringós paragrafusok mögött. A gettó volt rongyosai: Fodor, Faragó, Herzog és a többiek luxusvillákban laknak, autón járnak, egyszóval gondtalanul élnek. Élik a labdarúgó-cézárok, játékos-rabtartók és egyesületi paraziták vidám életét. Mindezt a futballból, a magyar sport legnépszerűbb és legnagyobb ágából; a magyar ifjúságból, akiknek nevelését varázslatos furfanggal megkaparintották; a sportért rajongó magyar közönség filléreiből, akiknek áruként szállítják hétről-hétre a cég: a profi alszövetség attrakcióit.