Sándor Judit

Testbeszéd

A női test államosítása

  • Sándor Judit
  • 2016.04.03 12:03

Egotrip

A családi otthonteremtési kedvezmény (csok) közgazdasági, szociálpolitikai, demográfiai dimenzióitól vonatkoztassunk most el – ebben az írásban női perspektívából közelíteném meg a kérdést. Mit üzen ez a támogatási rendszer a nőknek?

A csok az anyaságon keresztül biztosítja a lakhatást, a női test reprodukciója révén juttatja a családot lakáshoz vagy nagyobb otthonhoz a többgyermekes családokat. A csok nem más, mint a megfelelő szülésszám díjazása lakással – s ez csaknem olyan ellentmondásos megoldás, mint amikor a Google baby c. dokumentumfilm szülészorvosnője, dr. Nayna H. Patela béranyákat toboroz és közvetít ki külföldiek számára. A bevételből a bér­anyák is részesülnek, például úgy, hogy a terhességükért kapott pénzen vett lakásba tulajdonosként jegyzik be őket. Az orvosnő igyekszik emberségesen bánni velük – mégis tény, hogy praxisából jövedelmező üzletet csinál.

Félreértés ne essék, örülök annak, hogy a magyar családtámogatási rendszer nemzetközi összehasonlításban is igen bőkezű, és ez még a csok nélkül is így lenne. A gyermek hároméves koráig jár a szülőnek a gyermekgondozási segély. Az a szülő, aki saját háztartásában három vagy több kiskorút nevel, gyermeknevelési támogatásra is jogosult. Az anyasági támogatás gyermekenkénti összege azonos a gyermek születésének időpontjában érvényes legkisebb öregségi nyugdíj 225 százalékával. A gyermek nevelésével, iskoláztatásával járó költségekhez az állam havi rendszerességű nevelési ellátást vagy iskoláztatási támogatást és családi pótlékot nyújt. A családok adókedvezményeket is élveznek, a kedvezményre a magzat a várandósság időszakában, fogantatásának 91. napjától megszületéséig is jogosult. (Az már szerfölött furcsa viszont, hogy az az érettségiző kislány, akinek van gyermeke, ötven pluszpontot kap a felvételin – mintha a szexuális életet tinédzserkorban kezdőket díjaznánk később érő társaihoz képest.) Egyetértek a gyermeknevelés költségeinek támogatásával, sőt, úgy vélem, még jobb lenne, ha a részmunkaidő és más családbarát intézkedések is segítenék ezt.

Ám ezektől az ösztönzőktől élesen meg kell különböztetnünk a pénzügyi késztetést a szülésre, és a szülés elmaradásának társadalmi szankcionálását – ezek ugyanis nem tartoznak a gyermekbarát politikák közé. A hazai jövedelmi viszonyok között a csok által kínált 10+10 millió forint sokak számára igen sok pénz. Azzal, hogy ezt a jelentős összeget akár a gyermekszülések előtt, előre folyósítják, a női méh a családi kassza forrásává válik – azaz eldologiasodik. Hasonló, bár nem ekkora támogatás egyébként a rendszerváltás előtt is létezett. Pályám elején sok időt töltöttem el bírósági kutatásokkal, és élénken emlékszem, mennyire megviselt egy peres eset. Egy pár két gyermek vállalása fejében OTP-lakást kapott. Csakhogy az első gyermek szülése közben a kórházban nem észlelték időben a magzati szívhangok tragikus lelassulását, és mire a császármetszés mellett döntöttek, már késő volt. Sajnos a műtét sem sikerült jól, és a szövődmények következtében az anya méhét is el kellett távolítani. Nemcsak a születendő gyermekét vesztette el így a pár, de a lakását is. A poros aktán keresztül is mélyen átéltem a szerencsétlenül járt asszony sorsát, aki műhibaperben próbálta kárait érvényesíteni.

A magyarországi demográfiai viták hallatán sokszor az a benyomásom, hogy a szexuális felvilágosítást is az alapoknál kéne kezdeni. Bizony, a gyerekvállalás két emberen múlik, kölcsönös szeretet, elszánás, megfelelő egészségi állapot, rendszeres intim testi kapcsolat, reprodukciós egészség kell hozzá. A fogamzás, a terhesség, a szülés, a gyermeknevelés az emberi élet, az emberi kapcsolatok legmeghittebb, legintimebb és szerencsés esetben legboldogabb mozzanatai. Ám ez mindenkinek a saját választása, élete nagy célja kell, hogy maradjon – sokkal kevésbé alakítható tudatosan, mint azt a malacpersely mintájára elképzelt, férfiközpontú demográfiai politika hiszi.

Való igaz, sok a negyvenedik életéve felé közeledő gyermektelen nő és férfi. De míg az előbbieknek lesajnálás, sértések, hibáztatás, netán kirekesztő bánásmód a része, az utóbbiakon senki nem kér számon semmit. Bár nálunk évek óta főképp egészségügyi alkalmatlanság miatt nincs megfelelő számú magyar spermadonor és dán importra szorultunk, a férfiak spermaszámot csökkentő életmódja valahogy sohasem kerül terítékre, ha a nemzet fogyásáért kell aggódni. Soha nem láttunk – és remélem, nem is fogunk – egészséges spermáért kiáltó, a meccsen tunyuló, ápolatlan férfiakat ostorozó politikusnőket. (Ahelyett, hogy a nemzőképességüket tartanák karban!) A nőknek szemérmességük, empátiájuk okán nem szokásuk az italozás, a stresszes munka, a vegyszerek használata vagy más életmódbéli okból csökkent nemzőképességű férfiak hibáztatása – és valljuk be, ez alávaló dolog is lenne. Ám az nagyon nincs rendjén, hogy valami furcsa nyelvi fondorlat miatt míg a férfiak fontos, „felelősségteljes” munkát végeznek, esetleg „feláldozzák” magukat a családért, addig a nők munkavállalása, hivatása a gyermekvállalás esetében akadálynak, sőt egyenesen „karrierizmusnak” minősül; továbbtanulásuk, iskolázottságuk pedig gyakran valóságos bűnnek. Míg a nők „halogatják” a szülést, a férfiak csak „későn érő típusok”. Míg a nők egyszerűen „meddők”, a férfiak andrológiai problémái, amelyek a gyermektelenségi okok több mint felét teszik ki, továbbra is tabunak minősülnek. A meddőségkezelést és in vitro fertilizációt igénybe vevő pároknál gyakori jelenség, hogy a nő magára vállalja a meddőségi okot, mert úgy ítéli meg, hogy ez a helyénvaló.

Pedig az, hogy a művelt anya többet tud adni a gyermekének, közhely és evidencia. Az iskolázatlan anyák nemcsak a házasságban kiszolgáltatottabbak, de a gyerekek iskolai nevelésében is kevésbé tudnak részt venni. Ahol a kitermelendő lélekszám mellett a születendő gyermek életminősége, oktatása is fontos, ott felismerték, hogy ebben az anya műveltségének kimagasló szerepe van.

Ha a társadalom csak a demográfiai szempontból értékesnek vélt új állampolgárokat akar, de nem törődik felnőtt tagjaival, az idősekkel, a rokkantakkal vagy egyszerűen csak azokkal, akik végigdolgozták az éle­tüket, miközben másokat támogattak, akaratlanul is a teljesítményt lekicsinylő jelentése lesz a mégoly bőkezű adománynak is. Ha az egyetlen gyermekét egyedül nevelő anya, a hivatásának élő özvegy vagy az örökbe fogadott gyermeket nevelő pár aránytalanul nehéz helyzetben él, a másoknak szóló csinos juttatásnak sem az lesz az üzenete, hogy toleráns, jó szándékú, polgárainak kölcsönös megbecsülésén alapuló társadalom vesz minket körül, ahol jó élni, ahová jó megszületni és öröm gyermeket szülni. Jelen formájában a családi otthonteremtési kedvezmény az elvárt viselkedésért megjutalmazott alattvalókat csinálna a fiatal magyar férfiakból és nőkből.

Neked ajánljuk