A számítógépemről jól látszik a bolygó, a desktopon a Föld kékesen derengő űrfelvétele valahol a MIR orbitális pályája felett, napelemein a Nap hideg fehér fénye izzik, fedélzetén átlátszó műanyag tasakokból metálvörös áfonyalekvárt esznek és gőtéket tornáztatnak az asztronauták. Az égi rovar alatt felhők örvénylenek, a felhők mögött, ha sokáig nézem a képet, a Kárpát-medence hangyafasznyi barna foltja (vö. Nagy-Magyarország), közepén meg ott látom magamat, amint egy ablaktalan szobában az íróasztalon nyíló kozmikus perspektívában gyönyörködöm. Látok aztán nyolcmillió másik gépet is, a modem másodpercenként tizennégyezer bájtot köp elém, a gép nyolcszázötvenmilliót tárol és harminckétmilliót meg is jegyez. Százmillióig számol el egy másodperc alatt. Kevés.
Látok aztán pártokat, újabban egyre többet is, pedig nem nézek tévét, analóg, de sajnos már az Interneten is politizálnak, lehet, hogy ötletet adott nekik az amerikai profi kosárlabdaliga, az NBA webes marketingstratégiáját bemutató cikkünk (MaNcs, 1996. október 4.). Néhány hete a Fidesz egyik sajtótájékoztatóján megjelent a http://www.fidesz.hu felirat a párt narancssárga-kék logója alatt, a tényfeltáró szörfözés során szeretettel köszöntenek a "narancsszínű áramlatok otthonában", és ez még mindig jobb, mint a Munkáspárt honlapja (http://www.elender.hu/munkaspart/), ahol transzparensnyi "WWW proletárjai, csatlakozzatok!" felszólítás fogad, kétkattintásnyira a hálózati próbanévszavazásra bocsátott NATO-tagságtól, amelyen 76 százalékkal vezet az "igen". Az MSZP-nél (http://www.mszp.hu) animálódik a szegfű és virtualizálódik a történelem, az SZDSZ (http://www.szdsz.hu) gyatra dizájnnal szeretne megfelelni a digitális világhálózat kihívásainak, az MDF-ről pedig a kedvenc keresőszerveremnek a medium density fiberboard jutott először eszébe, ami valami farostlemezféle, de törékenyebb, viszont jól festhető és ragasztható.
Teszek egy próbát, toong nevű, könyörtelen tömeggyilkos énem "Fidesz"-re keresztelem, mezét narancssárga-kékre definiálom át a Quake valós idejű poklában. A Rising Force klán szerverén (152.66.80.166) - a "Dimensions of the Doomed" pályán - a bent küzdő mezőny egy emberként fordul ellenem, és hamarosan szétGIBezi az agyamat rakétával egy tetőtől talpig UV-kékben pompázó választópolgár. Aztán miszlikbe aprítanak baltával, szögpuskával szitává lyuggatnak, majd gránátvetővel döngölnek agyagba. Ha valaki ebből a Fidesz népszerűségére vonatkozóan vonna le messzemenő következtetéseket, téved. Nem erről van szó, lassú a modemem. A MIR orbitális és a Quake virtuális pályái felől nézve a pártok súlytalanok, a sávszélesség viszont hatalom, azt tisztelem, nem az államot.
Mert én egy új generáció vagyok, az elnyomás ellen az Interneten tiltakozom (http://galeb.etf.gb.ac.yu/ "protest96/), pártszimpátiáim nincsenek, multinacionális cégek közül választok magamnak korporatív identitást. Öltözködésemben Benetton összes színe dominál, RAM-függő lettem, és processzorra gyűjtök lakás helyett. A távolságot mint üvegszáloptikát megkapom, pörgök alkohol és gitár helyett szintetikus szereken és zenén. Agresszivitásomat többfelhasználós virtuális harctereken szublimálom, arcok helyett laposra verek billentyűzetet, és minimum egy nyolcadik utas típusú szörnyetegre van szükség ahhoz, hogy felszínre bukkanjon latens rasszizmusom.
