Várhegyi Éva: Ekotrip

Kockázatkommunizmus

Egotrip

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ezúton kérem Önt, hogy a legutóbbi pókerpartin ért veszteségem megtérítésére haladéktalanul állítson föl egy kárrendezési alapot. Veszteségemet ugyanis nem a rossz lapjárás okozta, és még csak nem is az, hogy a blöffjeimet nem mindig sikerült pókerarccal bemondanom, hanem az, hogy a Kovács csalt. Márpedig a pókerszövetség és a hazárdjátékokat felügyelő hatóság dolga, hogy a csalókat eltiltsa a játéktól! Az alapot a honi pókerklubok területarányos hozzájárulásából lenne célszerű feltölteni.

Nem tudom, mit szólna e levélhez Rogán Antal, aki a Quaestor-károsultak kárrendezését biztosító alap létrehozásáról szóló törvényjavaslatával utat nyitott az előtt, hogy bárki a közre háríthassa veszteségét, függetlenül attól, hogy önmaga mit tett az elhárítása érdekében. A kedden elfogadott javaslat 30 millió forintig garantálja az eredetileg semmilyen biztosítási védelmet nem élvező kötvények vásárlóinak a befektetésük megtérülését, ami az indoklás szerint is „lényegesen nagyobb arány”, mint amihez az ügyfelek a felszámolási eljárásban reálisan juthatnának.

A politikai akarat pár nap alatt felülírta a „méltányos” kártalanításra kimunkált MNB-javaslatot, amelyet nehezen bár, de végül a Beva is elfogadott, pedig kezdeti álláspontja szerint a Quaestor-kötvényekre semekkora kártalanítás nem járt volna, minthogy azok nem voltak biztosítva. Az MNB szerint azonban a kötvényvásárlásra fordított 210 milliárd forint azon hányadára (durván a kétharmadára) jár a legfeljebb hatmilliós Beva-biztosítás, amelyet nem létező kötvények fejében, csalással szedtek be, mivel ez nem a kibocsátó, hanem a forgalmazó felelőssége. A létező Quaestor-kötvények visszafizetését pusztán a tőkével nem rendelkező kibocsátó kft. anyavállalata szavatolta, csődje esetén pedig csak a felszámolási eljárásban számíthatnak követelésük részleges megtérülésére. Aki ilyen kötvényt jegyzett, tisztában lehetett vele, hogy a magas hozam fejében a „szokásostól eltérő” kockázatot vállalt, amint ez a kibocsátási tájékoztató fedőlapján is szerepelt.

A Quaestor-botrányban nyakig érintett kormánypárt – politikai felelőssége elől menekülve – úgy döntött, hogy tojik a méltányosságra, és kerül, amibe kerül, jogosultságuktól függetlenül kimenti a károsultakat. Ráadásul nem csupán a biztosított befektetésekre törvényben megszabott 6 milliós értékhatáráig, hanem a bankbetétekre érvényes 30 millióig, mondván, hogy a „fiktív” kötvények a „betétszerződés jellegzetességeit” mutatják, hiszen az ügyfél kamat ellenében adta a pénzt a vállalatcsoport érintett tagjának. Az eredetileg magas kockázatú, és még a Beva védelmét sem élvező kötvények vásárlói így végül még annyit sem kockáztattak, mintha egy biztosított brókercégnél jegyeztek volna állampapírt.

Rogán törvényjavaslatából kilóg a politika lólába. A nagyvonalú kártalanítást szavatoló alap felállítását azzal indokolja, hogy „a károsultak nagy számára tekintettel az egyedi igényérvényesítés rendkívüli nehézségekkel járna”, hol­ott a 32 ezer ügyfélnek alig harmada rendelkezik hatmilliót meghaladó követeléssel – igaz, nekik éppen ez a harmad lehet a legfontosabb. A jól bevált trükk is megjelenik, hisz az alapot nem az állampolgárok adójából töltenék fel, hanem a bankok, brókercégek és alapkezelők tíz éven át tartó, tőkearányos befizetéseiből.
A befektetési szolgáltatók persze a zömét kénytelenek lesznek saját ügyfeleikre hárítani, hiszen a kártalanításra „megelőlegezett” pénzük aligha térül majd meg a Quaestor kétes értékű vagyonából.

A kormány tehát azokat a befektetőket jutalmazza a szokásosnál ötször nagyobb kártalanítással, akik a piacinál jóval magasabb kamatot ígérő, ám a „szokásostól eltérő” kockázattal és befektetői biztosítás nélkül forgalmazott kötvényekbe tették a pénzüket. A kártalanítás kétszázmilliárdos számláját pedig végső soron azokkal fizetteti meg, akik kellő óvatossággal kezelik megtakarításaikat. Ez minden, csak nem méltányos megoldás.

Megértem persze, miért e gáláns gesztus. Nem kétséges ugyanis a kormány politikai felelőssége abban, hogy ilyen méreteket ölthetett a Quaestor piramisjátéka. A kormányszervek (főleg Szijjártó KKM-je), illetve kormánypárti önkormányzatok (pl. Győr) szíves támogatása, pénzeszközeik átengedése nélkül már hamarabb kipukkadt volna a lufi, vagy eleve kisebb méretűre fújódott volna. Az MNB szakmai felelőssége is felvethető amiatt, hogy helyszíni vizsgálatai során sem tűnt fel a régóta folyó, nagy léptékű csalás. Ám ez sem mentheti fel saját felelősségük alól a befektetőket: ha méltányossági alapon megítélnek is nekik kártalanítást arra, amire a pénzük befektetésekor maguk nem tartottak igényt (hiszen ha tartottak volna, biztosítással védett helyre teszik a pénzüket), ez semmiképp se legyen nagyobb, mint ami a náluk óvatosabb (viszont alacsonyabb hozammal is megelégedő) befektetőket megilleti. (Apropó: a Quaestor-kötvényekre az elmúlt évek során felvett kamatok vajon miért nem gyarapítják a kárrendezési alapot? Ha együtt sírunk, akkor együtt is nevessünk!)

Az ellenzék pártjai is beálltak a politikai haszonlesők sorába: szinte egyöntetűen támogatták a kárrendezési törvényt. Hiába hárítanák ők a költségeket az MNB-re, az egyéni kockázat közösségivé varázslásán ez sem változtatna, hiszen a jegybankban keletkező nyereség az államé (állampolgároké), még ha a függetlenségével visszaélő mai vezetés a magáénak is érzi. Ha a kormány és az MNB elismerné saját felelősségét, annak személyi konzekvenciákkal (leváltásokkal, lemondásokkal) kellene járnia, amit egy méltányos, a fiktív kötvényekre legfeljebb a Beva-plafonig kiterjedő kártalanítás kísérhetne. Az ezen felüli követelések pedig csak a felszámolt vagyonból nyerhetnének némi megtérülést. A jogi konzekvenciák levonása is indokolt: be kellene végre zárni a közpénzek kezelését szabályozó államháztartási törvény kiskapuit.

A felelősséghárítás és a politikai haszonszerzés közös oltárán a kormánypárt – nem meglepő módon – az ügyben nem sáros pénzügyi szektort látja célszerűnek beáldozni. A betétesek és befektetők védelmét ésszerű mértékben szolgáló két kockázatközösség (OBA, Beva) mellett most egyenesen kockázatkommunizmust teremtene: ezután minden nagyobb hozam reményében komoly rizikót vállaló befektető okkal bízhat benne, hogy kockázata költségét a szektor egészére szétterítheti. Végképp értelmét veszti, hogy a megtakarítással rendelkezők a kockázat és a hozam közötti mérlegelés alapján sokféle pénzügyi termékfajta között válogassanak.

A most kijelölt szép új jövőhöz vezető úton nincs más logikus lépés, mint megszüntetni az állampapírnál kockázatosabb befektetési módozatokat. Máskülönben az egekbe szökő erkölcsi kockázat (moral hazard) az egész pénz­ügyi piacot maga alá temeti.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.