Nem tudom, másnak is föltűnt-e, de újabban egyre több mosolygó kormányzati arcot látni a magyar televízióban, a sajtó képi tudósításaiban. A kormányszóvivő megszokott derűje mintha ráragadt volna a kormány tagjaira is. Különösen akkor furcsa ez, amikor nem éppen vidám gazdasági ügyekről esik szó.
Miniszterelnökünk például leplezetlenül nevetgélt, amikor a nyáron arról számolt be a televízió képernyőjén, hogy a természeti csapások okozta károk miatt el kell halasztani fontos autópálya- és csatornaépítéseket. De kora ősszel is alig leplezett örömmel tudósított frakciója nagy felfedezéséről: a büdzsében azért nem lesz jövőre több pénz egészségügyre, oktatásra, miegyébre, mert az MNB vagy három éve elcserélte adósságát a költségvetéssel, hogy annak nyereségéből stafírozza ki CW nevű bécsi leányát, bár annak horribilis veszteségéről akkor még nem is tudott. A több napilap által közölt - csak a stílszerű WC-háttér piktogramjainak a lap pártállásától függő ki- vagy ki nem retusálásával különbözővé tett - egyenfotón a miniszterelnökénél is szélesebb mosolyt fedezhettünk fel pénzügyminisztere arcán.
Az ő derűje persze érthető. Akkor is, ha netán ő maga volt a nemhogy logikai bukfenceket, de szép ívű szaltókat is felmutató, kétségtelenül eredeti sztori szellemi atyja, és akkor is, ha csak véletlenül lett az egyes körökben tekintélyes jegybankelnök lejáratásának haszonélvezője.
Igaz, Járainak pénzügyminiszterhez nem igazán illő mosolygása már előbb elkezdődött. Mosolygott akkor, amikor a jövő évre szánt adótörvény egyetlen érdemi javaslatát sem fogadták el a kormánypárti politikusok. Mosolygott akkor is, amikor Torgyánék 413 milliárdos igénye nyíltan kikezdte a beterjesztett költségvetési törvény keretszámait. Arra nem emlékszem, akkor is ilyen szélesen mosolygott-e már, amikor a nyárelőn mindenféle piaci hisztériáról beszélt, amit bizonyos kormányzati és más elemzők gerjesztettek, s amit szerinte nem támasztottak alá a tények, vagyis az, hogy az első hónapokban sikerült kimeríteni az államháztartás éves deficitkeretét, és a fizetési mérleg folyó egyenlege is mélyrepülésbe kezdett.
Most viszont, amikor a helyzet kétségkívül biztatóbb, bár korántsem megnyugtató, már nemcsak mosolyog, hanem miniszterelnökével duettban egyenesen dicshimnuszt zeng a magyar gazdaság kiváló állapotáról, s a kormány eredményességéről. Nem lehetetlen persze, hogy némi svindlivel sikerül az államháztartás idei hiányát a tervezett szintre, a GDP 4 százalékára leszorítani, és ezzel megmenteni a mosolygós pénzügyminiszter által szerényen minden idők legjobbjának mondott költségvetést. A kis trükk az lenne csupán, hogy a tb-alapok vagyonának kiárusításából befolyó pénzzel tömnék be a folyó kiadások és bevételek között tátongó lyukat. Azaz a vagyon felélése állítaná helyre azt a - no nem egyensúlyi, de ahhoz közeli állapotot, amit a hisztériára hajlamos piaci elemzők talán még elfogadhatónak tartanak. A nem igazán eredeti és még kevésbé elegáns aktusban csak a nyugdíjasok, a mindig akadékoskodó független szakértők, az ellenzéki politikusok és - nem utolsósorban - az állami számvevők találtak némi kivetnivalót. Igaz, csak azt az apróságot, hogy a tb-vagyon felélésével, ami a beterjesztett államháztartási törvény szerint jövőre is folytatódna, egy-két év alatt teljesen ellehetetlenülne az egészségügy és a nyugdíjak finanszírozása.
Újabb csoportos mosolykép: a kormányfő és pénzügyminisztere vidámnak látszó biztosító- és bankvezetők társaságában. Miniszterelnökünk akkor még nem mosolygott, amikor a túlságosan vizesre sikerült nyáron megrótta a Magyarhonban működő "idegenszerű" biztosítókat, hogy nem átallnak nyereséget termelni szegény kis országunkban, miközben ha baj van, kifalcolnak az áldozatvállalásból. Akkor még a ritkán mosolygó belügyminiszterét küldte az oroszlánbarlangba arról tárgyalni, miként vállalhatnának nagyobb szerepet a "szépen zsírosodó" (O. V. eredeti kifejezése) biztosítók az országos mentésben.
Most ősszel más idők járnak, mint tavasszal és nyáron. Most már nem kell a befektetőket meggyőzni arról, hogy nincs itt olyan rossz helyen a pénzük. Azóta szerencsére kiderült, hogy a profitkivonás tavaly nagy izgalmat kiváltott nyári hulláma az idén elült, a decemberi meg még odébb van. Hál´ istennek az október elején közzétett augusztusi fizetési mérleg - miként tavaly is - aktívumot mutatott, így van esély arra, hogy az éves hiány nem fogja elérni a GDP 6 százalékát, ami például Lengyelország esetében komoly pánikot váltott ki az elemzőkből és a befektetőkből. Az infláció csökkenése ugyan megállt, ami rossz hír, de szerencsére a forint gyengülése is, pedig ez utóbbiért az MNB vezetőinek támadásával sokat tett a miniszterelnök. A kormányfő és a pénzvilág jelesei között lezajlott eszmecseréről kiadott közlemény is megerősítette, hogy a gazdasággal minden a legnagyobb rendben van: a jónak kinéző idei évnél csak a jövő év kilátásai még jobbak.
Lehet tehát mosolyogni, akár kollektíven is. Csak úgy ne maradjunk.
