Várhegyi Éva: Ekotrip

publikálva
2002/38. (09. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hosszú böjt után végre kiereszthetjük a nadrágszíjat, lazíthatunk a mellényen (illetve melltartón, hogy a tőkesúlyos Elek István bon mot-ja se vesszen feledésbe), mélyeket lélegezhetünk, és elkezdhetünk nagykanállal fogyasztani. Hiszen az idén soha nem látott mértékben, bő tizedével nőtt reálkeresetünk, vagyis a földi javakból ennyivel többet vásárolhatunk, mint tavaly. És még hátravan (majd októbertől vastagítja a borítékot) a szeptemberi 50 százalékos béremelés, amely vagy hatszázezer közalkalmazottat és családját, úgy másfél millió embert érint. Hátravan még a családi pótlék beígért 20 százalékos emelése is, igaz, a nyugdíjasok 19 ezer forintos kárpótlása és az iskolakezdéshez folyósított egyhavi családi pótlék már megvolt. Mindent összevéve életszínvonalban a korábbiaknál jobban fest ez az év, és ha nem is mindenkinek nyújt érzékelhető javulást a statisztikai átlagnövekedés, a többség azért valamivel könnyebben élhet.

A népszerűség orma

Hosszú böjt után végre kiereszthetjük a nadrágszíjat, lazíthatunk a mellényen (illetve melltartón, hogy a tőkesúlyos Elek István bon mot-ja se vesszen feledésbe), mélyeket lélegezhetünk, és elkezdhetünk nagykanállal fogyasztani. Hiszen az idén soha nem látott mértékben, bő tizedével nőtt reálkeresetünk, vagyis a földi javakból ennyivel többet vásárolhatunk, mint tavaly. És még hátravan (majd októbertől vastagítja a borítékot) a szeptemberi 50 százalékos béremelés, amely vagy hatszázezer közalkalmazottat és családját, úgy másfél millió embert érint. Hátravan még a családi pótlék beígért 20 százalékos emelése is, igaz, a nyugdíjasok 19 ezer forintos kárpótlása és az iskolakezdéshez folyósított egyhavi családi pótlék már megvolt. Mindent összevéve életszínvonalban a korábbiaknál jobban fest ez az év, és ha nem is mindenkinek nyújt érzékelhető javulást a statisztikai átlagnövekedés, a többség azért valamivel könnyebben élhet.

A kormányzati oldal együtt örvendezik velünk gyarapodó jólétünk felett, míg az ellenzék kevesli a lóvét, és politikai blöfföt emleget, miközben magvas tanmesékkel riogatja a népszerűségben sütkérező kormányt. A népszerűség azonban olyan szikla, ahová nem azért viszik fel az embert, hogy ünnepeljék, hanem hogy letaszítsák róla - idézte intően Petőfi szavait Áder János a parlament első őszi ülésnapján. De azért szóvá tette, hogy az egyszeri kiegészítést (ami mellesleg az ő szűkmarkúságukat volt hivatott kompenzálni) be kellett volna építeni a nyugdíjakba. A legnagyobb elánnal az olyan kommunisztikus ígéretek mellett állt ki a Fidesz, mint az ingyenes tankönyv, ami szerintük nemcsak a rászorulókat illetné meg, hanem mindenkit. Például a volt miniszterelnök és házelnök meg a bankelnökök és a gyárigazgatók gyerekeit is. Ezzel a létezett szocializmust is túlszárnyalhatnánk: állami és magán-Mercedesek szállítanák a tömegközlekedés borzalmaitól megkímélt nebulók ingyenes tankönyveit - így teljesedne be a megálmodott polgári jövő.

Miniszterelnökünk, aki a választási küzdelem lázában hornos hebehurgyasággal valóban beígérte az ingyenes tankönyvet, ebben az ügyben csendben visszavonult. Nehezen is tehetett mást, hiszen az oktatásügyet egy szabaddemokrata politikusra bízta, márpedig az ő pártja a rászorultság elvét vallja a szociálpolitikában. Más ügyben viszont kormányfőnk "tartja a jó irányt". Miközben pénzügyminisztere szokatlanul kemény bérajánlattal állt elő az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén, ő maga nem szólt bele a részletekbe menő bérvitába, hanem a távlatosabb elképzelések, a nemzeti fejlesztési terv ismertetése során jelentette ki: mind a csatlakozás, mind a társadalmi béke szempontjából elodázhatatlan a bérek felzárkóztatása az uniós szinthez.

Az előző ciklusban bevált szereposztás tehát hamar kialakult: van egy jóságos kormányfőnk, aki minden jót megígér, és vannak a gonosz szakminiszterek, akik mindent visszavonnak, mondván: nincs több, hacsak nem akarjuk megint felélni a jövőt. A pénzügyminiszter például elnapolná a jól hangzó bérfelzárkóztatást, mivel szerinte az idén megemelt bérek olyan bérszintnövekedést hoznak jövőre, ami mellett akkor is nehezen tarthatók a kormányprogram pénzügyi sarokszámai, ha a versenyszférában csak 3 százalékkal nőnek a keresetek. A pénzügyminiszter egyúttal ígéretet tett arra, hogy az szja csökkentésével nettóban kompenzálódik az infláció, vagyis a reálkeresetek ebben a körben sem csökkennek.

Hisszük, ha látjuk - mondják erre érdekképviselőink, a szakszervezetek. Ilyen bérpolitika mellett nem adunk zöld utat az uniós csatlakozáshoz - zsarol a minden közjogi funkciót nélkülöző exkormányfő, de mielőtt a Vezért "na, hogy is hívják-ként" emlegető Eddi Amsel nyomán "ki az az úr, honnan származik, és milyen tervei vannak a jövőre nézve" felkiáltással legyinthetnénk rá (© Günter Grass: Kutyaévek), frakciója rögvest csatlakozik hozzá. Pedig két év átlagában így is évi 5-6 százalékkal nőnek a reálkeresetek a versenyszférában, ami nemcsak a megtermelt hazai termék bővülését haladja meg, hanem a termelékenység javulását is. A naptári évhez kötött bázisszemlélet bűvöletében a választási év nagy dobásai látszólag semmissé válnak szilveszter éjszakáján, holott az idén megemelt bérek jövőre is megmaradnak - hacsak a túlpörgő fogyasztás miatt meglóduló infláció el nem apasztja a növekedést.

Nincs ingyenebéd - mondogatja elszántan a pénzügyminiszter, arra célozva, hogy a nadrágszíjunkat most csak utódaink kárára engedhetnénk ki jobban. Ha jövőre nem fékeződik a jövedelemkiáramlás, akkor nem enyhítünk a monetáris politika szigorán - mondogatja blazírt arccal a jegybank elnöke. Márpedig a magasra szökött reálkamatok fennmaradása nemcsak a magánberuházók ambícióit töri le, hanem az államadósság finanszírozását is megdrágítja, és nemcsak a gazdasági növekedést fékezi, de a külső egyensúly miatt fontos exportot is aláássa. Sakk-matt.

A kormányfői poszt új birtokosa nem ereszkedik le ilyen mélységekbe: kitartóan áll fönn a sziklán. Azért, hogy - elődjét követve - kellő perspektívát nyújthasson népének. Petőfivel és Áderrel szemben úgy véli, éppen akkor zuhanna le a népszerűség ormáról, ha alább ereszkedne. Lehet, hogy igaza van.

publikálva
2002/38. (09. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk