Bár hétvégenként néha havazik, - mégse mondhatjuk, hogy nincs a tavasz itt. - Ne tévessze meg Önöket, - ha köhöget - egy-két ismerősük, vagy netán olyik - prüszköl és az orra is folyik, - téved Ön, olvasóm, ha mindjárt kombinál, - mert egy barátja sűrűn trombitál - a zsepibe, - és hajlamosabb most a depire, - és harmincnyolc fokra fölmegy a láza, - aztán a hideg rázza, - és ez így megy napokig, hol izzad, hol reszket, - hiába szedi a Coldrexet, - és az ereje már csak jártányi, - mert nem heverte még az influenzajárványt ki.

- Nem akarom én osztani a gógyit, - de van egy orvosság, ami mindennél jobban gyógyít, - és ezt nem kell a patikában kérni, - kikerülhető vele a néni - a gyógyszertárból, a köszönés, az irulás, a pirulás, - mert ez a gyógyszer még csak nem is pirulás, - szóval ne legyen senki elkeseredve, - itt van már, ami a testi bibikre, a lelki sebekre - egyaránt tapasz, - név szerint a tavasz.

Mert akárhogy csavarjuk-csűrjük ravaszul, - a helyzet az, hogy tavaszul. - Nagy örömére a cinkéknek meg a kamaszoknak, - pár hete kimondottan tavaszodgat. - Itt a kikelet. - Reggel hétkor az ágyból kikelek,- és azt látom, hogy kék az ég, és zöld a fű, - és a napsütés már olyan méretű, - hogy nem elég a függöny, hogyha szeretnénk az álom bűvös húrjait tovább pengetni, - a redőnyt is le kell engedni.

Noha fáj, - hiszen gyönyörű a táj, - ó, annyi szépség van ott kint, annyi báj, - az ember rügyező fákból, - nyíló virágból - bőven meríthet új hitet, - a természet magáért igazán kitett - ezeket gyártván, - gyönyörű látvány, - mondhatni igazi luxuskivitel. - És a rigó is csivitel. - Azoknak van igazuk, akik levetkeznek, - viszont akik a múltba temetkeznek, - és a tegnapokba merülve élik a mát, - rásül azokra a télikabát. - Önök is tudják, akik ebből az újságból tájékozódnak, a Narancsból, - hogy a szívnek semmi nem parancsol, - az érzelmekre többé nincsen befolyás, - és a tojás - is egyre hímesebb. - Verset hát, költő! Vagy prózát, de akkor rímeset.

Tavasz van, és nem árt leszögezni jókor, - hogy ilyenkor a Múzsa is nagyobbat csókol, - cuppanósabbat vagy nyelvesebbet, - úgyhogy a költők jobban lelkesednek, - szóval az ihlető tényezők elég nagyok, - és kibuggyan a könny, mely a csalogány szemébe a bús téli éjszakán beléfagyott. - Legalábbis ezt mondja Ariwira no Narihira, - és nekem nincs okom kételkedni a szavaiba. - Bár igaz, sok mindent mond ilyenkor az ember, - hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásra szavazzunk nemmel, - vagy hogy szabadítsuk fel mindazokat, akik ma rabok, - és bombázzunk le jó sok arabot, - mert a világ másképp aligha üdvözül, - hogy csak két példát mondjak a sok közül.

De nem szívesen mondom, csak úgy ámmal-ímmel, - főleg csak azért, mert rímel, - és a szót gyorsan más témára terelem, - itt van például a szerelem. - Újra a lányok most a főszereplők, - mert az orrukon kijöttek a szeplők, - és otthagyják az ebédnek a nagyját, - "Nem kell süti! Nem kell süti!" mondogatják, - "A diétát szigorúan be kell hogy tartsuk." - Ezért olyan karcsúk. - És az arcukra tesznek egy kis pirosat, - és olyan csinosak, - hogy legszívesebben bámulnánk őket reggeltől estig, - és a szájukat is festik, - és lakkozatlan nem marad köröm, - ami külön öröm, - hisz már a kezük látványa is bizserget, - nem úgy, mint télen, amikor kesztyűt viseltek.

Szóval annyi szép lányt lehet mostanság látni, ami ritka, - és már csak egyetlen kérdés marad nyitva, - amitől annyi férfi szeme könnybe lábad: - mért nem látni több formás női lábat? - Netán egy-egy kivillanó bokát? - Megmondom az okát.

Az alábbi probléma bontakozik ki ekörül: - a meleg harisnya a lábról lekerül, - viszont csak ritkán váltja föl nejlonharisnya - (erre a legtöbb nő azt mondja: hogyisne!), - és amitől a helyzet még tovább éleződik: - zokni és szoknya egymást kizáró tényezők itt. - Sajnos elmúltak azok a különc idők, - mikor a nők együtt hordtak zoknit és körömcipőt, - kiment a divatból a csipkés bokazokni, - hiába kezd manapság tavaszodni. - Kedves olvasók, kérem Önöket kérve, - ne értsenek félre, - nem a csipkés zoknit sajnálom, ez csakis érdek, - azóta kevésbé látszanak a térdek. - Nem tudom, észrevették-e, milyen soha nem tapasztalt - arányban hordanak a nők nadrágot idén tavasszal? - Olyan mértékben túlléptek a szoknyán, - hogy botrány.

De bár ez is elég sokunkat gyötör, - sajnos van itt egy másik problémakör. - A többi dologtól semmiben se más ez, - a tavaszból is lassan megszokás lesz. - Föl se tűnik majd a lányokon a szoknya, - visszaszürkülünk a dolgos hétköznapokba. - Húzzuk az értelmiségiek nehéz igáját, - szerdánként nézzük a Bajnokok Ligáját, - szombat-vasárnap - pedig az emberek leginkább lazsálnak, - horgásznak vagy olvasnak, vagy szavaznak, - észre se veszik, és vége a tavasznak.