Nádasdy Ádám: Modern Talking

  • 2003. április 17.

Egotrip

Az emberi beszéd egyik fontos jellemzője, hogy egydimenziós: a szánkon egymás után jönnek ki a hangok, és ez minden. Egyszerű időbeli linearitása van a beszédnek, azaz egyetlen tengelyen ábrázolható. (Ezt tükrözi az írás is, mely egydimenziós betűsor.) Vagyis nincs olyan, hogy valami egy másik dolog fölött vagy alatt jelenne meg, vagy hogy egyik dolog a másikban benne lenne.

A zárójelezés

Az emberi beszéd egyik fontos jellemzője, hogy egydimenziós: a szánkon egymás után jönnek ki a hangok, és ez minden. Egyszerű időbeli linearitása van a beszédnek, azaz egyetlen tengelyen ábrázolható. (Ezt tükrözi az írás is, mely egydimenziós betűsor.) Vagyis nincs olyan, hogy valami egy másik dolog fölött vagy alatt jelenne meg, vagy hogy egyik dolog a másikban benne lenne.

Az izgalmas az, hogy míg az emberi beszéd egydimenziós, addig a nyelvtan nem az. A nyelvtannak hierarchiája, azaz "mélysége" van, bizonyos dolgok nyelvtanilag egymás "fölött" vagy "alatt" vannak, anélkül, hogy a beszédben ez meg tudna jelenni (mivel ott minden csak egymás után lehet). Azaz a nyelvtan - vagyis a nyelv, hiszen "nyelv" és "nyelvtan" között nincs különbség - kétdimenziós.

Nézzünk egy egyszerű, házilag is elvégezhető kísérletet. Biztosan mindenkinél van otthon határozatlan névelő. Tegyük többes számú főnév elé: *Hoztam egy takarókat. Ilyen nincs. Kimondhatjuk tehát, hogy "az egy névelőt nem lehet többes számú főnév előtt használni". Eddig világos. No de akkor miért nem jó az, hogy *Hoztam egy kockás takarókat? Hiszen itt az egy nem a többes számú főnév (takarókat) előtt van, hanem az egyes számú melléknév (kockás) előtt. Mi tiltja itt az egy megjelenését? Érezzük (mert tudunk magyarul), hogy a névelő itt is "valahogyan" a főnév előtt van, jóllehet a felszínen (hogy úgy mondjam "földrajzilag") a melléknév előtt áll. Az az intuíciónk, hogy az egydimenziós lineáris elemsor valami mást, valami "mögötteset" terít ki, amit a beszélő és a hallgató egyaránt tud.

Hogy tudnánk megtiltani, hogy nyelvtani "generátorunk" létrehozza a *Hoztam egy kockás takarókat szósort? Fogalmazzuk át a szabályt így: "Az egy névelő nem használható többes számú főnév előtt, továbbá olyan melléknév előtt, melyet többes számú főnév követ." Ezzel a *Hoztam egy kockás takarókat ki van lőve, de ott a következő: *Hoztam egy kockás, barna takarókat. Oké, akkor mondjuk úgy, hogy "...továbbá egy vagy több olyan melléknév előtt, melyet többes számú főnév követ". Ez megoldja a ...kockás, barna... ügyét, sőt még az *egy kockás, barna, gyűrött, régi takarókat helytelenségéről is számot ad. No de mi lesz azzal, hogy *Hoztam egy házilag készült takarókat? Ez sincs, pedig ezt eddig nem tiltottuk le, hiszen se a házilag, se készült nem melléknév. Gondolkozzunk tovább: talán mindegy is, hogy milyen szavak ékelődnek az egy és a takarókat közé, mindenképpen tilalmas lesz az alakulat? Próbáljuk meg: "nem használható az egy névelő, ha utána (bármely szavak közbeékelődésével) a következő főnév többes számú." Ez valóban kilőné az eddigieket, de most meg túl szigorú a szabály, mert azt is tiltaná, hogy Hoztam egy ilyet meg takarókat - ami létező, jól formált mondat. (Erre mondjuk, hogy a szabály "alulgenerál", azaz kevesebb dolgot enged létrejönni, mint ami valóban létezik.)

Még finomíthatnánk tovább, de jobb, ha belátjuk: nem jó stratégia, ha az egy és a takarókat közötti szavak számát vagy milyenségét - azaz a szósort - akarjuk korlátozni. A nyelv nem szósor, csak akként jelenik meg a beszédben. Az egy névelő nem egy szóval - a főnévvel - áll kapcsolatban, hanem sokkal "magasabban" helyezkedik el: ő az egész főnévi szerkezet előtt áll. Ezt a tényt az elemzésben zárójelezéssel tudjuk kifejezni: [egy] [kockás takarót], illetve *[egy] [kockás takarókat]. A zárójelezés mutatja, hogy az egy névelő nem a kockás, hanem a [kockás takaró(k)] előtt áll. A második azért rossz, mert a névelő olyan főnévi csoport előtt áll, melynek feje többes számú. A szabály tehát így szól: "az egy nem állhat töbes számú-fejű főnévi csoport előtt." Ezért jó az, hogy Hoztam egy [ilyet] meg [takarókat], mert az [ilyet] egyes számú főnévi csoport. Nem kevesebbet fedeztünk föl, mint hogy a névelő sosem (!) a főnév előtt áll, hiszen az [egy] [takarót]-ban se a főnév, hanem a főnévi csoport előtt áll - az egy névelőt szemmel láthatólag nem érdekli, hogy a főnévi csoport belvilága milyen, van-e benne jelző stb., őt csak az érdekli, hogy egyes számú legyen.

Ilyen kísérletek alapján mondjuk, hogy a nyelvnek szerkezete van, mely nem azonos a szánkon kijövő (vagy a kezünk által leírt) lineáris elemsorral. Amikor beszélünk, olyasféle munkát végzünk, mint a rajzoló, aki a háromdimenziós épületet a kétdimenziós papíron ábrázolja: neki is egy dimenzióval kevesebb áll rendelkezésére, és a dimenzióhiányt különböző trükkökkel kell pótolnia (persepktivikus rövidülés, árnyékolás stb.). A nyelvben a dimenzióvesztés pótlására a zárójelezés szolgál: a beszélő beszéd közben "zárójelez", azaz értesíti a hallgatót arról, hogy a folyamatosan ömlő elemsorból melyek vannak ténylegesen (szerkezetileg, nyelvtanilag) egymás mellett és melyek csak "földrajzilag", az egydimenziós kiterítés miatt. A nyelvtan egyik fejezete, a mondattan nagyrészt ezen zárójelezési technikák kifürkészése és leírása, mint azt fent bemutattuk.

Így is adódnak persze kétértelmű alakzatok, melyekben a hallgató-olvasó - első nekifutásra legalábbis - nem tudja "leszedni", dekódolni a zárójelezést. A hentes minden rokonát utálta. Ez kétértelmű, mert a szósor két különböző szerkezetet terít ki egyféleképp. Az egyik szerkezet az, hogy (1) [A hentes] [minden rokonát] [utálta]. Itt a hentes az alany, a minden rokonát a tárgy. Kit utált a hentes? Minden rokonát. Külön zárójelbe tettük őket, ezzel jelezve függetlenségüket. Függetlenek, mert el is szakíthatók egymástól: (1a) [A hentes] [utálta] [minden rokonát]. A másik szerkezet az, hogy (2) [A hentes minden rokonát] [utálta]. Itt az alany nincs kitéve (lehetne például Erzsi), a tárgy pedig a hentes minden rokonát szerkezet. Kit utált? A hentes minden rokonát. Ezt nem lehet megbontani - ezt nyilvánítjuk ki a zárójelezéssel. A kétértelműséget egyébként az okozza, hogy az ige (utálta) egyes szám 3. személyű, s így mindenképpen illik a henteshez. De már így nem volna kétértelmű: A hentes minden rokonát utáltam - ez csak a (2)-esféle szerkezet lehet, hiszen a hentes alanyhoz nem társulhatna utáltam ige.

A sarki autószerelő műhelyre ez van kiírva: ékszervódob. Mi az a vódob?

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.