Nádasdy Ádám: Modern Talking

  • 2003. április 17.

Egotrip

Az emberi beszéd egyik fontos jellemzője, hogy egydimenziós: a szánkon egymás után jönnek ki a hangok, és ez minden. Egyszerű időbeli linearitása van a beszédnek, azaz egyetlen tengelyen ábrázolható. (Ezt tükrözi az írás is, mely egydimenziós betűsor.) Vagyis nincs olyan, hogy valami egy másik dolog fölött vagy alatt jelenne meg, vagy hogy egyik dolog a másikban benne lenne.

A zárójelezés

Az emberi beszéd egyik fontos jellemzője, hogy egydimenziós: a szánkon egymás után jönnek ki a hangok, és ez minden. Egyszerű időbeli linearitása van a beszédnek, azaz egyetlen tengelyen ábrázolható. (Ezt tükrözi az írás is, mely egydimenziós betűsor.) Vagyis nincs olyan, hogy valami egy másik dolog fölött vagy alatt jelenne meg, vagy hogy egyik dolog a másikban benne lenne.

Az izgalmas az, hogy míg az emberi beszéd egydimenziós, addig a nyelvtan nem az. A nyelvtannak hierarchiája, azaz "mélysége" van, bizonyos dolgok nyelvtanilag egymás "fölött" vagy "alatt" vannak, anélkül, hogy a beszédben ez meg tudna jelenni (mivel ott minden csak egymás után lehet). Azaz a nyelvtan - vagyis a nyelv, hiszen "nyelv" és "nyelvtan" között nincs különbség - kétdimenziós.

Nézzünk egy egyszerű, házilag is elvégezhető kísérletet. Biztosan mindenkinél van otthon határozatlan névelő. Tegyük többes számú főnév elé: *Hoztam egy takarókat. Ilyen nincs. Kimondhatjuk tehát, hogy "az egy névelőt nem lehet többes számú főnév előtt használni". Eddig világos. No de akkor miért nem jó az, hogy *Hoztam egy kockás takarókat? Hiszen itt az egy nem a többes számú főnév (takarókat) előtt van, hanem az egyes számú melléknév (kockás) előtt. Mi tiltja itt az egy megjelenését? Érezzük (mert tudunk magyarul), hogy a névelő itt is "valahogyan" a főnév előtt van, jóllehet a felszínen (hogy úgy mondjam "földrajzilag") a melléknév előtt áll. Az az intuíciónk, hogy az egydimenziós lineáris elemsor valami mást, valami "mögötteset" terít ki, amit a beszélő és a hallgató egyaránt tud.

Hogy tudnánk megtiltani, hogy nyelvtani "generátorunk" létrehozza a *Hoztam egy kockás takarókat szósort? Fogalmazzuk át a szabályt így: "Az egy névelő nem használható többes számú főnév előtt, továbbá olyan melléknév előtt, melyet többes számú főnév követ." Ezzel a *Hoztam egy kockás takarókat ki van lőve, de ott a következő: *Hoztam egy kockás, barna takarókat. Oké, akkor mondjuk úgy, hogy "...továbbá egy vagy több olyan melléknév előtt, melyet többes számú főnév követ". Ez megoldja a ...kockás, barna... ügyét, sőt még az *egy kockás, barna, gyűrött, régi takarókat helytelenségéről is számot ad. No de mi lesz azzal, hogy *Hoztam egy házilag készült takarókat? Ez sincs, pedig ezt eddig nem tiltottuk le, hiszen se a házilag, se készült nem melléknév. Gondolkozzunk tovább: talán mindegy is, hogy milyen szavak ékelődnek az egy és a takarókat közé, mindenképpen tilalmas lesz az alakulat? Próbáljuk meg: "nem használható az egy névelő, ha utána (bármely szavak közbeékelődésével) a következő főnév többes számú." Ez valóban kilőné az eddigieket, de most meg túl szigorú a szabály, mert azt is tiltaná, hogy Hoztam egy ilyet meg takarókat - ami létező, jól formált mondat. (Erre mondjuk, hogy a szabály "alulgenerál", azaz kevesebb dolgot enged létrejönni, mint ami valóban létezik.)

Még finomíthatnánk tovább, de jobb, ha belátjuk: nem jó stratégia, ha az egy és a takarókat közötti szavak számát vagy milyenségét - azaz a szósort - akarjuk korlátozni. A nyelv nem szósor, csak akként jelenik meg a beszédben. Az egy névelő nem egy szóval - a főnévvel - áll kapcsolatban, hanem sokkal "magasabban" helyezkedik el: ő az egész főnévi szerkezet előtt áll. Ezt a tényt az elemzésben zárójelezéssel tudjuk kifejezni: [egy] [kockás takarót], illetve *[egy] [kockás takarókat]. A zárójelezés mutatja, hogy az egy névelő nem a kockás, hanem a [kockás takaró(k)] előtt áll. A második azért rossz, mert a névelő olyan főnévi csoport előtt áll, melynek feje többes számú. A szabály tehát így szól: "az egy nem állhat töbes számú-fejű főnévi csoport előtt." Ezért jó az, hogy Hoztam egy [ilyet] meg [takarókat], mert az [ilyet] egyes számú főnévi csoport. Nem kevesebbet fedeztünk föl, mint hogy a névelő sosem (!) a főnév előtt áll, hiszen az [egy] [takarót]-ban se a főnév, hanem a főnévi csoport előtt áll - az egy névelőt szemmel láthatólag nem érdekli, hogy a főnévi csoport belvilága milyen, van-e benne jelző stb., őt csak az érdekli, hogy egyes számú legyen.

Ilyen kísérletek alapján mondjuk, hogy a nyelvnek szerkezete van, mely nem azonos a szánkon kijövő (vagy a kezünk által leírt) lineáris elemsorral. Amikor beszélünk, olyasféle munkát végzünk, mint a rajzoló, aki a háromdimenziós épületet a kétdimenziós papíron ábrázolja: neki is egy dimenzióval kevesebb áll rendelkezésére, és a dimenzióhiányt különböző trükkökkel kell pótolnia (persepktivikus rövidülés, árnyékolás stb.). A nyelvben a dimenzióvesztés pótlására a zárójelezés szolgál: a beszélő beszéd közben "zárójelez", azaz értesíti a hallgatót arról, hogy a folyamatosan ömlő elemsorból melyek vannak ténylegesen (szerkezetileg, nyelvtanilag) egymás mellett és melyek csak "földrajzilag", az egydimenziós kiterítés miatt. A nyelvtan egyik fejezete, a mondattan nagyrészt ezen zárójelezési technikák kifürkészése és leírása, mint azt fent bemutattuk.

Így is adódnak persze kétértelmű alakzatok, melyekben a hallgató-olvasó - első nekifutásra legalábbis - nem tudja "leszedni", dekódolni a zárójelezést. A hentes minden rokonát utálta. Ez kétértelmű, mert a szósor két különböző szerkezetet terít ki egyféleképp. Az egyik szerkezet az, hogy (1) [A hentes] [minden rokonát] [utálta]. Itt a hentes az alany, a minden rokonát a tárgy. Kit utált a hentes? Minden rokonát. Külön zárójelbe tettük őket, ezzel jelezve függetlenségüket. Függetlenek, mert el is szakíthatók egymástól: (1a) [A hentes] [utálta] [minden rokonát]. A másik szerkezet az, hogy (2) [A hentes minden rokonát] [utálta]. Itt az alany nincs kitéve (lehetne például Erzsi), a tárgy pedig a hentes minden rokonát szerkezet. Kit utált? A hentes minden rokonát. Ezt nem lehet megbontani - ezt nyilvánítjuk ki a zárójelezéssel. A kétértelműséget egyébként az okozza, hogy az ige (utálta) egyes szám 3. személyű, s így mindenképpen illik a henteshez. De már így nem volna kétértelmű: A hentes minden rokonát utáltam - ez csak a (2)-esféle szerkezet lehet, hiszen a hentes alanyhoz nem társulhatna utáltam ige.

A sarki autószerelő műhelyre ez van kiírva: ékszervódob. Mi az a vódob?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.