Nagy Beáta közgazdász-szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora három kollégájával ez év tavaszán a home office-szal kapcsolatos kutatást végzett magyarországi és erdélyi családanyák körében. A karanténos időszak tapasztalatai hasznosíthatók a járvány lecsengése után is. Ízelítő a Magyar Narancs legfrissebb számában olvasható interjúból:
Magyar Narancs: Geambașu Rékával (kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem), Gergely Orsolyával (csíkszeredai Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem) és Somogyi Nikolett-tel (Universiteit Antwerpen) együtt vizsgálódtak. Mi volt a kutatás célja?
Nagy Beáta: Magyarországi és romániai magyar, teljes állásban dolgozó anyákat kérdeztünk arról, hogyan élték meg a karantént, hogyan tudtak egyszerre dolgozni és gyereket nevelni. Mindegyikük örült a home office-nak, ez egyértelműen nagy könnyebbség volt a számukra. De a home office-nál mégiscsak a fehérgalléros munkavállalókról beszélünk. Szociológusként többször hangsúlyozom, hogy ez a társadalom privilegizált csoportja, otthonról dolgozni szinte csak nekik van lehetőségük. Az ő esetükben viszont rengeteg olyan munka van, amit otthonról is el lehet látni, sőt nemritkán jobban, mint egy munkahelyen – persze, csak akkor, ha a körülmények adottak ehhez. Fontos az infokommunikációs felszereltség megléte, és hogy az adatbiztonság megfelelő-e.
| ||
Azt olvastam, a Munka törvénykönyve vonatkozó szabályozásának előkészítésekor nálunk is foglalkoznak azzal, hogyan lehet ezeket szavatolni. Nagyszerű, ha a home office keretrendszere és lehetősége megteremtődik. Nem csak a veszélyhelyzetben lehet hasznos a home office: számtalanszor az otthoni vagy a rugalmas munkavégzés teszi vagy tehetné lehetővé a társadalmi reprodukciónak és a produktív munkának az összeegyeztetését. Bármilyen ügyet nyilván könnyebb úgy intézni, akár személyeset, akár hivatalosat, akár gyerekekkel, idősekkel kapcsolatosakat, akár otthoni teendőket, ha lehetőség van az otthoni vagy rugalmasabb munkavégzésre. A közlekedéssel töltött időt is meg lehet spórolni ezzel a megoldással. Amikor az interjú végén megkérdeztük az anyákat, hogy van-e bármi, amit szívesen megtartanának a karantén időszakából, szinte kivétel nélkül ezt említették a válaszadók.
(...)
MN: Összességében miként vizsgázott a home office?
NB: A magyar munkaerőpiac rugalmatlansága közepette a home office-ra óriási szükség volt. De az is fontos, hogy az otthonról dolgozó munkavállaló ne stigmatizálódjon. Tehát a home office-hoz ne az az asszociáció kapcsolódjék, hogy ott az emberek nem dolgoznak jól, vagy hogy erre kizárólag a nőknek van szükségük, mert könnyebb így elvégezni a háztartási feladatokat. Van még egy nagy csapda, amibe főleg a nagyon magasan képzett, a munkájuk iránt nagyon elkötelezett emberek eshetnek: hogy az információs technológiáknak és a home office-nak „köszönhetően” a keresőmunka sokkal erősebben jelen lesz vagy lehet a magánéletükben, továbbá a két terület közötti határok földoldódnak, s hirtelen azt veszik észre, hogy folyamatosan, úgymond 0–24-ben dolgoznak. A technológia lehetővé teszi, hogy bármikor bárhol dolgozhatunk – de ez oda is vezethet, hogy mindenkor és mindenhol dolgozunk.
Bányai György interjújában arról is olvashatnak, miként alakult a kutatás eredménye, hogyan változnak a családi viszonyok home office idején, hogy alakul a munkamegosztás az anyák és apák között, vagy hogy milyen előnyei és hátrányai vannak az otthoni munkavégzésnek, és mit szólnak ehhez a munkaadók.
A Magyar Narancs továbbra is kapható az újságárusoknál, az élelmiszerboltokban és a benzinkutakon, de még jobb, ha előfizet a lapra vagy digitális változatára!
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
