Futni mindig lehet: mínusz tíz fokban és plusz harmincban is, ezzel tud többet az ember a farkasnál. Futásteljesítményben nagyon sok állat legyőzi az embert, ám ez a győzelem szinte kizárólag a gyorsaságra igaz. Ami a távot illeti, a ló és a farkas talán képes egyhuzamban akkora távolságot futva megtenni, mint az ember, de csak adott időjárási körülmények között, vagyis a meleget nem bírja se a farkas, se a ló. Az ember azonban igen. Az ember az egyetlen faj a földön, amelyik képes hosszú távokat lefutni hidegben és melegben egyaránt. Tehát azok a mondások, hogy melegben inkább ne fussunk, megalapozatlanok.
Természetesen nem mindegy, hogy az a meleg mennyire meleg.
Az ideális futóidő valahol öt és húsz fok között van, ehhez képest a nulla és a huszonöt fok kicsit kellemetlen, a mínusz öt és a harminc fok kihívásokkal teli, a mínusz tíz és a harmincöt fok pedig embert próbáló.
És még mindig a hideg a kisebb megterhelés. Nagy bizonyossággal állítható, hogy a negyven fok nem alkalmas idő a futásra. Ha koncertek, szabadtéri rendezvények programjait is módosítják a hőség miatt, akkor könnyű belátni, hogy a futás sem az évezred ötlete.
Persze hőségben is lehet futni, de azért fel kell tenni a kérdést, hogy mi értelme is van ennek. Ha sivatagi versenyre edzünk, akkor oké, szokni kell a klímát, hasonló elbírálás alá esnek a hazai nyári versenyek – amelyeket jól példáznak az efféle bölcsességek: ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni. Ezeknek pont az a lényege, hogy extrém körülmények között kell teljesíteni a távot. Aki indul, tudja mit vállal – vagy nem, de legalább van személyzet.
Egyéb esetben célszerű elkerülni a nap legforróbb időszakát, és a futásokat a leghűvösebb kora reggeli vagy a napmentes esti órákra tenni. Reggel jóval hűvösebb van, mint este, ám a tűző napot csak akkor lehet megúszni, ha a pékekkel és a metróvezetőkkel kelünk. Este megússzuk a napot, de még mindig borzasztó a hőség. Összességében nincs jó megoldás, el kell dönteni, hogy mi a kisebb rossz és el kell indulni. A továbbiakban abból indulok ki, hogy a futók általában nappal futnak, az esti és éjszakai sporik pedig úgyis nagylegények, nem kell nekik külön tanács.
Nagyvonalakban a nyári futásokra ugyanaz érvényes, mint a téliekre: legyünk tisztában azzal, mit bírunk. Azért, mert a cimbi minden szombaton fut egy maratont és ebbéli szokásától a kánikula sem téríti el, még nem biztos, hogy mi is kibírjuk azt a terhelést. Ne nyáron akarjunk rekordot dönteni, megmutatni, hogy mennyire kemények vagyunk! Könnyen ráfaraghatunk, sokkal jobban, mintha a téli kihívást mérjük fel rosszul. Télen legfeljebb megfázunk, enyhe fagyási tüneteket produkálhatunk, nyáron azonban egy közepes hülyeség is komoly következményekkel járhat.
Hőguta, napszúrás, súlyos kiszáradás, extrém esetben akár végzetes is lehet a meggondolatlanság, főleg akkor, ha olyan időszakban és helyen futunk, amerre épeszű ember nem jár, mondjuk délben valami töltésen, ahol kilométer hosszan nincs árnyék.
Annyit fussunk, amennyit biztosan tudunk. Ha még annyit se, inkább álljunk félre, szálljunk buszra, akármi, de egyszerűen nem éri meg kikészíteni magunkat. Ha ezeket betartjuk, nem is kell sok ahhoz, hogy nyáron is tudjunk futni.
Ami a kánikulafutáshoz elengedhetetlen, az a víz. Már indulás előtt igyuk tele magunkat pukkadásig – aztán pisi, aztán megint pukkadásig ivás. Mindenképp vigyünk magunkkal egy kulacs vizet; én egy nyolcdecist rendszeresítettem erre, pont elfér a kezemben és még karizomra is tudok edzeni. Vihetünk futózsákot is, abban egy vagy akár két liter vizestartály is elfér. Én nem szeretem ezt a csöves szopókás rendszert, sosem iszom annyit, mint kellene, mert behorpad a homlokom az állandó szivornyázástől, így ha zsákkal futok, akkor is egy kis palackba eresztem belőle a vizet, de mindegy, a futózsák nem hülyeség, terepen lényegében kötelező.
Ha nem szeretnénk egy komplett büfét vinni a hátunkon, nézzük meg, hogy az útvonalunkon hol vannak közkutak (kék kút, kutyás itató, bringás itató, játszóteres pocsáló). Ez még akkor is hasznos, ha csak a Városligetben körözünk a rekortánon és kerülgetjük a babakocsikat és az ízületi bántalmakban szenvedő kutyákat (mi másért kellene a kutyát a futókörön járatni a kemény járda helyett). Persze az útba eső boltok, kocsmák is megfelelő vízvételi lehetőséget jelentenek. Akkor is legyen nálunk víz – vagy legyen fix vízvételi helyünk –, ha csak öt kilométert akarunk szaladgálni. Sosem lehet tudni. Kimegy a bokánk, nem tudunk futni, csak sétálni, megszédülünk, többet izzadunk, mint gondoltuk.
Nagyon viccesek a képek a civilbe öltözött futókról: combközéptől bokatájékig barna, fölötte, alatta fehér, hátán futótrikómintájú leégés, orra, homloka vörös, szeme alatt fehér, csuklóján fehér csík, ha épp nincs rajta akkor is az óra. Szóval vicces ez, ám ez a napégés ugyanolyan, mintha a strandon követtük volna el, vagyis a bőrrákot nem igazán hatja meg, hogy mekkora sportemberek vagyunk. Tehát kell a naptej – vagy hosszú ujjú, de én már nyolc fok felett ujjatlanban futok, szóval ez nekem nem pálya. Általában az első leégésemet márciusban követem el, utána fegyelmezetten bekenem a nyakam, karom, lábam, meg ami kilóg a ruha alól. Az orromat is. Nagy melegben, ha szél se fújt, előfordult, hogy a homlokomról az izzadság a szemembe csorgatta a naptejet, az nem volt kellemes, de még mindig jobb, mintha dinnyeszínűre égve mászkáltam volna heteken át.
Sokan futnak sapkában, kendővel, ami véd a napszúrástól, emellett be lehet vizezni, hűti a fejet. Én nem szeretem ezeket, vállalva, hogy elfüstöl az agyam, inkább a fejemre öntök valamennyi vizet. Ezzel együtt a kendő, sapka jó megoldás, a sapka ráadásul árnyékolja az arcot, akár a nyakat is. Mindegy, hogy hülyén nézünk ki – én sem emiatt nem hordok ilyet, egyszerűen zavar, hogy van valami a fejemen, télen is csak csősálat tudok magamra erőszakolni. A ruhánk lehetőség szerint szellős legyen, ne testhez tapadós. A cuppanós ruha alá nem tud befújni a szél, ami pedig csodásan hűsít. Ha nagyon melegünk van, érdemes ledobni a felsőt is – ez a férfiaknak nem nagy kaland, a nőknél megszorításokkal; vannak olyan futómelltartók, amik elmennek sima felsőnek is.
A napszemüveg hasznos, hogy kell-e külön sportszemüveg vagy elég az utcai, attól függ, kényelmes-e, lötyög-e. Én az erdőbe is kimegyek a sima szemüvegemmel – eddig egy róka vagy vaddisznó se röhögött ki, a többiek véleménye meg nem igazán érdekel.
(Címlapképünkön: Résztvevők a 12. E.ON Délibáb félmaratoni futóversenyen a Hortobágyon 2015. július 11-én. Fotó: MTI Fotó: Czeglédi Zsolt)
