Élet + Mód

A Pénzügyminisztérium szabadulna tőle, ezért még ebben a hónapban kiírja a koncessziós pályázatot, egy francia vállalkozás már építené az új pályát, az ügető helyére pedig bevásárlóközpontot álmodott. A lovi még sincs megmentve, még akkor sem, ha a jelenlegi kormány is kiállt mellette. Szilvesztert leszámítva pang a terep, és ezt látva már az is csoda, hogy egyáltalán létezik Magyarországon lóverseny.

Aki próbált már szemerkélő, olajos darában, gallérját felhajtva szarvasgombaolajat vásárolni a Népszínház utca környékén, mert reggel ordítva ébredt, másnaposan, mint egy sárga tányér, időt és helyet próbált azonosítani, majd rátelepedett az érzés, mit érzés?!, üvöltő vágy, hogy igyon egy ´75-ös évjáratú vörös Coötes de Roussillont, meg faljon hozzá egy adag Cailles a la Stanislast, hogy felszívja a savat, az biztos tudja, milyen pokoli érzés ez.

Most már biztosan tudhatjuk, amit karácsonyi számunkban példátlan merészséggel, a magyar és a világsajtóban szinte egyedülálló módon jósoltunk: a média által agyoncsócsált, sokak szerint civilizációs töréssel fenyegető millennium bug vaklármának bizonyult. Kisebb fennakadások, apróbb malőrök azért előfordultak a dátumváltás során, de nem több, mint amennyit például a Windows operációs rendszer bármilyen időszámítás huszonnégy órája alatt produkál.

A New York Times nevezte így egy cikkében a Times Square-t abból az alkalomból, hogy szilveszter előtt három nappal a Nasdaq elektronikus tőzsde bekapcsolta a téren a maga nyolc emelet magas, 37 millió dollár értékű neonját (amely persze mindjárt a legnagyobb és a legdrágább video-kivetítő lett a világon). Két sugárút, a 7. és a Broadway kb. 15 fokos szögben keresztezi egymást: "ez a világ keresztútja". Hivatalosan a 42. utcától a 48-ig tart, de ebből az, amit "térnek" lehet nevezni, maximum három háztömb, a többi már inkább "utca". A valóban páratlan fényáradat, a folyamatosan vibráló 40-50 hatalmas neon-reklám és videokivetítő, valamint a tömeg (napi átlagban kb. másfél millió ember) miatt kétségtelenül van a helynek egy mással össze nem hasonlítható feelingje, ami általában még azokat is magával ragadja, akik egyébként rühellik a reklámokat. Noha valószínűleg egész Man-hattanben ez az elképzelhető legalkalmatlanabb utcai helyszín tömegrendezvényre, lassan már száz éve leginkább itt ünnepli a város az újévet. A legutóbbi szilveszter azonban nemcsak a kerek évforduló miatt volt eseménydús.

Nemcsak a korona átszállítása, Nemeskürty tanár úr zászlói, de az egész Magyar Millennium elnevezésű, 366 napig tartó parádé apropója, hogy a krisztusi éra új ezer évének első napján, vagyis 1000. december 25-én keresztény uralkodóvá koronázták Istvánt, a magyarok akkor már három éve uralkodó fejedelmét. Mindez történelmi távlatból fontos epizódnak tűnik, mint ahogy az is, de a kortársak mindennapi életére semmilyen hatással nem volt. Az évszázados hagyományok annál inkább.

Nálunk nincs presztízse: itt még a The Crow című film is A hollóként futott - Amerikában a varjú vonzó és titokzatos, mint Brandon Lee, Magyarországon kellemetlen, érdektelen fekete tömegcikk. Nem is vitatkoznék a közízléssel: a cikk címe legyen inkább Holló.

Sokan vannak. Baromi nagyok. Rondák, mint mi. Tele vannak gyúlékony áruval, fűtőértékük magas. A nép szereti őket. Már az egyik fele. A másik nem, de az a kisebbik, különben sem számottevő mint célcsoport, mert nemcsak itt, de sehol sem vásárolnak, vagy partizánok, nevetséges ellenállók, akik nem hiszik el, hogy egy új városközponttal ajándékozták meg őket.

Hányszor hallottuk már, hogy a Mátra túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, mégsem csak a széplelkek találnak itt vigaszt, hanem a karrieristák, törtetők, becsvágyók is. Aki feljut a hegység csúcsára, a Kékesre, rátehénkedik a nemzetiszínűre festett sziklára, nyugodtan kijelentheti: olyan magasra jutottam ebben az országban, amilyen magasra senki más. De a Mátra még azoknak a divatos jófejeknek sem okoz csalódást, akiknek minden második szavuk az, hogy retró. Ha valamelyikük a galyatetői Nagyszálló presszójában elfogyaszt egy kávét konyakkal, és észreveszi a szomszéd asztalnál ülő szalonspicces hölgyvendég nejlonharisnyáján lefutó szemet, miközben a szintetizátoros a Húsz év múlva című dalt búgja... Nos, akkor úgy tűnik: ezen a vidéken megállt az idő, és legfeljebb az hibádzik, hogy a ködtől nem látni az égen némán álló csillagokat.

December 14-én a budapesti Nonprofit Alapítvány az angol kormánytól kapott támogatással útjára indította a Határok Nélkül elnevezésű lapcsaládot, ami cseh, szlovák, lengyel és román nyelvű kiadványok megjelenését teszi lehetővé az adott országokban. Persze szó sincs valamiféle sajtóbirodalom kialakulásáról, a Nonprofit Alapítvány valószínűleg azzal, hogy 1996 óta tagja az Utcalapok Nemzetközi Hálózatának (International Network Of Street Papers) és a hazai Flaszter című újság kiadója, egyszerűen lehetőséget kapott arra, hogy küldetését más kelet-európai országokban is folytassa. A Határok Nélkül lapok megjelenése nagy kihívás, de mi a helyzet itthon? Hogyan működnek a Magyarországon megjelenő, hajléktalanok által árult újságok, az utcalapok? Budapesten kettő is van, a már említett Flaszter és a teljesen más jellegű Fedél Nélkül.

Az Apple története a személyi számítógép története: a garázscégből néhány év leforgása alatt világóriássá terebélyesedett vállalat a kezdetektől rendhagyó utakon járt, lába nyomán egész iparágak születtek, és elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a huszadik század végére a számítástechnika az emberi társadalom széles rétegeihez eljutott. Az Apple két éve kis híján belebukott abba, hogy technokrata vezetők kezébe került - de mióta újra az egyik alapító, a vizionárius Steve Jobs vezeti, ismét a másolók kerültek lépéshátrányba.

Az évezred utolsó előtti összefoglalója

A meleg identitás legitimációjával kapcsolatos kérdések még a demokratikus berendezkedésű társadalmakban is felkavarják a kedélyeket. Közéleti, kulturális, tudományos és jogi szinten folyik a diskurzus, egyre biztatóbb eredményekkel. Daniel Borillo, a Párizsi Jogtudományi Egyetem tanára, az Európa Tanács szakértője, a Homo-szexualitás és jog című könyv szerzője, valamint Didier Eribon, a Nouvel Observateur munkatársa, filozófiatörténész, az École des Hautes Études szociológiatudományi tanszékének tanára, a Gondolatok a gay-kérdésről című könyv írója, elhivatott szakértői az ezredvégi meleg mozgalmaknak. Olyan nevekkel emlegetik őket egy lapon, mint Bernard-Henry Levy, a sztárfilozófus, akivel közös esszékötetük is jelent már meg. Az AIDS világnapján a Francia Intézetben rendezett előadássorozat kapcsán beszélgettünk velük a homoszexualitás néhány fontos társadalmi vonatkozásáról.

Három perverz beszélgetett egy jeges téli éjszakán a szobi vasúti híd alatt: dr. I., én és Sárkány Gusztáv. Ahelyett, hogy egy - pontosabban három - kád illatos meleg vízben ábrándoztunk volna a kövér balinokról, heringtől bűzlő kézzel kucorogtunk a tűz mellett a nagy hídpillér tövében, és a menyhalak természetét elemeztük. Pedig egyáltalán nem így indult a nap.

Rég beszéltünk már a sokadikáról, de ennek nem az az oka, mintha megszűnt volna, hanem sokkal inkább, hogy írni sem volt kedvünk az újabb aspektusokról. Pedig aspektus van bőven, például a címben már jelzett hideg és vonzatai, mintegy kicsiny segítői: a meleg cipő és a gázszámla.